Nagy-Britannia vidékein | 2. rész
Frissítve: 2020. nov. 15.
A javarészt ’90-es évek közepén-végén értékesített összesen 140 darab, Egyesült Királyságba szállított 480-asból mára mindössze 2 üzemképes maradt. Az is örvendetes, hogy az egyébként eléggé „zárt”-nak vehető szigetországbeli piacra szállítani tudott az Ikarus DAF-alvázra karosszálva, meg az is, hogy 2019-ben két darab még üzemképes a kontingensből, sőt, vigyáznak is rájuk.
564 KHT
1993-ban a Solent Blue Line társaságnál kezdett Southamptonban. 2009-ben céget váltott, és Wight-szigetére (Southampton mellé) került a Southern Vectis-hez, mint iskola- és különjáratra használt busz. 2010-ben selejtezték, majd 2011-ben onnan vásárolta meg a North Somerset Coaches társaság. Ekkor még a társaság részt vett a közforgalmú közlekedésben, így a busz is napi használatban volt. Népszerű volt az utasok körében (ezen a vidéken eddig nem járt 480-as) úgyhogy a korábbi kétkék külső helyett megkapta a N.S.C. törtfehér-bordó-fekete megjelenését, melyet ma is visel.
A buszt az N.S.C. többször kölcsön is adta (Abus, Mike’s Travel), így megfordult környező városokban is (Stockwood, Bath, Gloucester, Banbury). 2013-ban végigdolgozta a cég utolsó, közforgalomban teljesített napját, azonban ezután hajtott híd csere miatt félreállították. Végül sikerült 2015-ben egy megfelelő hidat vásárolni, előtte pedig egy másik 480-ast is vásárolt a cég tulajdonos egy barátjával, hogy alkatrésznek használják. Így jön képbe R11 WAL.
R11 WAL
1997-ben vásárolta újonnan a Wall’s Buses of Machester, ahol rövid ideig használták, majd visszatért a Hughes DAF képviselethez, melyek a 140 buszt importálták az Egyesült Királyságba.
A Cumbrae Coach-hoz került a Skót-felföldre, hogy aztán a K-Line Travel (Huddersfield) megvásárolja. Utóbbi cég lelkes „DAF Ikarus” üzemeltetőként volt ismert, így jó kezekben töltötte szolgálati évei javát. 2014-ben vásárolta meg a N.S.C., hogy a másik 480-as számára hátsó tengellyel szolgáljon. De mivel a „nagymotorral” és a „kismotorral” szerelt buszba eltérő hajtott hidakat építettek, ezért nem felelt meg. Így 2014-ben a N.S.C. tulajdonosa egy barátjának eladta, akinek volt kötődése a korábbi évekből a „DAF Ikarus”-hoz, így kifejezetten megőrzésre vásárolta meg. Azóta kapott egy motorgenerált, és – emléket állítva magyar származásának – megkapta az Ikarus „fővárosában” közlekedő buszok színét*.
*: ahhoz nagyon hasonlít, de a kék árnyalatában eltér.
Reggeli felvételi pontra érkezik a két busz.
Első fotó pont Bristolban, háttérben a Cliffton-függőhíddal.
A bordó-vaj-fekete darab volt a felvezető.
Megállás további jelentkezők felvételére.
Az út “rossz oldalán” Ikarusokkal.
R11 WAL egy külvárosi buszvégállomáson.
Belülről előbbi.
Az előző külvárosi megálló alkalmával a két gép.
Stockwood, háttérben egy “autentikus” angol templommal.
Távolodva Bristoltól, közeledve a vidéki Angliához.
The Round House, Stanton Drew-hoz vezető bekötőút tövénél.
DAF – No Poke without Smoke! A kijezőképeket érdemes minden képen figyelni, mert elég gyakran “cserélődtek”.
Hasítás tovább az üdezöld környezetben.
Chew Valley Lake. Különjárat, felszállás az első ajtón. Mintha lenne második a vészkijáratot kivéve.
Ugyanott, mindkét jármű.
Úton – egyre keskenyebb utakon.
West Harptree-be érkezés.
West Harptree, “városközpont”.
Ugyanott a kék. A kijelzőn látható inverz “Bus Reversing” az újabb típusoknál már automatikusan megjelenik, ha hátramenetet kapcsol a gépkocsivezető.
Ikarus 480 és Alexander-Dennis Enviro 200. A helyi (napjainkbeli) “260-as”.
Kifele haladva West Harptree-ből az A368-as úton, autentikus angol (gótikus stílusú) lakóházakkal a háttérben.
A Blagdonból kivezető dombot megmászva pihenő, mert a felvezető busz kicsit “elfáradt”.
Nem tervezett megállás úton Priddy felé: ezúttal a kék 480-as fújta ki magát.
Priddy “közepén” a kék darab ledobta a vasmacskát, kilyukadt egy légrendszeri cső. A buszt hátra kellett hagyjuk, így a másikkal mentünk tovább.
Cheddar.
Ebédszüneti megállás Wellsben, a helyi “volántelepen”.
Az ebédet követően célirányosan a Nailsea-ben található N.S.C. telephelyre indultunk vissza, ugyanis ez a darab is “köhögni” kezdett. Menetközben néha rá is kellett segíteni egy kicsit a gázolaj-ellátásra…
Fényesre nyomkodott kézipumpa az adagolón…
A 480-asoknak pihenniük kellett kicsit, úgyhogy a következő részben vérbeli helyi veterángépekről lesz szó.