Az IK 260 és IK 280 típusú autóbuszok elterjedése a magyar városokban
- bajszgabor
- 1 nappal ezelőtt
- 28 perc olvasás
Bevezető gondolatok
Azzal a legtöbb érdeklődő tisztában van, hogy a BKV 1971. december 20-án kapta meg az első IK 260-as (GA 95-86) és IK 280-as (GA 95-87) városi autóbuszokat kipróbálásra. Az is viszonylag közismert, hogy ezen próba kezdete után egy évvel, 1972. december 13-tól megérkezett a vállalathoz az első 20 db-os IK 260-as sorozat (GC 47-54 … 47-73). Majd 1973. augusztus 13-tól kezdték átvenni az első 38 db IK 280-ast (GC 52-01 … 52-38). Ettől kezdve a szóló típusból 1992-ig, a csuklósból 1993-ig évről évre nagy mennyiségben álltak üzembe a fővárosban az Ikarus 200-as típuscsaládjának városi tagjai, 1980-ra teljesen kiszorítva a korábbi típusokat (IK 620, IK 180, IK 556).
De vajon mi a helyzet a vidéki városokkal? A történetnek ezt a részét kevesebben ismerik, pedig nem indokolatlan a kérdés vizsgálata, mert a fővároson kívül, még egészen 2002-ig állítottak üzembe új IK 260-asokat és IK 280-asokat. Az alábbiakban megnézzük, hogyan terjedt el a két új típus az ország más városaiban? Hol jelentek meg először a Volán Vállalatok flottájában (Miskolcon az MKV-nál)? Hogyan szorították ki a sokáig meghatározó IK 66-ost - a népszerű farost - és a MÁVAUT-csuklósokat a városi forgalomból? Milyen volt a fogadtatásuk, mit gondoltak róluk a megjelenésük idejében? Jelen írásomban megkísérlem időrendben körbejárni az országot, sorba véve minden megyei Volán Vállalatot, mindegyiknél megnézve az első IK 260-asok és IK 280-asok üzembe állítását. A fejezetcímek után zárójelben az adott évben gyártott széria egy-egy jól látható jellegzetességét is feltüntetem, aminek segítségével ezután bárki könnyen megmondhatja egy adott képen látható IK 260/280-as gyártási évét. Ehhez a korabeli sajtó tudósításait és fotóit felhasználva üljünk be most az időgépünkbe, s nézzük végig a történetet előhanggal hét felvonásban!
Előhang - Prototípusok és nullszériák
(az első ajtónál az alsó kitekintő ablakok magasabban, mint az oldalsó díszléc)
1973. Volán 6. sz. Vállalat, Debrecen
Nem sokkal azután, hogy megjelent a BKV-nál az első 20 darabos 260-as sorozat, Kmetty Gyula, a debreceni 6. sz. Volán Vállalat igazgatója 1973. március elején úgy nyilatkozott, hogy a villamos mellékvonalak felszámolásával rájuk háruló terhekkel úgy kívánnak megbirkózni, hogy növelik a járműveik számát. Ez elsősorban farosok és átalakított csuklósok beszerzését jelentette, de hozzátette, hogy vásárolni kívánnak az Ikarus-gyár akkor legkorszerűbb városi típusából, a 260-asból is. Nem telt el két hét, és március 16-án, pénteken 15 db IK 66-os mellett kis házi ünnepség keretében átvették Debrecenben az első 2 darab, néhány nap múlva a következő 2 db IK 260.00 típusú autóbuszt (GC 05-06 … 05-09). Nem csak a korábbiakhoz képest tagadhatatlanul modern formavilágukkal tűntek ki társaik közül, hanem a fényezésükkel is. Ez a négy autóbusz ugyanis a BKV ugyanilyen típusú járművein alkalmazott új, sötétkék-szürke színeiben állt munkába a cívisvárosban. Azt is látjuk, hogy a típusjelzés sem tért el a budapesti társakétól, csak ezeknek Volán-csiga került az oldalukra a BKV-embléma helyett. Ha tehát meg akarjuk határozni, hogy mikor és hol jelent meg elsőként vidéken az IK 260-as, akkor 1973. március 16. és Debrecen jusson eszünkbe. Az új járműveket a 27-es vonalon állították munkába.
Itt azonban nem volt vége a debreceni kalandnak. Ha ugyanis az első vidéki IK 280-ast keressük, nem kell újabb téridő-ugrást végrehajtanunk. Maradunk Debrecenben ugyanis alig egy hónappal a négy 260-ast követően, 1973. április 18-án az egyik 1971-es évjáratú prototípus csuklós megjelent a 6-os Volánnál. A busz egy érdekes, sárga-kék fényezést kapott, s előbb próba rendszámmal próbajáratként közlekedett, majd azt közforgalmú hatósági jelzésre cserélve (GC 05-10) beállították a menetrend szerinti forgalomba az 1-es viszonylaton. Az még ide kívánkozik, hogy a szóló társaival ellentétben ezt a buszt néhány év múltán, 1977-ben kivonták a forgalomból és az Autóipari Kutató Intézet (AUTÓKUT) szakemberei alapos vizsgálatainak alanya lett.
1. felvonás – Az 1973-as szériakocsik
(a márkanév széthúzva a homlokfali indexlámpák között)
1973. MKV, Miskolc
Az első nagyobb sorozat vidéki IK 260-as Miskolcra került. 1973. december 12-én 16 db IK 260.03 típusú buszt sorakoztattak fel az MKV Szondi utcai új telephelyén. Másnap további 4 db érkezett és karácsony után kaptak ezen felül 3 db IK 260.00 típusú kocsit is. Így év végére összesen 23 db korszerű, új busz várta a bevetést (GC 59-27 … 59-49). Megjelenésük az „Acélváros” forgalmában 9 db régi kocsi selejtezését tette lehetővé, s az összes férőhelyek számát így 20-25%-kal növelték.
Ezek a kocsik, mint az altípusuk is mutatja nem voltak teljesen egyforma kivitelűek. A 260.00 alaptípusú 3 db busz csak annyiban tért el a budapesti és a tavasszal üzembe állított debreceni társaiktól, hogy ezeken a lökhárítók is sötétkékek voltak szürke helyett, ám a 260.03-asok mind külsőre, mind műszaki tartalmukban némileg mások voltak. Ezeken a kocsikon az utastéri ablakok már a később teljes mértékben elterjedt módon ½ részben nyithatók voltak. Emellett pedig a Praga 2M 70 típusú hidromechanikus automata sebességváltó helyett a Hajtómű- és Felvonógyár ASH 75-8 típusú ötfokozatú kézi váltóját építették be. A lökhárítók ezen a sorozaton is kékek voltak.
Az MKV 1974. január 2-án állította munkába az új autóbuszokat, s ez menetrendi módosításokat is maga után vont. A járművek kezdeti eloszlásának terve szerint 3 db jutott az 1-es vonal régi, szóló buszainak kiváltására, 6 db a perecesi 6-os vonalra, 5 db ment a tapolcai 2-es vonalra, a többi pedig a repülőtéri 12-es és 14-es É-D-i viszonylatokra került az Egyetemváros illetve Görömböly jobb kiszolgálására.
1974. Volán 10. sz. Vállalat, Szeged
Debrecen és Miskolc után 1974. január 14-én érkezett a 10. sz. Volán szegedi telephelyére az első 10 db IK 260.00 típusú új autóbusz (GC 65-95 … 66-04). Ezek a kocsik bár típusuk és műszaki tartalmuk teljes mértékben megegyezett a BKV járműveivel, egy dologban látványosan eltértek az eddig átadott 260-asoktól. Nem a BKV új színeiben pompáztak, hanem a Volán vállalatok által akkor használt ún. MÁVAUT-szürke fényezést kapták.
Szegeden hagyomány volt, hogy amikor egy új autóbusztípus nagyobb számban állt munkába a város útjain, előtte a Széchenyi téren felsorakoztak a kocsik, s mintegy bemutatkoztak a város lakóinak. Így volt ez 1955. márciusában a fővárosból kapott Rába TS-ek, 1962. decemberében az új IK 620-asok, és 1966. áprilisában az IK 66-osok esetében, s nem maradhatott el ez az esemény az IK 260-asokkal sem. A buszok főtéri felsorakoztatására és ünnepélyes átadására január 17-én, péntek délelőtt került sor.
Az új buszok közül 8 db a tarjáni decentrumhoz vagy kisközponthoz került, míg 2 db a Mars térre, az újszegedi viszonylatok kiszolgálására. (A szegedi decentrumok történtéről itt írtam bővebben: A szegedi decentralizált autóbusz-hálózat létrejötte és átalakulásai) Az új járművek beállítása Szegeden is változásokat hozott. 1974. január 28-tól újabb járatok jelentek meg a meglevő viszonylatokon a többletbuszoknak köszönhetően, illetve új viszonylatokat is indítottak, mint a 11Y Tarján és a Mars tér között, vagy az M14 Tarján és az újszegedi Kendergyár között.
Szomorú érdekességként említem meg, hogy e 10 db busz közül egy, a GC 65-96 frsz-ú kocsi nem „élte” meg az első születésnapját sem. Egy szerencsétlen balesetben olyan mértékben károsodott, hogy selejtezni kellett. A pótlására érkezett Szegedre egy szovjet exportra szánt IK 260.01 típusú busz, amely a város, de talán az ország első Volán-csigás sárga busza lett (GA 38-00). (Az első szegedi sárga buszról itt írtam bővebben.)
1974. Volán 19. sz. Vállalat, Győr
Győr volt a negyedik vidéki város, amelynek forgalmában megjelent az IK 260-as. 1974. február 2-án a vidéki autóbusz-pályaudvaron 15 db IK 260.00 típusú autóbusz sorakozott fel (GC 66-05 … 66-19), s egyikükben tájékoztatták a megjelenteket Győr tömegközlekedésének fejlesztéséről. Elmondták, hogy az év folyamán ebből az új típusból további 12 db-ot kívánnak beszerezni a Rába-parti városba, sőt a csuklós változatból, az IK 280-asból is várnak 19 db-ot. A 15 új kocsi érkezésével Győr átadott 5 db IK 266-ost a soproni helyi forgalom részére. A 260-asokat elsősorban az Adyváros forgalmában, a 10-es, 17-es vonalakon, a szabadhegyi 4-es és 7-es vonalakon, valamint a 6-os és a 8-as járatokon alkalmazzák a terv szerint.
További újdonságként bejelentették, hogy ezeken a buszokon kívánják elsőként alkalmazni a perselyek helyett a szovjet gyártmányi jegykiadó félautomatákat, lehetőleg még az év vége előtt. (A szovjet jegykiadók dicstelen történetéről itt írtam bővebben: Szovjet csúcstechnika a volánnál | 1. rész) Kiemelték, hogy 826-tal nőtt az új buszok által a győriek által használható autóbuszos férőhelyek száma, és azt, hogy a buszok egész napos kihasználását az a módszer fogja biztosítani, hogy két új kocsira három sofőrt osztanak be. A egyenként 1,2 millió Ft-ért beszerzett buszok tervezett élettartamát 12-14 évben adták meg.
Debrecen, Miskolc, Szeged és Győr mellett nem látjuk az akkori ötből az utolsó megyei jogú várost, vagy ahogy a statisztikákban megjelentek: kiemelt felsőfokú központot, Pécset. Ennek az volt az oka, hogy a pécsi Volán ebben az időben nagy mennyiségű, cseh, Karosa-gyártmányú SM-11 típusú városi autóbuszt kapott, így az új szóló busz igényt ott ezekkel a külföldi buszokkal elégítették ki. (A Karosák beszerzésének történetéről itt írtam bővebben.)
Azt is itt kell megemlítenem, hogy az 1973-74-es télen üzembe állított IK 260-asok mind az 1973. év gyártmányai voltak, egyetlen nagy széria részei, ez látszik a gyári számaikon illetve a Volán Vállalatoknál üzembe állított kocsik rendszámozásán is. E gondolatsort azzal zárnám, hogy ennek a szériának a része volt az 1974. február 5. és március 11. között üzembe állított első debreceni 260-as sorozat is. Ez 12 db IK 260.00 típusú kocsi volt (GC 66-20 … 66-31). A győri és ez az utóbbi debreceni kontingens a szegediekhez hasonlóan a MÁVAUT-szürke fényezést kapta.
2. felvonás – Az 1974-es szériakocsik
(a márkanév a homlokfalon kissé jobbra húzott zsinórírással)
1974. Volán 19. sz. Vállalat, Győr
A legelső vidéki IK 280-ast, amint fentebb láttuk, Debrecenben állították forgalomba, de az még egy prototípus kocsi volt. 1974. decemberében azonban elérkezett a sorozati példányok átvételének ideje is. Győrben már az első IK 260-asok év eleji átvételekor számoltak az új csuklós típus év végi érkezésével. Ez valóra is vált, mert 1974. december 20-án megérkezett a 19. sz. Volánhoz az első 8 db IK 280.06 típusú csuklós autóbusz (GC 74-23 … 74-30), majd december 24-én további 11 db (GC 74-31 … 74-41). Ezek a buszok a 260-asokhoz hasonlóan MÁVAUT-szürke „köntöst” kaptak. Az egyenként másfél millió forint értékű kocsik érkezése akkora esemény volt, hogy az ország más részein is beszámolt róla a sajtó, így pl. a Szolnok Megyei Néplap is. (Hamarosan látjuk, miért jeleztem külön is a Szolnok megyei lap beszámolóját.)
1974. MKV, Miskolc
Maradunk az öt megyei jogú város szintjén. 1974. december 30-án Miskolcon is átvehették az első 5 db IK 280.00 típusú csuklóst (GC 69-26, 69-28 … 69-31) (és további 14 db IK 260.00 típusú szólót). Az Avas-déli lakótelep átadásával és az új buszok beállításával ismét menetrend-változást hajtottak végre. Az új kocsik a 2-es, 12-es, 14-es és a 24-es viszonylatokra kerültek. Ezzel a 24-es lett az első olyan miskolci viszonylat, amelyet korabeli szóhasználattal kizárólag „panorámás” buszokkal szolgáltak ki. Az új buszok 1974. január 9-én álltak forgalomba. Érkezésük annyi többletkapacitást jelentett, hogy az MKV két új viszonylatot is indíthatott január 10-től, az 1/B-t és az 1/D-t.
1975. Volán 10. sz. Vállalat, Szeged
Ismét egy olyan nagyvárosba megyünk, ahol már közlekednek IK 260-asok. 1975. január 7-9. között a szegedi Volán - Győrhöz hasonlóan - 19 db IK 280.06 típusú csuklós autóbuszt vehetett át (GC 74-42 … 74-60). Ezek a csuklósok is – akár a győriek vagy a miskolciak – az 1974. év végi szériához tartoztak, csak a szállításuk átcsúszott 1975-re.
Az új csuklósokat január 13-tól kezdték üzembe állítani. Hatot a tarjáni, két-két darabot a petőfitelepi, a Feketesas utcai és a Bartók téri, hetet pedig a Mars téri decentrum kapott. Egyúttal a 10-es viszonylat belvárosi végállomása a Vízműtől átkerült a Honvéd térre, mert a csuklósokkal nem lehetett tolatással megfordulni. Ezzel együtt 15 régi buszt kivontak a szegedi forgalomból, de amelyek ezek közül még használhatók voltak, azokat beállították a helyközi járatokra.
1975. Volán 7. sz. Vállalat, Szolnok
Most pedig jöjjön egy félig-meddig rejtély és lehetséges megoldása! A győri csuklósoknál azt írtam, megérkeztek vidékre az első sorozati csuklósok. Csakhogy az általam elért listák szerint nem Győrbe hanem a 7. sz. Volánhoz Szolnokra kellett elsőként IK 280-asoknak érkezni. Mégpedig nem kevesebb, mint 12 darabnak még 1974. december 19-én (GC 74-11 … 74-22). A dolog szépséghibája, hogy – bár ennek meglehetősen jelentős eseménynek kellett lennie – a helyi sajtóban teljesen szokatlan módon – nyoma sincs annak, hogy jelentős mennyiségű, új csuklós autóbuszt vettek volna át Szolnokon 1974. decemberében. Ezzel szemben 1975. január 12-én fényképes cikkben üdvözölte a megyei lap a két nappal előbb érkezett első 6 db szolnoki IK 260.06-ost (GC 74-61 … 74-66), melyeket a Volán január 14-től vetett be a 2-es, 4-es és 5-ös viszonylatokon. Valamint – ahogy fentebb említettem – beszámoltak a győri csuklósok érkezéséről.
Én mégis azt gondolom épp’ erre az újságra hagyatkozva, hogy az átvételükről történt beszámoló elmaradása ellenére az első vidéki csuklós sorozat a szolnoki volt. Elejtett utalások ugyanis vannak. 1974. november 13-án egy utaspanaszra válaszolva a Volán részéről azt közölték, hogy december második felében IK 280-as autóbuszok állnak üzembe Szolnokon. A 260-asok érkezéséről szóló januári cikkecske azt említi, hogy ezekkel Szolnokon immár 20 db „panoráma” busz közlekedik a helyi járaton. (Ez a szám 12+6, tehát csak 18 lehetett akkor még, de ennyi tévedés teljesen szokványos volt a korabeli sajtóban is.) Aztán 1976. március 24-én egy utaspanasszal kapcsolatban rendszámmal említik a GC 74-14-es csuklóst, ami pedig ennek a keresett első kontingensnek a tagja volt. (Igaz, itt is volt hiba, mert a rendszámot GC 14-74-nek írták, ám az a pécsi Volán IK 55-ös távolsági busza volt, ami – lássuk be – igen kis valószínűséggel közlekedhetett 1976. márciusában a szolnoki 8-as helyijárati viszonylaton. Fogadjuk el ezt inkább egy nyomdahibának!) Én mindezek alapján úgy gondolom, hogy a 12 csuklós megérkezett 1974. decemberében a Tisza-parti városba, de a helyi lap szerkesztői figyelmetlenség, gondatlanság vagy (ezt egy újság esetében elég kellemetlen leírni) tájékozatlanságból vagy bármi más oknál fogva egyszerűen elfelejtettek róla beszámolni akkor, amikor az aktuális volt. Bezzeg egy évvel később, 1976. január 15-én írtak a második adag szolnoki 280-as érkezéséről.
És még egy jó érv az első vidéki csuklósok szolnoki mivolta mellett az, hogy bár Szolnok akkor nem volt megyei jogú város, így pedig nem tartozott a kiemelt felsőfokú központ kategóriájába (az pedig az eddigiekből is látszik, hogy ezekben a városokban kezdett elterjedni a két új típus), de 1975. helyi jubileumi év volt. A város 900 éves fennállását ünnepelte, ami különféle „születésnapi ajándékokat” is jelentett, egy ilyen pedig lehetett akár a helyi közlekedés ugrásszerű minőségi javítása teljesen új típusú autóbuszokkal.
1975. Volán 14. sz. Vállalat, Dunaújváros
Miután Pécs kivételével a többi megyei jogú városban megjelentek az új IK 260 és IK 280 típusú városi autóbuszok, megkezdődött a típuspár térhódítása egy szinttel lejjebb is. Elsőként az akkor még dübörgő nehézipar egyik fellegvárába, Dunaújvárosba kell mennünk. Ugyanazon a napon, 1975. január 10-én, amikor Szolnokra megérkezett az 1974. évvégi gyártásból 6 db IK 260-as, Dunaújvárosban is átvette a 14. sz. Volán az első 9 db IK 260.06-ost (GC 74-67 … 74-75). Érdekes, hogy a típus Fejérben nem a nagyobb lélekszámú megyeszékhelyen debütált. Dunaújvárosban az új kocsikkal elsősorban az újállomási és az óvárosi forgalmat kívánták javítani. Az itt felszabadult kisebb befogadóképességű régi kocsikat pedig átcsoportosították az elővárosi forgalomba.
1975. Volán 16. sz. Vállalat, Zalaegerszeg, Nagykanizsa
1975. január 30-án Zalaegerszeg volt a következő város, ahová IK 260.06-osok érkeztek. Összesen 10 db-ból állt ez a kontingens (GC 74-91 … 75-00). A terv az volt, hogy ezek közül Egerszeg örök riválisa, a dél-zalai város Nagykanizsa is kap 6 db-ot, a megyeszékhelyen pedig 8 kocsi marad. Ez a terv meglepő lehet az érkezett 10 kocsihoz képest, de február 7-én újabb 4 db IK 260-as jött (GC 31-91 … 31-94), s így már meg is lett a 8+6 db új busz. Ekkor tartották Zalaegerszeg központjában az ünnepélyes átadást, majd az első 10 db rendszám szerinti első két kocsija kiegészülve az utóbbi néggyel távozott is Nagykanizsára. A történethez tartozik, hogy február 24-én még egy kocsit kapott Kanizsa (GC 31-95).
1975. Volán 14. sz. Vállalat, Székesfehérvár
Zalából visszatérünk Fejérbe, ezúttal már tényleg a megyeszékhelyre, Székesfehérvárra. Mert persze, hogy a koronázó város is megkapta az első IK 260-asait, ha már a megye másik nagy városa is kapott. Február 7-től 9 db IK 260.06-os érkezett ide és kezdte meg szolgálatát (GC 31-82 … 31-90). Amikor a helyi lap tudósított róluk, akkor még nem volt eldöntött dolog, hogy a városban mely viszonylatokon fognak közlekedni, de azt megemlítették, hogy hamarosan 200 (!) személyes buszok is lesznek Fehérváron. Nyilván a 280-asokra gondolt a szerző.
Ezzel be is fejeződött az 1974-es gyártású IK 260-asok kiosztása, újabb három Volán Vállalat flottájában jelent meg a típus, az ilyeneket már üzemeltetőknél, illetve Szolnokon pedig jöttek az első IK 280-asok is. A típuspár további térhódítása 1975. végén folytatódott.
3. felvonás – Az 1975-ös szériakocsik
(1/2 részben nyitható utastéri ablakok, a vezetőfülke hátfalán alacsonyabb ablak)
1975. Volán 18. sz. Vállalat, Tatabánya
Most 1975. végére ugrunk, hogy a következő, immár 1975-ös gyártású, volános szállítmányokkal újabb megyékben és újabb Volán Vállalatoknál nézzük meg az IK 260 és az IK 280 típusok megjelenését. Kezdjük is Tatabányán. Ha egy évvel korábban Szolnok esetében rejtélyt emlegettem, akkor az még inkább igaz a bányászvárosra. 1975. december 16-23. között itt ugyanis átvettek nem kevesebb, mint 19 db IK 260.06-ost (GC 80-64 … 80-69, 80-76 … 80-79, 81-06 … 81-10, 81-17 … 81-21), de a helyi sajtó egyetlen szót sem ejtett erről a tényről. A következő években viszont több, ebből a kontingensből származó autóbusz szerepel a helyi lapban különféle események kapcsán. Szóval én tényként fogadom el, hogy igen, 1975. decemberében érkeztek az első 260-asok Tatabányára. Az viszont lehetséges, hogy ebből a 19 kocsiból néhány Esztergomba, Tatára vagy Komáromba került, de ez csak feltételezés.
1975. Volán 13. sz. Vállalat, Kaposvár
Még mindig maradunk a Dunántúlon, menjünk „Somogyország” székhelyére. Kaposvárra 1975. december 18-án 7 db IK 260.06-os érkezett (GC 80-94 … 80-98, 81-10, 81-29), amelyeket a karácsonyi ünnepek alatt a 11-es, a 12-es és az M-8-as viszonylatokra állított be a 13. sz. Volán. Két nappal szilveszter előtt azt is jelezték, hogy az új év elején várnak még egy ilyen autóbuszt, ami 1976. január 12-én meg is érkezett (GC 81-37). Így tehát 8 db autóbusz alkotta az első kaposvári 260-as flottát.
1975. Volán 6. sz. Vállalat, Debrecen
Az első vidéki IK 280-as debreceni megjelenése után több mint két és fél év telt el, mire 1975. december 30-án megérkeztek a típus első sorozati járművei a kálvinista Rómába. Igen nagy szükség volt rájuk, mert a sorra megszűnő villamos mellékvonalakat IK 66-os farosokkal és MÁVAUT-csuklósokkal próbálták pótolni. A 6. sz. Volán igazgatója szerint 110 kocsijuk volt a helyi járatokhoz, de a géppark nem bírt a növekvő feladatokkal. Az öregedő buszokat egyre nehezebb volt működésre bírni. Egy 1976. januári panaszos nyilatkozatban szóvá is tette a vállalatvezető, hogy miközben a tanácsi irányítású MKV ebben az időszakban is 43 db új autóbuszt kapott, náluk 1975. decemberében volt három olyan nap, amikor csak 64 buszt tudtak kiadni a városi forgalomba, a többi munkaképtelen volt. És akkor jött a szilvesztert megelőző napon – mint cseppben a tenger – 7 db új IK 280.06-os csuklós (GC 81-51 … 81-57).
Mindenféle csinnadratta nélkül bedobták őket a mély vízbe. 1976. január 6-tól mind a hét kocsi a Hatvan u. és a Doberdó u. között közlekedő 28-as viszonylatra került. Ráadásul egyszemélyes kiszolgálással. A fizető utasok csak elöl szállhattak fel, a bérletesek a hátsó három ajtót vehették igénybe. A jegyet még a megállóban tartózkodás alatt meg kellett váltani, hogy menet közben ne zavarják ilyesmivel a gépkocsivezetőt.
1975. Volán 15. sz. Vállalat, Veszprém, Várpalota, Keszthely
Eddig csak olyan Volán vállalatokat illetve városokat említettem, ahol az Ikarus egyeduralkodó volt. Most viszont elérkeztünk egy olyan helyre, ahol 1973. szeptemberétől nagy mennyiségben közlekedtek cseh gyártmányú, Karosa SM-11 típusú szóló városi autóbuszok. A csuklós busz – ahogy zömmel másutt is – az elöregedő, házi gyártású, IK 620/630 alapú MÁVAUT-csuklós volt. Veszprémben az új cseh szóló buszok miatt ekkor még csak csuklós-fronton volt égető a járművek lecserélése. Így hát 1975. szilveszter napján előbb 3 db, majd 1976. január 12-ig további 9 db IK 280.06 típusú új csuklós buszt (GC 81-58 … 81-64, 81-89 … 81-95) vettek állományba. A 14 új csuklós összességében több mint 20 millió forintba került. Nem maradt azonban mind a megyeszékhelyen, mert kapott belőlük Várpalota és Keszthely is. Keszthely nem tévedés, a várost csak 1979. január 1-től kapta vissza Zala megye (miután az 1950-es megyerendezéskor az egész Balaton-felvidékkel elcsatolták Zalától Veszprémhez). Keszthely a terv szerint egyébként 1976. január 14. után a rendszámsor két utolsó kocsiját kapta volna meg (GC 81-94, 81-95), de aztán oda került a megelőző kettő is (GC 81-92, 81-93).
1976. Volán 8. sz. Vállalat, Békéscsaba
És most egy hatalmas ugrással irány a Viharsarok! És mindjárt egy megjegyzés az elején. 1976. elejéig Békéscsabán sem IK 260-as, sem IK 280-as busz nem volt állományban, mégis közlekedtek a város helyijáratán a 200-as típuscsalád járművei. 1975. nyarán ugyanis üzembe állt 7 db városi kialakítású IK 266.20 típusú kocsi a megyeszékhelyen. 1976. január 7-én aztán megérkezett az első 4 db IK 280.06 típusú csuklós autóbusz (GC 81-72 … 81-75). Másnap a Szent István téren felsorakozott a négy új busz az ünnepélyes átadásra. A 8. sz. Volán részéről itt kiemelték, hogy erejükhöz képest mindent megtettek, hogy a megelőző egy évben kulturáltabbá tegyék a helyi közlekedést Békéscsabán. Mintegy 14 millió forintot költöttek az új csuklósokra és a 7 db IK 266-osra. Az ünnepség zárásaként a Volán és a város vezetői próbaútra mentek a csuklósokkal.
Nem kellett sokáig várni az új csuklósok bemutatkozására a mindennapi forgalomban sem. Már az átadást követő napon, január 9-én munkába álltak. Az 1-es, 3-as, 9-es és a 17-es viszonylatokra osztották be őket. Irányított utasáramlást vezettek be rajtuk. Elöl szállhattak fel a bérletes, hátul a fizető utasok. A két középső ajtó leszállásra szolgált. Eddig ezt nem említettem, de más Volán Vállalatoknál is alkalmazhattak ehhez hasonló megoldást. Miskolc – ahol az MKV – szolgáltatott kivétel volt ez alól, a jegyelővételes, lyukasztásos módszer miatt.
1976. Volán 14. sz. Vállalat, Székesfehérvár
Vissza a Dunántúlra. Székesfehérváron már közel egy éve közlekedtek a szóló IK 260-asok, s 1976. január 7-12. között a 14. sz. Volán átvehetett 10 db IK 280.06-os csuklóst is (GC 81-76 … 81-80, 81-96 … 82-00). Itt nem volt a békéscsabaihoz hasonló ünneplés, egyszerűen munkába állították az új kocsikat. Január 26-tól zömük a város autóbuszos „ütőerére”, a vasútállomástól a Videotonig, illetve az Öreghegyig közlekedő 24-es viszonylatra került. Csúcsidőben a 24-esek e naptól 15 percenként követték egymást, a megállóiban részletes menetrendet függesztettek ki, s az új buszokban is megtalálhatók voltak ennek sokszorosított példányai.
4. felvonás – MÁVAUT-szürkéből Volán-sárga, azaz az 1976-os szériakocsik
(díszléc a homlokfali márkajelzés alatt)
1976. Volán 10. sz. Vállalat, Hódmezővásárhely
Sokan nem tudják, de területe alapján Hódmezővásárhely a főváros után hazánk legnagyobb területű városa. Ez persze nem a beépítettségre vagy a lakosságszámra vonatkozik, hiszen egy 40-50 ezres középvárosról van szó. A tárgyalt időszakban még nem, de ma már megyei jogú város, így talán Dunaújvároshoz vagy Nagykanizsához hasonlóan szintén említést érdemel.
Oly sok más városunkhoz hasonlóan a helyi autóbusz-forgalmat itt is IK 66-os farosokkal és MÁVAUT-csuklósokkal bonyolították az IK 260-asok és 280-asok megjelenésekor. Az alföldi városban az új típusok közül elsőként a csuklós, vagyis az IK 280-as jelent meg. 1976. decemberében a 10. sz. Volán 11 darabot vehetett át, s bár ezek zöme természetesen Szegeden állt munkába, kettőt Hódmezővásárhely kapott meg (GC 95-24, 95-26). Vásárhely ezzel jó néhány nálánál nagyobb várost előzött meg.
1976. Volán 5. sz. Vállalat, Nyíregyháza
Ha a csekély darabszám miatt eltekintünk attól, hogy 1973-ban Debrecenben röviddel egymás után megjelent 4 db IK 260-as, és egy IK 280-as, akkor azt látjuk, hogy eddig Szolnok volt az egyetlen olyan város, amely ugyanabban a szállítási ütemben, az 1974-75. téliben – kis fáziseltolással, de mégis - egyszerre kapott mind 260-as, mind 280-as Ikarusokat. Most két évvel később Nyíregyháza lett a második ilyen város. Az 5. sz. Volán azonban teljesen egy időben, keverve kapta a két típust 1976. decemberében.
Karácsonyig 4 db (GC 95-28 … 95-31), majd szilveszterig további 8 db (GC 95-47 … 95-49, GF 00-13 … 00-17) és még január elején 1 db (GF 02-75) IK 280.06-ost kapott a szabolcsi megyeszékhely. Ugyanekkor a karácsonyt megelőző napokban 11 db IK 260.16-ost (GC 95-35 … 95-43, GF 00-22 … 00-23) is átvehettek. Annyi különbség volt a két típus műszaki tartalmában, hogy míg a csuklósok automataváltóval rendelkeztek, addig a szólók valamennyien kézi kapcsolású (botos) váltóval voltak felszerelve. Ez utóbbit senki sem vette zokon, hiszen jusson eszünkbe, hogy Nyíregyháza volt az a város, ahol a helyi járat annyira lehetetlen helyzetben volt, hogy korábban mindenki bosszúságára még az erre a célra végképp alkalmatlan szovjet gyártmányú LAZ 697 típusú buszokat is bevetették.
Az új buszokon a békéscsabaihoz teljesen hasonló fel- és leszállási rendet vezettek be, és a KN-üzemre külön táblákkal is felhívták a figyelmet. Ismert a buszok első elosztása is. Eszerint a csuklósok közül 3 db a 12-es, 1 db a 15-ös, 7 db a 8, 8/A-s, 1 db a 2-es vonalra, 1 db pedig a Nyíregyháza-Oros viszonylatra került. A szólók közül 3 db a 7-es, 2 db a 7/A-s, 3 db a csuklósok mellé a 12-es vonalra került, de a 2-es és a 3-as viszonylat is kapott 1-1 db 260-ast, ahogy a nyírszőlősi viszonylat is.
1976. Volán 12. sz. Vállalat, Pécs
Pécset egyszer már megemlítettem, olyan kontextusban, hogy az 5 megyei jogú város közül korábban egyedüliként nem kapott az új városi Ikarusokból. Mégpedig azért nem, mert Pécsett nagy számban közlekedtek néhány éves cseh Karosa SM-11 típusú szóló buszok és a sok régi MÁVAUT-csuklós mellett itt járt a legtöbb perui exportból itthon maradt IK 180-as csuklós. Ez utóbbiakkal és a Karosákkal még nem is volt gond, de a MÁVAUT-csuklósok az elöregedés jeleit mutatták, zömük bizony 1976. végére már igencsak csereéretté vált.
Eljött tehát az idő, hogy Pécsett is megjelenjenek az első IK 280.06-osok. 1976. decemberében előbb 15 db, majd 1977. januárjában még 2 db érkezett a 12. sz. Volánhoz (GC 95-00, GF 00-01 … 00-12, 00-37 … 00-40). Az új buszok a várost kelet-nyugati irányban átszelő 10-es és 20-as viszonylatokon, illetve a 47-esen váltották fel öreg társaikat a személyzet és az utasok nagy örömére.
1976. Volán 17. sz. Vállalat, Szombathely
Szombathely is ebből az 1976. év végi sorozatból kapott először IK 280.06-os csuklósokat. A vasi megyeszékhely egyébként is érdekes a csuklós buszok közlekedése szempontjából. Amikor a villamos kiválthatóságát próbálgatták, szinte vele párhuzamosan indítottak csuklós buszokkal új viszonylatot. Ebben a versenyben akkor fölényesen győztek a sárga síndöcögények. Aztán a jó öreg csilingelők leállításakor IK 266.20-as városi kialakítású buszokat helyeztek nagy számban üzembe. A MÁVAUT-csuklósokkal kapcsolatban pedig az volt a közlekedési szakemberek felfogása, hogy Szombathelyen nem igazán segítik a forgalom gyorsítását, így levették őket a helyijáratról és máshová csoportosították. 1976. december végén azonban mégis állományba vett a 17. sz. Volán 6 db új csuklóst kifejezetten a szombathelyi városi forgalom számára.
Ekkorra tehát megváltozott a szakma hozzáállása, amit azzal indokoltak, hogy a megelőző években Szombathelyen annyi útépítés és felújítás volt, hogy ezáltal a város úthálózata sokkal korszerűbb lett. Így pedig más biztosan jó hasznát veszik a városban a csuklós autóbuszoknak. A terv szerint a hat Volán-sárga busz a Derkovits lakótelep és a Vasútállomás közötti forgalmat bonyolítja le. December 27-én megkezdték az új kocsik bejáratását és 1977. január 3-án álltak munkába.
1976. Volán 9. sz. Vállalat, Kecskemét
Kecskemét Pécshez hasonlóan cseh gyártmányú Karosa SM-11 típusú szóló buszokat üzemeltetett ebben az időben, s ezek mellett a máshol is szokásos MÁVAUT-csuklósok járták a „hírös város” város utcáit. Nem csoda, hogy megörültek, amikor kiderült, hogy a 9. sz. Volán terven felül kapni fog a legújabb típusú csuklósokból, ráadásul nem is keveset, 21 millió Ft értékben. Az első két IK 280.06-os (GF 00-35 és 00-36) 1976. december 24-én délután érkezett meg Kecskemétre. Ezeket karácsony után az 1-es viszonylaton állították munkába. Az év végéig még 9 db új csuklós jött (GF 00-34, 00-60, 00-61, 00-63, 00-65 … 00-67, 00-69, 00-70), 8 db pedig az új év első heteire csúszott át (GF 00-62, 00-64, 00-68, 00-71, 02-83, 02-87 … 02-89).
Az új csuklós autóbuszok 1977. január 3-tól érkezésük ütemében álltak forgalomba. E naphoz időzítve átalakult Kecskemét helyi vonalhálózata is, mert belépett a rendszerbe az újonnan elkészült Felszabadulás parki alközpont. Ekkor 19 viszonylaton 41 db autóbusz végezte Kecskeméten a helyi utasok szállítását. Az új csuklósoknak köszönhetően 25%-kal növekedett a járművek befogadó képessége.
1976. Volán 15. sz. Vállalat, Veszprém
Az 1976-os év végén nem csak IK 280-as csuklósok, hanem IK 260-as szóló buszok is jelentek meg olyan városokban, ahol addig még nem voltak. Veszprém ezek közé tartozott. IK 280-asok már közlekedtek egy éve, de a városi szóló állomány Pécshez hasonlóan cseh kocsikból állt. 1976. decemberben és 1977. januárban azonban érkezett a 15. sz. Volánhoz 16 db 260-as. Ezek azonban nem voltak egyformák. 12 kocsi kéziváltós IK 260.16-os volt (GC 95-44 … 95-46, GF 00-26 … 00-28, 02-18 … 02-20, 02-38 … 02-40), de az utolsó 4 db már automatás IK 260.06-os (GF 02-58, 02-59, 02-68, 02-91).
Dióhéjban ennyit ezekről a kocsikról, mert a helyi sajtó nem csinált körülöttük semmiféle hírverést.
1976. Volán 3. sz. Vállalat
Beszámoló híján megint egy rövidebb megye. Itt most szándékosan nem várost írtam, mert a 3. sz. Volán szolgáltatási területe B-A-Z megye külön érdekes, ugyanis a megyeszékhelyen, Miskolcon az MKV volt a szolgáltató, és amint láttuk, Miskolcon a legelsők között, már három éve megjelentek az új típusok. Ehhez képest a helyi volán csak 1976-77. fordulóján kapott először városi IK 260-ast és IK 280-ast, vagyis a két típust egy időben. Nem is keveset! 21 db IK 260.16-os mechanikus váltós (GF 00-24, 00-46, 00-84 … 00-90, 01-90 … 01-95, 02-10 … 02-13, 02-27) és 1 db 260.06-os automata váltós szólót (GF 02-60), valamint 10 db IK 280.06 típusú automatás városi csuklóst (GF 01-77 … 01-81, 02-43, 02-84, 02-85, 02-98 és 02-99).
Azt gondolhatnánk, hogy ezek a buszok városi mivoltuk okán Kazincbarcika, Ózd, Mezőkövesd helyi járataira kerültek, ám ez Borsodban sosem volt ennyire triviális. Sok közülük Miskolc vagy Kazincbarcika melletti, közeli falvakba járt, akár a korábbi IK 180-asok. Ilyenre példa a GF 01-77, amely biztosan járt a Miskolc-Sajóbábony viszonylaton, vagy a GF 02-84 a Miskolc-Mályi útvonalon. Sőt, ilyen kocsik Miskolc és Kazincbarcika között is közlekedtek. Jó lenne beazonosítani, hogy a fenti kocsik közül melyik volt, amely tényleg helyi járaton közlekedett és persze a várost is.
1976. Volán 8. sz. Vállalat, Békéscsaba
Az 1976. év elején átvett csuklósokat az év végén további 6 követte, de az újdonságot Békéscsabán az a 12 db IK 260.16-os (GF 00-41 … 00-45, 00-58, 01-96 … 02-01) jelentette, amelyeknek ünnepélyes átadására 1977. január 10-én került sor a városközpontban. A buszokat a 8. sz. Volán a saját fejlesztési alapjából vásárolta mintegy 14 millió forintért. Ennek a 12 busznak a beállításával, valamint a 10 db IK 280.06-os csuklóssal és a korábban vett 7 db IK 266.20 típusú városi busszal megvalósult Békéscsabán, hogy a helyijárati közlekedésben csak korszerű, az Ikarus 200-as típuscsaládjába tartozó autóbuszok közlekedjenek. A fő elvárás az volt ezekkel a kocsikkal szemben, hogy a több ajtó által felgyorsul az utasáramlás, csökken a zsúfoltság, a tömegközlekedést igénybe vevők kényelmesebb, kulturáltabb körülmények között utazhatnak.
1977. Volán 4. sz. Vállalat, Eger
Ismét egy „skodás” városba látogatunk. Eger buszos szempontból - mondhatni - egy fordított Szombathely volt. A vasi megyeszékhelyről egy időre száműzték a csuklós autóbuszokat, majd belátták, hogy szükség van rájuk. Egerben a ’70-es évek elején a szóló buszokat csuklósíttatták a MÁVAUT-főműhellyel, s így 1973. elejére csak csuklós kocsik látták el a helyijárati feladatokat. Szám szerint 14 db. Eddigre azonban már jól látszottak e megoldás hátrányai és más városokhoz hasonlóan cseh Karosa SM-11 típusú szóló buszokat szereztek be. (Eger abban is különleges más volános vidéki városokhoz képest, hogy itt sosem közlekedtek a helyi járatokon IK 66-os farosok.) A MÁVAUT-csuklósok azonban az évtized közepére igencsak öregedőben voltak már, lépni kellett a lecserélésük felé.
1977. januárban így aztán megérkezett Egerbe az első 6 db IK 280.06-os városi csuklós autóbusz (GF 00-59, 01-82, 01-83, 02-74, 02-82, 02-90). Az É-D irányú fővonalakon segítségükkel megvalósulhatott csúcsidőben az 5 percenkénti követés (nem azonos viszonylatokkal), így csökkent a zsúfoltság és megkezdődhetett a legelhasználtabb régi csuklósok kivonása a forgalomból. (Az egri buszközlekedés történetéről itt írtam bővebben: Az egri városi autóbusz-közlekedés története | 1. rész)
1977. Volán 12. sz. Vállalat, Pécs
1976. decemberében megérkeztek Pécsre az első 280-asok, de utánuk azonnal, ’77. januárban 260-asokat is kapott a 12. sz. Volán. Szám szerint 6 db kézi váltós IK 260.16-ost (GF 02-15 … 02-17, 02-30, 02-31, 02-37) és 7 db automatás IK 260.06-ost (GF 02-55, 02-56, 02-65 … 02-67, 02-77, 02-78). Ezek a járművek a 30-as vonalra illetve a bányavidéki viszonylatokra kerültek. Az új autóbuszok érkeztével Pécsett igyekeztek az egyes vonalakon profiltisztítást végrehajtani. A néhány éves IK 180-asokat a 39-es viszonylatra vonták össze, a még megmaradt MÁVAUT-csuklósokat pedig a 26, 27, 28, 32 és 40-es jelzésű viszonylatokon használták selejtezésükig.
5. felvonás – Az 1977-es széria
(háromrészes műszerfal, a lépcsőknél a kapaszkodólírák jobban lekerekítettek és a vízszintes kapaszkodó rudazat is fehér, vastagabb kormánykerék)
1977. Volán 13. sz. Vállalat, Kaposvár
1977. novemberében - csaknem két évvel az első 260-asok után - érkeztek meg Kaposvárra az első IK 280.06 típusú csuklós autóbuszok. 5 db járművet kapott a somogyi megyeszékhely (GF 08-49 … 08-53). Ezekben már az újabb fajta, háromrészes műszerfal volt. Az 1977-es széria sok-sok apróság által már jelentősen megváltozott külsőleg a kezdetekhez képest. Érkezésük után azonnal megkezdték a gépjárművezetők átképzését az új típusra. A bevetésükkel kapcsolatban mindössze annyit közöltek, hogy Kaposvár legzsúfoltabb viszonylatain közlekednek majd, hiszen 45 fővel több utast szállíthatnak, mint a régi MÁVAUT-csuklósok.
1977. Volán 17. sz. Vállalat, Szombathely
„Vazsmegye” székhelye már az előző évi szériából kapott IK 280-as csuklósokat, most az 1977-es sorozatból megérkeztek az első IK 260.06-os szóló kocsik is. Decembertől 1978. február elejéig összesen 12 db buszt (GF 09-67 … 09-73, 10-38 … 10-42) vehetett át ebből a típusból a 17. sz. Volán. Az automata váltós típus sajátosságainak megismerése céljából az ilyen 260-asokat már az első 1973-as széria megjelenése óta üzemeltető „szomszédvárba”, Győrbe látogatott egy szombathelyi volános csapat, hogy a győri kollégáktól átvehessék az ő üzemi és karbantartási tapasztalataikat. A 12 új kocsi a szombathelyi városi forgalomban kapott munkát. Részletes beszámoló híján nem tudom, mely viszonylatokon.
1977. Volán 9. sz. Vállalat, Kecskemét
Kecskemét a szóló városi buszok tekintetében a „skodás” városok közé tartozott, ám ott a cseh kocsik üzemeltetése nem volt éppen zökkenőmentes. Így aztán nem is volt meglepő, hogy az 1976-os csuklósok után, az 1977-es gyártásból 5 db IK 260.06-os szóló kocsit (GF 10-21 … 10-25) is kapott a város. Talán a kis darabszám miatt nem érte el az új típusú buszok forgalomban való megjelenése a helyi sajtó ingerküszöbét, de ennek híján első felhasználásukról bővebbet nem írhatok.
6. felvonás – Az 1978-as széria
(a homlokfalon a hűtőmaszk teljesen fekete lett)
1978. Volán 4. sz. Vállalat, Eger
Eger – amint már említettem – buszos szempontból elég különleges város. A sok Karosa közé 1978. áprilisban megérkezett az első 260-as. 1 db! (GF 14-83). A 280-asok már másfél éve közlekedtek a városban, eddigre már 11 db a Mezőgéptől a Finomszerelvénygyárig, kiváltva a régi MÁVAUT-csuklósokat. Annak oka, hogy ilyen későn és összesen csak 1 db 260-ast szereztek be főleg az lehetett, hogy a 4. sz. Volán elég ügyesen üzemeltette a cseh buszokat, hiszen jó kapcsolatokat ápoltak csehszlovák társvállalatokkal. De a változás megkezdődött, s később apránként (2-2 db-okkal) folytatódott is.
1978. Volán 2. sz. Vállalat, Salgótarján
Megint egy kevéssé szokványos város, megint egy „skodás” város. Utóbbi annyira jellemző volt a ma gyakran a találó „Völgyváros” néven emlegetett nógrádi megyeszékhelyre, hogy a hetvenes évek második felében itt bizony csak Karosa SM-11-esek közlekedtek a helyi járatokon (legalábbis papíron, mert a valóság azért mutathatott ettől eltérő mintázatot). Csuklósok egyáltalán nem voltak (a vállalat járműparkjában az egész megyében sem – egy közlés szerint 1 db biztosan volt, de én ennek nem találtam nyomát), ezzel pont az ellenkező képet mutatták, mint korábban az előbb említett Eger, ahol egy időben meg csak csuklósok képezték a helyi állományt. Így volt ez 1978. szeptemberéig. Akkor aztán érkezett mindjárt 6 db sárga IK 280-as (GF 16-06 … 16-11). A Közlekedéstudományi Intézettől rendelt fejlesztési terv ugyanis nemcsak alkalmasnak találta Salgótarjánt, de egyenesen szükségesnek tartotta Salgótarjánban a csuklós buszok beállítását a helyi forgalomba.
A hat új csuklós szeptember 13-án, szerdán érkezett meg a 2. sz. Volán telephelyére. A héten próbajáratokat végeztek velük, majd szeptember 17., hétfő reggel 4.35-től álltak munkába a 3/B-s és a 6-os viszonylatokon. Ezeken csúcsidőben 15 illetve 12 percenként követték egymást a buszok. A 280-asok már a többi buszra egy héttel korábban felszerelt PPB-75 típusú jegykiadó automatákkal álltak forgalomba. Az első két ajtónál helyezték el ezeket, így a jeggyel utazók itt szállhattak fel, a bérletesen pedig bármelyik ajtót használhatták. Belépésük a vasútállomás melletti (a mai McDonald’s helyén levő) helyijárati végállomás kocsiállásainak átrendezését is maga után vonta. (Szomorú, hogy volt olyan csuklós ezek között, aminek az üléseit már a második héten felhasították!)
1978. Volán 10. sz. Vállalat, Hódmezővásárhely
Az 1978-as évben a 10. sz. Volán Vállalat vidéki viszonylatban elképesztő mennyiségű IK 260-ast kapott. Az év folyamán három ütemben összesen 51 (!) db új, városi buszt állítottak forgalomba zömmel Szegeden. Ez a beszerzés lehetővé tette, hogy a megyeszékhely helyi közlekedésében teljesen kiváltsák a régi típusokat és csak IK 260-as illetve IK 280-as autóbuszok közlekedjenek Szeged utcáin.
Ám ugyanez megtörtént az év végére a megye második városában, Hódmezővásárhelyen is. Az IK 280-asok két évvel korábbi megjelenése után ott is üzembe álltak az első IK 260-asok. Az összesen 51 darabos beszerzésből ugyanis 10 db oda jutott. (Hármat Szentes is kapott ebből a kontingensből: GF 22-02, 23-10 és 23-11.) Itt azonban kénytelen vagyok azt kérni a kedves olvasótól, hogy e 10 busz rendszámának ismertetésétől tekintsen el. Az ok egyszerű: az 51 darabból jelenleg 18-at nem tudok egyértelműen valamelyik városhoz kötni. (A megyében Csongrád és Makó üzemeltetett még ekkor helyi járatokat, de ezeken helyközi kocsik közlekedtek, tehát e szempontól érdektelenek.) Az 51-ből mindössze a GF 23-06-ost tudom egyértelműen Hódmezővásárhelyhez kapcsolni, tehát marad 9, amelyeknek az előbb jelzett 18 db között kell lennie (a másik 9 értelemszerűen Szegedé lett).
1978. Volán 16. sz. Vállalat, Zalaegerszeg, Nagykanizsa
A két zalai nagyvárosban már az 1974-es sorozat óta közlekedtek a helyi járatokon az IK 260-asok. Eljött az ideje az öreg MÁVAUT-csuklósok lecserélésének is. 1978. december legelején a 16. sz. Volán közölte, hogy 5 db IK 280-as városi csuklóst rendeltek, de sajnálkozva hozzátették, hogy azokat valószínűleg már csak a következő évben kapják meg. Nem így lett, legalábbis részben. December 22-én ugyanis megérkezett három új csuklós Egerszegre (GF 23-18 … 23-20). Ezekből 28-án kettőt a megyeszékhelyen, egyet pedig Kanizsán állítottak munkába. Ekkor már azt is tudták, hogy január első napjaiban megkapják a maradék két buszt is. Így is lett, január 5-én átvehették őket (GF 23-27 és 23-28). Közülük az egyik itt, a másik ott kezdett dolgozni. Sajnos nem tudom, az ötből melyik három lett egerszegi és melyik kettő kanizsai.
1979. Volán 20. sz. Vállalat, Vác és talán más Pest megyei városok
Az 1978. év végi sorozatból kapott először új, IK 260-asokat a budapesti 20-as Volán. Összesen 6 db buszról van szó (GF 21-52, 23-52 … 23-56), amelyeket 1979. januárban vett át a vállalat. Természetesen ezek nem a fővárosban, hanem Pest megye nagyobb, helyijáratokat is üzemeltető városaiba kerültek. Elsősorban Vácra kell gondolnunk, ahol néhányuk még a ’90-es évek első felében is közlekedett (pl. GF 21-52 >> BU 30-16 >> ELK-755). Feltételezem, hogy kaphatott belőlük esetleg Gödöllő, Monor, Szentendre vagy Szigethalom is, de ez csak feltételezés. Érdre szerintem nem jutott közülük a Karosák miatt. A 20-as Volán IK 260.06-osaival kapcsolatban csak a sötétben tapogatózok, szinte semmit nem tudok róluk. Összesen sem voltak sokan. A fentieken túl még 5 db érkezett 1979-80. folyamán a későbbi Volánbuszhoz.
7. felvonás – A maradék, akik eddig részben vagy teljesen kimaradtak, vagyis csak az 1979-es szériából kaptak először városi IK 260-as vagy IK 280-as autóbuszt
1979. Volán 18. sz. Vállalat, Tatabánya
A bányászváros IK 260-asairól annak idején nem számolt be külön a megyei sajtó, ám az első csuklós IK 280-asokat nem lehetett nem észrevenni. Megjelenésükre azonban csak 1979. májusában került sor. Ennek a szólókhoz képest kései csuklós premiernek az volt az oka, hogy a 18. sz. Volán a MÁVAUT csuklósítási programjának legvégén, még 1974-75-ben is 19 db házilag csuklósított autóbuszt kapott. Tehát akkor, amikor máshol már az új IK 280-asok álltak be a rendszerbe.
Nem csoda, hogy már nagyon várták az új típust, aminek megérkezésekor nagy ünnepséget rendeztek. 1979. május 23-án a tatabányai Volán-telepről 20 db új IK 280-as gördült ki (GF 24-18 … 24-37), majd végigvonultak a városon, bejárva az 1-es viszonylat útvonalát, hogy végül felsorakozzanak az 1977-ben átadott autóbusz-pályaudvaron. Itt történt meg az ünnepélyes átadásuk. Nem túlzás azt állítani, hogy a házilag csuklósított öreg buszok után ez minőségi változást hozott a város életében. A még megmaradt régi csuklósokból 13-at egy csapásra selejteztek, a maradékot meg a Duna-menti forgalom erősítésére csoportosították át.
1979. Volán 11. sz. Vállalat, Paks
Szekszárd ismét egy olyan város, ami buszos szempontból nagyon furcsa, kicsit amolyan mostohagyerek. A ’60-as évek derekától központi döntésre itt gyűjtötték össze a kivonásra váró öreg IK 30-asokat az egész országból. Ezek közül azonban sok nem a lángvágó alá ment, hanem a többi kocsiból kiszedett alkatrészek segítségével felújították és tovább használták őket, de készült itt IK 30-asból nyitott városnéző busz, vagy akár nyerges vontatóhoz munkásszállító pótkocsi is. Ebben az időszakban Szekszárdon évekig komoly buszbőség volt tapasztalható. Így aztán kimaradt a 11. sz. AKÖV/Volán a csuklósítási programból is. És hosszú évekig nem kapott Szekszárd az új városi IK 260/280 típuspárból sem.
A csavar az volt ebben a történetben, hogy a 11. sz. Volán működési területén 1979. májusában mégis megjelentek az első IK 280-asok, ám nem a megyeszékhelyen, hanem az épülő atomvárosban, Pakson. Összesen 4 db IK 280.06-ost (GF 23-71 … 23-74) vett állományba a 11. sz. Volán 1979. május 11-én, amelyek 20-án álltak forgalomba a város és az épülő atomerőmű között. Ezek voltak egyben a vállalat első csuklós autóbuszai.
1979. Volán 2. sz. Vállalat, Salgótarján
Alig egy évvel az első IK 280-as csuklósok megjelenését követően a szólóban Karosán utazó Salgótarjánba is jutott végre új, IK 260-as is. Igaz csak két darab (GF 20-45, 20-46), de ezzel is megelőzték az elsőre csak egyetlen 260-ast kapó Egert. A két új kocsit 1979. augusztus 27-én vették állományba, s tőlük a menetrendszerűség javítását, s a kulturált utaztatás színvonalának emelését várták.
1979. Volán 11. sz. Vállalat, Szekszárd
A utolsó epizódhoz érkeztünk. Szekszárd volt az utolsó megyeszékhely, ahol hat évvel a sorozatgyártás beindulása után megjelentek az IK 260-as városi buszok. A két salgótarjáni kocsi után számozott három busz (GF 20-47 … 20-49) voltak az utolsó „első” kocsik, és ugyancsak 1979. augusztus 27-én vették őket állományba. A helyi sajtó a paksi csuklósokhoz hasonlóan pár soros, de fényképes tudósítással adott hírt az új típus bemutatkozásáról. Hozzátették, hogy a legforgalmasabb helyijárati útvonalakon teljesítenek majd szolgálatot.
A paksi elsőséggel szemben pedig szépségtapaszként 1983. december legvégén Szekszárd is megkapta az első két darab városi kialakítású IK 280-asát (BX 37-33, 37-34). Volt, ahol az elsőket eddigre már selejtezték.
Taps
Mindent összevetve a városi IK 260/280-asok (és természetesen a megalkotóik) megérdemlik a tapsot, hiszen a sorozatgyártás beindulása után hét év alatt valamennyi helyijárattal rendelkező városunkat meghódították és aztán egy fél évszázadon át velünk voltak. Sokaknak ezek a járművek voltak „A BUSZOK”. Ám az idő eljárt felettük, át kellett adniuk a stafétát újabb típusoknak, s mára jószerével el is tűntek a városok utcáiról. Közülük azonban néhány szerencsésen - és szerencsére - megmaradt az utókornak, hogy azok a fiatalok is megismerhessék a legendás típuspárt, akik már nem utazhattak rajtuk.
Összefoglaló táblázat:
Bajsz Gábor - 2026. április 4.
Forrásjegyzék:
A fenti gyűjteményekben található alábbi napilapok vonatkozó évfolyamai:
Békés Megyei Népújság
Csongrád Megyei Hírlap
Déli Hírlap
Délmagyarország
Dolgozók Lapja
Dunaújvárosi Hírlap
Dunántúli Napló
Esti Hírlap
Észak-Magyarország
Fejér Megyei Hírlap
Hajdú-Bihari Napló
Kelet-Magyarország
Kisalföld
Népszabadság
Népszava
Nógrád Megyei Hírlap
Petőfi Népe
Somogyi Hírlap
Szolnok Megyei Néplap
Tolnai Népújság
Vas Népe
Veszprémi Napló
Zalai Hírlap
Hozzászólások