Aron Sonfalvi
2018. jan 11.
Frissítve: 2022. dec 1.
A tizedik évüket elérő, első (és leg-)nagyobb megrendelésként legyártott Ikarus 417-es flotta 2005-ben eladósorba került a németeknél. Kettő kivételével végül itthoni cégek vásárolták meg mindet: a wuppertali 417-esek második és harmadik élete.
Az 1994-ben elkészült, prototípus 417-es irányába érdeklődést mutattak (elsősorban) a nyugati üzemeltetők. Így nem sokkal a piacra dobását követően a WSW (Wuppertal Stadtwerke) rendelt a típus háromajtós, „színházpadlós” változatából 17 darabot, melyek 1995-ben készültek el és kerültek szolgálati helyükre. A cégnél a 9561 – 9577 azonosítókat kapták meg, melynél az első két karakter a beszerzés éve, a második kettő pedig az adott évben beszerzett buszok darabszáma szerint növekvő számsor.
Frissen a gyárban. Fotó: Ikarus archívum.
Az egyik kocsi bemutatása az ország döntéshozóinak a Kossuth Lajos téren 1995 júliusában. Fotók: Népszava Sajtófotók.
Wuppertal és környékén.
Fotók készítőit lásd az egyes képeken.
A buszokat a német elvárások alapján Mercedes-Benz OM447hLA (fekvő, soros, hathengeres dízelmotor, 11 967 cm³ összlökettérfogattal és 220 kW [300 LE] maximális teljesítménnyel és 1 250 Nm maximális nyomatékkal), motorjával szerelték, és a speciális, becsuklás-gátlással ellátott csuklószerkezetet a Hübner szállította a buszokba. További specifikus elem a második ajtóval szemközt, a légcsatorna burkolatba telepített relációtábla. A buszokat vegyesen használták városi és "elővárosi" forgalomra (a térség sűrűn lakott, az egyes települések lényegében egybe vannak épülve). A tizenhét busz aránylagos megelégedésére szolgált a WSW-nek, azonban az évek alatt – a nehezebbé váló alkatrész-ellátás miatt – több kocsi is hosszabb-rövidebb ideig alkatrészként funkcionált már a kétezres évek elején.
2003-ban selejtezték az első példányt (melyet alkatrészként használtak fel a többi buszhoz), majd 2005-ben megkezdték a további járművek állagból kivonását, mely 2006-ban véget is ért. Meghirdették eladásra a 16 darab járművet, melyek közül 15 darab érkezett „vissza” Magyarországra. Itthon az SzKT Kft. vásárolt 6 darabot, és a Jászkun Volán Zrt. 9 darabot.
További egy darab Görögországba került, Patras környéki helyközi járatokon fut. Érdekessége, hogy utólag utastéri klímával szerelték fel.
Egyke 417-es Görögországban. Fotók forrása: Leoforeia.gr.
Az SzKT Kft. egy műszaki vizsgát követően azonnal bevetette az autóbuszokat a 2006-os árvízi pótlásban, majd fokozatosan fényezte át a járműveket a saját színtervére. Eleinte "normál" (KHL-) rendszámokat kaptak, melyeket nem sokkal (egy-két hónappal) később lecseréltek sárga alapú (FLN-, FLX-) rendszámokra. (Az akkor hatályos jogszabály szerint különjárati utasszállítást csak ilyen [sárga] rendszámmal lehetett végezni, ez a szabályozás azóta megszűnt.)
2006 áprilisa és májusa, Szegedre érkezésük után nem sokkal. Fotók: Bohus Dávid.
Napi rendszerességgel közlekedtek a tartós villamos- vagy trolipótlások alkalmával, illetve eseti jellegű pótlásként is relatíve gyakran előfordult, hogy 417-es (vagy úgy általában autóbusz) jött a troli helyett. A használatuk során problémák voltak a nyomatékváltókkal, a hűtéssel, és a kevés ajtóval is. Egy darabot már 2010-ben kivontak az állományból. A problémák ellenére darabonként mintegy 150 ezer kilométert tettek meg Szegeden.
A nagy villamosfelújítást és –építést követően megcsappant a szükséges autóbuszok száma, így napjainkra a szegedi cégnél egy darab van napi használatban, egyet buszként értékesítettek néhány éve (magángyűjtőhöz került, de felújítására nem került sor napjainkig), két darab eladó jelenleg is, és további két darabot elbontottak.
A Jászkun Volán Zrt. a helyközi üzletágánál vetette be a buszokat. A többségük Szolnokhoz tartozott, kisebb részük pedig a jászberényi üzemegységhez. Szolnokról zömmel a környező közeli, nagyobb településekre jártak ki (például Abony, Rákóczifalva, Tószeg), a jászberényiek hasonlóan (Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jászladány). Érkezésükkel 280-asokat és Säffle-Volvo B10MA-kat váltottak le.
Kívülről néhány...
...és belülről az egyik.
A Jászkun Volán Zrt. 9 darabjából az utolsót 2015 januárjában vonták ki a fenntartásból. Az autóbuszok nem kaptak mélyebb beavatkozást (középjavítás, felújítás, etc) miután idekerültek Németországból, csupán kisebb, eseti „foltozásokat”. Így a huszadik évükhöz közeledve értelemszerűen látványosan (is) elhasználódtak. A buszokat két részletben váltották le újabb darabokkal, 4+5 darab használt Volvo 8700 6x2-vel. A buszokból két darab „harmadik életet” kezdett (lásd később), egy darab került 2012-ben egy járműfelújító céghez (ahol raktárként használják), a maradék 6 darabot elbontották.
Volt néhány, amelyik új rendszámot nyert magának szolgálati évei alatt: KFH-523-ból KVR-919 lett...
...míg KFH-522-ből LNC-538 2010-ben. Fotók: M. Bence.
Az évek jelei + egy kivont darab Szolnokon.
ex-KFH-529, mint raktár- és alkatrészbusz 2012-ben.
Kettő, a Jászkun Volán Zrt. állagából már kivont darab esetében még lehetőséget látott egy harmadik üzemeltető is, így jöhetett létre az üzlet 2011 nyár elején, melynek keretében a KFH-527-at és KFH-528-at megvásárolta a Kapos Volán Zrt. A használatba vételük iskola időszakban kezdődött volna csak, így nyáron mindkét buszt felújíttatták a Lanta Consulting Kft-nél.
A Kapos Volán Zrt. (majd 2015. január 1-jétől DDKK Zrt.) az egyik példányt Kaposvár és környékén használja (a sorok írásakor is), míg a másik példányt Nagyatádra helyezték, ahol a norvég háromtengelyesek üzembe álltát követően tartalékjármű szerepét tölti be. Korábban utóbbi Böhönyére közlekedett, míg előbbi elsősorban Lengyeltótiba. Ebben az esetben is 280-asokat váltottak le a 417-esek.
Wuppertali hazatérő még az eleinte Göd, manapság pedig Pécel helyi járatán felbukkanó 405-ös. Magánvállalkozó hozta haza a négy exportált darab egyikét: egy másikat a helyi közlekedési múzeumban lehet megtalálni, a további két darabot pedig elbontották.
További egy, szintén ex-WSW-s busz pedig a Benke Busz egykori E98-asa, FLR-475.
Köszönöm az SzKT Kft. segítségét a cikk létrejöttében!
Felhasznált irodalom:
Gerlei, Kukla, dr. Lovász: Az Ikarus évszázados története. (maróti kiadó, 2008.)
SzKT Kft-vel a témában történt levelezés (a KMKK Zrt. nem reagált megkeresésemre).