• Sonfalvi Aron

Ikarus II-es gyáregység

Frissítve: nov 15


A csúcson évi tizenkétezer buszt előállító cégnek országszerte több – mai értelmezésben beszállítói – gyáregysége volt, melyek szerelt alkatrészekkel látták el az összeszerelő üzemet. Így volt (van) Móron az Ikarus Móri Alkatrészgyár (IMAG), mint az ülésgyártó, az Ikarus Szegedi Üzemegység (ajtó- és pneumatikai szerelvények gyártója), vagy éppen az Ikarus Fémtechnikai Üzem Szeghalmon (előgyártmány-készítés).


A mátyásföldi területen 1917-től a Magyar Honvédség reptere működött (részletes története a reptérnek ide kattintva olvasható el, egészen az 1949-es buszüzem indulásáig). A reptér mivolta a mai napig tettenérhető az Újszász utcai fronthoz közel eső (és így jól látható) irányítótoronnyal, mely műemléki védettséget élvez.

Mátyásföld repülőtér 1933-ban. Viszonyításként a soron következő légifotókhoz lásd az irányítótornyot balközépen fent.  Fotó forrása itt.


A területen egy fémtechnikai üzem, egy kisebb irodaház, valamint az utcafronttól távolabbi részeken egy alkatrészraktár és két darab, egyenként tíz aknás kocsiállással rendelkező műhely volt a ’70-es években. A ’80-as évek végén készült el a fékpaddal felszerelt hosszúkás épület, mely a terület keleti részén van, merőlegesen az Újszász utcára. A Honvédséggel szomszédos részen egy próbapálya volt, mely a lenti képen is inkább tárolóként szolgál (és csak egy kis sáv van a buszok között, ahol el lehetett haladni). Gázolaj-töltőállomás is volt a telephelyen, lásd jelölve a légifelvételen.

Piros: próbapálya; sárga: aknás beállók; kék: gázolaj-töltőpont; zöld: kísérleti üzem; fekete: az egykori irányítótorony; lila: belsős gyárközi járat indulásra vár az üzem parkolója előtt. Fotó: Ikarus archívum.


Közismert, hogy a gyártás a Margit utcában zajlott. Az ott teljesen, vagy részben elkészült buszok minden esetben az Újszász utcába kerültek. Ugyanis a Margit utcában folyamatosan ment a gyártósor, így ha hiányzott egy alkatrész (vagy akár több is), akkor a torzó továbbhaladt a soron, de értelemszerűen nem lett kész a jármű. A sor végén ha indítható volt a busz, akkor önerőből; ha nem, akkor pedig vontatva az Újszász utcába került, hogy ott befejezzék. A kész buszok esetén is mindig volt mit javítani, így ezek a műveletek, valamint az ezt követő működési próbák, és egyéb, átadási felkészítések zajlottak a II-es üzemben. Naponta (egy műszakban) átlagosan 12-13 autóbusz gördült ki az üzem “kapuján”, mint kész, átadható jármű.

Ikarus archívumból származó felvételek 1979/1980 környékéről az Újszász utcából.



Érdekességek 
A IV-es üzem mindössze néhány száz méterre volt a II-estől: az Újszász 47/b alatt (ma egy élelmiszerbolt és parkolója található a területen) működött a gyári szerviz, ahol elsősorban a cég saját autóbuszait (és teherautóit) szervizelték. Ez az egység a kétezres évek elejéig üzemelt.

* * * 

A Margit utca és az Újszász utca között napjában többször (nem csak műszakváltáskor) belsős buszjárat közlekedett a ’70-es és ’80-as években.

További képek a gyáregység mindennapjaiból. Fotók: Ikarus archívum.


Ikarus 280.02 a próbapályán, szokatlan hátsólámpa színelrendezéssel.


Az első jelentősebb változást az üzem életében az 1992-ben megalapított NABI hozta: az amerikai-magyar vegyesvállalat, mint új buszgyártó az Újszász utcai központi üzemében kezdte meg a termelést 1994-ben. A cég eleinte Ikarus 416-os és Ikarus 436-os típusokat készítette az észak-amerikai piacra, majd később számos, saját fejlesztésű buszt exportált az Egyesült Államokba. A telephelyen ebben az időszakban történtek a máig is látható jelentős fejlesztések: egy kísérleti üzem felépítése az észak-keleti sarkán a teleknek, fényezőkamrák létesítése, alkatrészfényező létesítése, a főépület (irodaház) modernizálása, és még számos, kisebb renoválás (legutoljára a 2000-es évek elején). Évente átlagosan 300…400 darab részben kiszerelt (PKD) busz készült, a  termelés csúcsán évi 800 darab. Egy-két gyári fénykép az itt (is) készült buszokról: 1. rész, 2. rész.

Tolna Megyei Népújság, 1994. július 12.: “Üzemavatás: nagy lehetőség az Ikarusz előtt”.

Tolna Megyei Népújság, 2009. június 19.: “NABI-buszokkal magyar piacra?”


A NABI történetének főbb mérföldkövei. Forrás: NABI kiadvány (NABI – Új távlatok a buszgyártásban).


2010/2011-ben az Újszász utcai gyárépületek közül bérelt egyet a Molitus Kft., hogy megépítse második autóbuszát (Webasto-Molitus-Rába S91; frsz.: LWD-700). A NABI 2012. december 31-i megszűnése után a gyártelepet az evopro-csoport bérelte – a még ugyan létező, de már nem termelő – NABI Kft-től, hogy két darab kompozit karosszériás buszt legyártson.


> > > A NABI története – 1. rész < < <


> > > A NABI története – 2. rész < < <


2013 év végén a cég megvásárolta a NABI Kft-t, mely a Sirius típusok gyártási jogait, valamint az Újszász utcai telephelyet foglalta magába. 2014-ben a Lanta Kft-vel és az ARC-vel integrálódott cég MABI-Bus Kft. néven (MABI: MAgyar Busz Innováció) gyártott buszokat itt, a termékpalettát lásd ebben a prezentációban. A cég 2016 őszén az Ikarus Egyedi Autóbusz Gyártó Kft-re változtatta nevét (mely nem azonos a 2007-ben megszűnt Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft-vel). A cég csődeljárása, majd felszámolása miatt a buszgyártás 2018-ban (ismét) megszakadt a telephelyen. 

Légifelvételen a gyártelep kinézete 1980 körül (sárgásabb kép) és 2019-ben 2016-ban. Jól látható a korábban két különálló fenntartóüzem egybeépítése, és az új épületek bal oldalt “lent”.  Fotók: Ikarus archívum; Google Maps.


Kiegészítés [2019.08.14.]: 2016 folyamán részben a telephelyen készült a Hamburgba került Swimbus 12.00 is.


Kiegészítés [2019.08.25.]: a NABI Kft. történetének főbb pillanataival bővült a cikk.



#MABI #NABIgyár #evopro #Újszászutca #WebastoMolitusS91 #MátyásföldrepülőtérIkarus #Ikarusautóbuszgyár #NABI #Ikarusgyár #Modulogyár #Ikarusrepasszüzem #IkarusIIesgyáregység

150 megtekintés

Feliratkozás

A megadott e-mail címre értesítést küldünk, ha új írást teszünk közzé.

 RSS feed

© 2020 BusWorld blog 2.0