• Aron Sonfalvi

Török gyártók buszai

Frissítve: 2020. nov 15.

bw2019_10_cover.jpg

Előző rész:

> > > #9: MAN Lion’s City 12E tesztvezetés < < <


A török autóbuszgyártást legnagyobb hányadban a minibusz-karosszálók képviselték ezúttal is. Ezekről – a nagymértékű hasonlóság, a több tucat ilyen gyártó, és az idő rövidsége miatt – nem lesz szó. A „nagybuszosok” a két évvel ezelőttiekhez képest ugyanazok, egy kivétellel: a BMC nem vett részt a rendezvényen ezúttal.


Az autóbuszaik formatervezése a két évvel ezelőtti felhozatalhoz képest elképesztően futurisztikus irányt vett. Sok, külsőre nagyon tetszetős busz (pl. Otokar Territo U) belsőre viszont teljesen puritán, fapados kialakítású. A forma és a tartalom több esetben is elkerülték egymást.


Ahogy a kínai gyártók esetén, úgy itt is megemlítendő, hogy szinte minden esetben a nyugati beszállítók alapjaira épülnek fel az egyes konstrukciók (érthető okokból, hiszen itt is szeretnének belőlük értékesíteni), viszont ennek ellenére nem minden felépítmény/jármű győzött meg arról, hogy márpedig ezt kell választanom a vállalkozásom számára.


Anadolu Isuzu

Összesen hat buszt állítottak ki. A Cummins motoros helyközi Interliner 13 CNG-nek ez volt a bemutatkozó eseménye. A busz külsőleg, és belsőleg is igényes, szép, modern.

A formaterve nagyon jó.
Belsőleg is jó.
A műszerfali kapcsolók a stock Hella gombok helyett ilyen gumírozott gombok. Tetszik.

Interliner 13 CNG.


Az Interlinerhez hasonló extravagáns megjelenésű Citivolt AOS elektromos városi szóló buszuk viszont elég lelombozó. Külsőleg lenyűgöző és elképesztő vonalvezetésű, a beltartalom viszont nagyon gyenge. Kezdve ott, hogy akár kintről, akár bentről néztem (és hosszasan elidőztem ezzel), az ajtóképlete 2-2-1 – és LF buszról van szó. A képek között megtekinthető, hogy a harmadik ajtó látványosan keskenyebb, mint az első vagy a második. A kitett szóróanyagokban az ajtószélességről nem esett szó sajnos, de még a rendelhető ajtóképletekről sem. Továbbá relatíve sok a fellépő is. Hiába a neves beszállítók (ZF, Siemens), az utastér kialakítása nem sikerült túl előnyösre.


Műszaki adatok

Hossz: 11 990 mm Szélesség: 2 550 mm Motor: Siemens 1DB2016 (max. 230 kW, max. 3 000 Nm) Akkumulátorok kapacitása: 351 kWh Hatótáv: max. 300 km Férőhelyek: 90 fő


Kívülről megnyert...
...hátul is hasonlóan jó vonalvezetésű...
...de belül sajnos nem olyan kirívó.
Nagyon szűk, max. 41-es cipőméret.
Dobogórendszer hátul.
Ez a harmadik ajtó belülről. Itt már gyanús volt...
...de kívülről még inkább.
Viszonyításképpen a második ajtó kívülről.

Citivolt AOS.


A Karsan Atak „rokonának” mondható Novociti Volt midi sok hasonló beszállító termékéből épült fel belül. Összességében nem rossz, de különösebben nem is fogott meg.

Külsőleg kicsit konzervatívabb, mint az AOS vagy az Interliner, de tetszik.
Belsőleg megnyerőbb, mint az Atak.
Vezetőtér.

Novociti Volt.


A sima dízel városi buszuk (Citiport 12 Hyper) ugyancsak külsőre jól néz ki, viszont belül elég gyenge megoldások és berendezés fogadott. Az ’A’ tengely jobb oldalára elképesztő méretű tüzelőanyag-tartály (?) jutott, a ’B’ tengelynél a padlószint emelkedési szöge viszonylag meredek. Összeszerelése egyébként jó, de nem kiemelkedő. Ugyanennek a csuklós változata (Citiport 18) vezethető tesztbuszként kültéren állt.

Külsőre ugyancsak tetszik.
Az Isuzu ‘védjegye‘ ez a fajta kijelző beépítés. Ötletes, és látom értelmét is. A DAKK-os midik is ilyennel futnak.
Nagyon nagy lett a kerékdob.
Padlószint-emelkedés.
Ívelt motorsátor.

Citiport 12 Hyper. 


Turquise és Visigo.


Erener

Majd’ mindennap elhaladtam az Erener karosszáló standja mellett, ahol három minibusz és két kiskerekes (kissé aránytalan) midibusz volt kiállítva. Az új Mercedes homlokfal miatt különösen érdekeltek belülről, és az orrmotoros (!), teherautóalvázra karosszált Glory és Glory Luxury felülmúlta várakozásaimat. Visszafogott színvilág, rendezett utastér, a Luxury kivitelben pedig panorámatető.

Glory külsőleg. Aránytalan megjelenésű.
Glory Luxury.
Panorámatetővel. Menő.

Glory és Glory Luxury.


Güleryüz

Egy gyártó, aki nem hozott elektromos buszt. Az emeletes Panora már Budapesten is látható (négy darabot vásárolt a BigBug néhány hónapja). A „lapos” kivitele az Ecoline, mely nevéhez hű: kívülről számomra arányosabb ez a formaterv az egyszintes változaton (és amióta Budapesten is futnak, elkezdtem megbarátkozni velük), de belül elképesztően „eco” a kivitelezés, és az összeszerelés is. A mérnöki megoldások nem kiemelkedően innovatívak vagy újszerűek.

Ecoline.


Panora.


guleryuz_efora.jpg

Efora távolsági midi.

Karsan

A Budapesten is ismert gyártó egy elég eldugott, és kisméretű standot vásárolt magának ezúttal, s mindössze 2 buszt állított ki. Az egyik a két éve is látott elektromos minibusz (Jest), a másik pedig az Atak elektromos változata. Utóbbi új formatervet is kapott, mely nekem kívül esik a tetszési indexen. Belsőleg apróbb módosításokat fedeztem fel benne, illetve a vezetőtér (műszerpult) teljesen új dizájnt kapott. Mindkét busz a BMW i-sorozatból kapta a hajtásláncot.

A homlokfal nem nyert meg.
Hátulról viszont jobb, mint a BKV-s (előző) változat.
Az utastér összességében nem nagyon változott.
A vezetőtér viszont újra lett gondolva.

Atak E és Jest E.



Egy kis intermezzo a sok haszonállat között: az úriember kedélyesen kívánt mindenkinek szép napot, miközben éppen locsolták.

busworld_europe_2019.jpg


Otokar

Nagyon kis helyre beparkoltak hat buszt, gyakorlatilag egymás mellett álltak párhuzamosan, jobb esetben egy-két méter távolságra. Az „örökzöld” Kent C CNG ezúttal is jelen volt: a török buszok közül ez volt az egyik, melynek utasterében kevés kifogásos pontot láttam. A motorsátor – ’B’ híd között sajnos drasztikusan leszűkül a közlekedőfolyosó. Ettől eltekintve jó, de nem kiemelkedő.

A design nem nagyon változott az elmúlt 7-8 évben, a Weekendbus dízeles darabjai ugyanígy néznek ki.
Utastér. A többi török versenyző között egészen jó.
Itt viszont elég szűkre sikerült.

Kent C CNG.


Esetükben is egy korát megelőző külső megjelenésű elektromos szólóval (e-Kent C) álltak elő. Az Isuzu Citivolt AOS-nél írtakat tudom csak ismételni: külsőre nagyon megnyerő, és kirívó, viszont az utastér közepes kialakítású, az összeszerelése sem kiemelkedő. Előnyként említendő a hármas ajtóval szemközti állófelület.


Műszaki adatok

Hossz: 12 000 mm Szélesség: 2 540 mm Magasság: 3 450 mm Motor: ZF AVE 130 agyhajtásos Akkumulátorok kapacitása: 300 kWh

Külsőleg ‘megvett kilóra‘.
Tényleg.
Hátulról is jó.
A kamerát rejtő műanyagot is keményen formatervezték.
Belsőleg nem kiemelkedő.
De hátul az állófelület üdítő.
Az úriember nem tágított a képekről.
Összeszerelésileg nem sikerült túl fényesen.

e-Kent C.

A helyközi szegmensben a Kent U LE-re térnék ki röviden, mely (nevében a végzete) LE-kivitele ellenére nulla darab fellépőtől mentes üléssel bír (ezen a ponton a Credo Econell 12 jutott eszembe). Nem értettem a helyzetet, hiszen a típus LF városi változatában 9 (!) ilyen ülőhely van. (És egy LE esetén jóval több hely van a második ajtó után megemelt padlószint alá bepakolni a tartályokat, segédüzemeket, egyéb gépészeti dolgokat.)

Eltérő magasságú dobok. Ott előrébb az már kicsit sok.
Sajnos fellépőmentes ülés nem érhető el.

Kent U LE.


A távolsági és iskolabuszok közül a Territo U ugyancsak ismételni tudom magam: külsőre egyedi, jó, modern, belsőre viszont fapados.

A designt itt is eltalálták. A tompított és távolsági fényszórók alul.
Belül puritán.

Territo U.


Nem vagyok túlzottan széles, de az Navigo U első ajtaján felszállva a „szélfogó” és a műszerfal között alig fértem el: nagyjából 50 centiméter lehet a kettő között (lásd képen).

Navigo U.
Középmotoros.
Nagyon szűkös az első ajtónál.

Navigo U.


Ulyso U.

Temsa

A távolsági buszaikat kifejezetten kedvelem. Jó megjelenés, igényes összeszerelés és a gépészet itt is jól ismert (Paccar-DAF MX-11 és MX-13). Merőben újat nem hoztak, de ahogy majd’ mindegyik másik gyártó esetén, itt is leszerelték a tükröket és kamerát kapott a Maraton.

Maraton.
Maraton odabent.
Volt némi hasfájása a hajtásláncnak, sípolt is.
HD 13M.
HD 13M belül.

Maraton és HD 13M.



MD7.
Ugyanez belül.
MD9.
És belül.

MD7 és MD9.


A városi Avenue Electron esetén minimális változtatást véltem felfedezni a harmadik ajtó környékén, ettől eltekintve ugyanaz, mint két éve. A formaterv itt is egyedi (és nem tudom elképzelni, hogyan tudták ezt a gyártástechnológusok torkán lenyomni – lásd képeket), de az utastér közepes kialakítású (sok dobogó, kiugró, egyéb meddő terület).


Műszaki adatok

Hossz: 12 095 mm Szélesség: 2 550 mm Magasság: 3 237 mm Motor: háromfázisú állandómágneses villanygép, max. 250 kW és max. 2 700 Nm Akkumulátorok: Li-ion NMC Hatótáv: max. 350 km

Nem látszik jól, de a lámpafészek fekete része a kék elem között ‘átfúj a szél‘ (gyárilag ilyen).
Dobozok hátul. Itt a szerelőnyíláson lévő fedél két éve még ki is jött a síkból, most ennyivel változott itt.
Ez egy elég ‘érdekes‘ része...
...ahogy ez is.

Avenue Electron.


Következő rész:

> > > #11: Deltabus Mark E < < <



#törökgyártók #Güleryüz #Busworld2019 #Erener #buszok #Temsa #Otokar #karsan #törökbuszgyártók #Isuzu #törökbuszok #autóbusz #BusworldEurope2019 #Busworld

41 megtekintés0 hozzászólás