• bajszgabor

Az egri városi autóbusz-közlekedés története | 4. rész

Frissítve: 2020. nov 15.


Kiegészítés a 3. részhez:

A folytatáshoz rendszerezett jegyzeteimet böngészve egy 1973-as esemény kapcsán csak utólag tűnt fel, hogy a járatok tekintetében kihagytam egy lényeges momentumot az előző rész időszakából. Mégpedig egy hálózatbővítést. 1969. január 2-án, csütörtökön ugyanis elindult a 4-es számú helyi járat a Hajdúhegytől a főiskola, a Deák F. u., Mocsáry Lajos (akkor Úttörő) u., Tihaméri Malom érintésével a Vörös Csillag Traktorgyár egri üzeméig.

Az előző részek az alábbi linkekre kattintva olvashatók:


1. rész


2. rész


3. rész




KEZDŐDIK A VOLÁN-KORSZAK

Az új évtized ismét egy névváltással kezdődött. 1970-ben az addigi Autóközlekedési Vállalat nevet az AKÖV-ök országszerte lecserélték a Volán elnevezésre, így lett Volán 4. sz. Vállalat az egri központú cégből. Ezzel egyidejűleg az autóbuszok oldalán addig használt MÁVAUT-feliratot felváltotta a Volán-csiga. A vállalat profilját ez természetesen nem érintette.

4_4sz_volan.JPG

53. kép – A 4.sz. Volán Vállalat egyik kártyanaptára


Egerben a ’70-es évek elején az É-D-i fővonal mellett két mellékirányban létezett még buszjárat, de a hálózat messze nem fedte le a várost. A megállókban megjelentek a menetrendtáblák, de az utastájékoztatás általában még sok kívánnivalót hagyott maga után. A régi, kis méretű járműveket csuklós autóbuszokra cserélték, de csúcsidőben így is állandó volt a zsúfoltság. Nem voltak fedett váróhelyiségek és egyes útszakaszokon az utak állapota miatt túlságosan hosszú volt a menetidő. Így foglalták össze az egri helyi buszközlekedés aktuális helyzetét a Városi Tanács 1970. augusztus 6-i ülésén. A helyzet javítására sorra vették a fejlesztési lehetőségeket is. Eszerint a csúcsidei zsúfoltságot a lépcsőzetes munkakezdés bevezetésével lehetne enyhíteni. Át kellene állni a 30 perces követési időről a 15 percesre. A hálózatot az Almagyar-domb felé kellene bővíteni a Főiskolától annak Leányka úti kollégiumáig egy új viszonylattal. Ez utóbbiak miatt még 1970-ben szükséges lenne egy újabb csuklós autóbusz-beszerzésre is. A javaslatokat a tanács jóváhagyólag elfogadta.

4_terkep-1971.JPG

54. kép – Eger térképe 1971.


Mindez azonban – bár szépen hangzott – több sebből vérzett. Volt ugyanis egy nagyon komoly probléma, mégpedig a járművekkel. Nem is csak a darabszámuk okozott gondot, hanem a csuklós kialakításukból származó nagy méretük és tömegük. Az egri utak ugyanis nem ezekhez a járművekhez épültek. Többségük egyszerűen nem volt alkalmas a csuklósok közlekedésére, már pedig mint korábban említettük, az egri közlekedést átállították csuklós buszokra. Még a hosszú fővonal is csak úgy lett használható számukra, hogy több helyen jócskán szükség volt az utak átépítésére. Így ezek a járművek a kétségtelen előnyeik ellenére is némiképp a hálózatbővítés gátját jelentették. Ráadásul kevés is volt belőlük, de a mennyiségüket egy bizonyos számon túl nem is lett volna gazdaságos növelni, hiszen egy részük a csúcsidőkön kívül a telephelyen pihenhetett volna tétlenül. Egyébként pedig az építésükhöz biztosítani kellett a vontató részt, amihez megfelelő új beszerzésre lett volna szükség, de az IKARUS-gyár épp a ’70-es évek elején – exportkötelezettségei miatt – alig-alig tudta kielégíteni a hazai igényeket.

4_csuklos_a_szechenyi_u-ban.JPG

55. kép – Csuklós a Széchenyi utcában 1970 decemberében. Ezeket a buszokat a MÁVAUT Béke téri főműhelye állította elő, nem az IKARUS-gyár.


A csuklósok okán itt egy gondolat erejéig hadd kanyarodjak vissza az előző évtized végére. Történt ugyanis, hogy az 1969-es menetrendváltás után egyes járatokról eltűntek a csuklós buszok, s helyettük 40-60 személyes kis kocsik lettek beállítva. Ezekre többször olyan tömeg próbált felpréselődni, hogy látni is kínszenvedés lehetett. Nem beszélve az ezáltal keletkező tetemes késésekről. Mindez ráadásul különösebb figyelmeztetés nélkül történhetett, mert az AKÖV csak augusztusban közölte az okokat, amikor már a sajtó is cikkezett róla, hangot adva a panaszoknak. Megnyugtatónak szánt üzenetük szerint csak egy ideiglenes kényszermegoldás a kis autóbuszok üzemeltetése, mert a csuklósokat szép sorban egymás után nagyobb javítás miatt le kellett állítani, annyira tönkrementek a két és fél év intenzív használattól. És mivel hasonló kapacitású jármű nem állt rendelkezésre, kénytelenek voltak kis buszokat közlekedtetni helyettük. Addig is, amíg egy-egy csuklós kiesik a napi forgalomból, ha jelzést kapnak ilyen igényről, akkor rásegítő járatokat ígértek.


Egy zárójeles gondolat kívánkozik ide. Szóló buszoknak viszont mégiscsak kellett maradni a csuklósok mellett (ezt egy későbbi nyilatkozó meg is erősítette). A pontos dátumot nem találtam meg, de az 1971. május 23-tól érvényes menetrend már említi a Főiskola és a Gyermekváros között közlekedő 2-es járatot. Ez a viszonylat a Gyermekvárost akkor a Ráchegy utcán közelítette meg, amin nehezen elképzelhető, hogy csuklós kocsik közlekedhettek volna. No persze ha a rendkívül szűk Bajcsy-Zsilinszky utcában közlekedhettek …

4_deak_u.jpg

56. kép – A Deák Ferenc utca belvárosi vége


Persze nem csak az autóbuszok mentek tönkre a rossz minőségű utakon, hanem az utak is a nehéz járművektől (értelemszerűen nem csak a buszoktól). Így aztán az előző évtizedben megkezdett útfelújítások folytatódtak a városban, amik gyakran hosszabb időig terelőútra kényszerítették a helyi járatokat is. Ilyen volt a Deák Ferenc utca (akkor: Lenin út) belvárosba érő szakaszának átépítése a színház és a bazilika között 1971-ben. Május 3-tól lezárták az érintett útszakaszt, a kijelölt terelőút észak felé a Deák – Klapka – Egészségház – Kossuth – Széchenyi utcákon vezetett. A színház előtti megállót áthelyezték a Klapka utcába a TIGÁZ elé. Déli irányban pedig a Széchenyi u. – Pyrker J. tér – Trinitárius – Telekessy – Deák utcákon kerülték el a járatok a munkaterületet. Az akkori Lenin-szobor előtti megállót is délebbre helyezték az átépítés végéig. A parkosított terület mellett épült egy új buszmegálló is. A munkákkal nyáron végeztek, de egy gázvezeték 2 méter mély munkagödre közvetlenül az új megállóhelynél balesetveszélyes módon még november végén is ott éktelenkedett.

4_szinhaz_megallo.JPG

57. kép – A Színház előtti megállóhely


Ha már a csuklósok forgalomból kiesésével vezettem fel ezt a gondolatsort, tegyük még hozzá, hogy a balesetek sem kerülték el őket. Egy alkalommal mindjárt két kocsi találkozásából lett gond. 1971. szeptember 8-án reggel 7.30-kor a Deák F. utcában a követési távolság be nem tartása miatt szaladt bele egy csuklós autóbusz az előtte haladó társa végébe. A balesetnek szerencsére csak 7 könnyebb sérültje lett, akik az orvosi ellátás után mehettek is az útjukra. A két járműben akkori árakon 10 ezer Ft kár keletkezett.

4_buszkarambol_1971.JPG

58. kép – A baleset egyik résztvevője a Szegedről elszármazott GA 67-31-es volt.


Fentebb azt írtam, hogy az utastájékoztatás is hagyott némi kívánnivalót maga után. Álljon itt egy példa ehhez a gondolathoz is. 1971 novemberében történt, hogy budapesti turisták panaszolták, hogy alig érték el Egerben a vonatukat a belvárosból, mert a megállóban található menetrend tábla szerint – bár 5-6 irányba is megy onnan helyi járat – a vasútállomáshoz mindössze egyetlen időpont volt írva, hajnali 4.00-kor. És valóban, hiszen a többi járatnál más végcélok szerepeltek, mint pl. a Gépállomás. Így inkább a gyaloglás mellett döntöttek, hiszen ők a vasútállomáshoz akartak eljutni, nem máshová. Fel is vetette ezzel kapcsolatban egy helybeli utas, hogy a menetrendeknek több információt kellene tartalmazniuk az adott járat útvonaláról, hogy abból ne csak az egriek tudjanak tájékozódni, hanem az idegenek is. A Volán megköszönte az észrevételt és a menetrendeken a „Gépállomásra” feliratot kiegészítették azzal, hogy „a vasútállomás bejárati út érintésével”, remélve, hogy így pontosabbá vált a tájékoztatásuk.


GYÓGYÍR A ZSÚFOLTSÁGRA? – A LÉPCSŐZETES MUNKAKEZDÉS

1971. végén már igen nagy volt a gond az egri helyi járattal. Állandósult az utasok lemaradása a ritkán közlekedő járatokról, különösen csúcsidőben. Erről dr. Urvölgyi Zoltán, a 4. sz. Volán személyforgalmi osztályvezetője december 12-én a következő helyzetképet adta. A városban akkor 5 útvonalon 8 csuklós és 3 szóló autóbusz közlekedett. Ezek mellé rendszeresen beállítottak 5 db helyközi vonalakon közlekedő buszt is azok menetrend szerinti holtidejében, hogy segítsék városi társaikat, mert a problémát a vállalat is érzékelte. Ennél többet járműhiány miatt pillanatnyilag nem tehettek. Az osztályvezető úgy vélte, hogy a már korábban is szorgalmazott lépcsőzetes munkakezdéssel lehetne hatékonyan enyhíteni a zsúfoltságon, mert így a vállalatok nem egyszerre 6.00 órakor kezdenék a munkát, nem egyszerre kellene nagy mennyiségű utast célba juttatni. A terveket is megemlítette. Eszerint 1972-ben az É-D-i fővonalra 2 újabb csuklós buszt szereznek be többek között az épülő Csebokszári lakótelep kiszolgálására. Sőt, ha a városi tanács úgy dönt, hogy ott épülne egy új buszforduló, akkor az új lakótelep az átmenő viszonylatok helyett saját járatot is kaphatna. Tervezik az 5-ös járat sűrítését is, sőt ha kapnak hozzá járművet, akkor egy új járatot is indítanak az 5-ös végállomásától (VÖCSI) a Hadnagy úti lakótelepen át a Gépállomásig.


1971. elején Balogh Tibor személyében új igazgatót neveztek ki a 4. sz. Volán élére, aki márciusban nyilatkozott először az egri helyi járat és annak gondjai kapcsán. Ő is megerősítette a helyi járaton forgalomba állítani tervezett 2 újabb csuklós autóbusz érkezését, de óvatosabban fogalmazott. Azt mondta, hogy ezekkel is csak enyhíteni lehet a problémákon, járatbővítésre csak minimális lehetőséget adnak. Inkább a további szervezésekben, a csúcsidőben indított rásegítő járatokban látta a megoldást. Ehhez a vállalati belső tartalékok feltérképezését, ezzel együtt a jobb üzemszervezést nevezte legsürgősebb feladatának.


Korábban többször említettem már magam is, hogy a buszok személyzete nem mindig viselkedett az elvárt módon az utasokkal. Ez a jelenség országos probléma volt, s a Volán különféle módokon próbált ellene tenni. Hol szankciókkal, hol oktatással, máskor jutalmazással. Az utóbbi körbe tartozott, hogy a Volán Tröszt még az előző évben ún. dicsérő lapokat vezetett be, melyet az arra illetékesek az udvariasan és balesetmentesen közlekedő gépjárművezetők között osztottak ki. Ezek a lapok sorszámozottak voltak és 1972. július 7-én a Pécsi Nemzeti Színházban sorsolást rendeztek velük, mely alkalommal egyéb tárgynyeremények mellett fődíjként egy Zsiguli gépkocsit sorsoltak ki. A 4. sz. Volánnál a gépkocsivezetők kétharmada, 507 fő rendelkezett ilyen dicsérő lappal, volt, aki tízzel is. Közöttük lehettek nyilván az egri helyi járaton szolgálatot teljesítő sofőrök is.


Erre az évre is jutott útlezárás és terelés. A Heves Megyei Vízmű Vállalat az Almagyar utcai vízvezeték felújítása miatt 1972. szeptember 4-én éjféltől lezárta az utcát teljes hosszában a Dózsa Gy. tértől a Szarvas térig. A forgalmat az Egészségház u. – Frank Tivadar u. útvonalra terelték. Az erre közlekedő 5-ös jelzésű busz is a terelőúton járt ettől a naptól. Ekkor és emiatt az addigi Kertész utcai megállót is a Maklári útra helyezték át. A lezárás terv szerint október 10-ig tartott volna. Azonban jó szokás szerint majdnem két további hónappal elhúzódott a munka előre nem várt nehézségek miatt. A lezárás feloldására így csak december 4-én került sor. Ekkor az 5-ös is visszatérhetett eredeti útvonalára, az Almagyar és a Kertész utcákba.

4_csuklos_a_liceumnal-1971.JPG

59. kép – Utasok szállnak fel a Líceumnál észak felé egy zsúfolt csuklósra.


Az ősz folyamán, októberben ismét felhangzott az előző év végi dallam a zsúfoltság miatt: be kell vezetni a város üzemeinél a lépcsőzetes munkakezdést. Ekkor Szilvási Miklós, a 4. sz. Volán személyforgalmi osztályának menetrendi felelőse foglalta össze az okokat. Eszerint az adott pillanatban a vállalat 349 autóbuszából Eger helyi közlekedését 13 csuklós jármű látta el. Ezek a felnémeti üzemek, a Finomszerelvénygyár és ellenkező irányban a déli iparterület vállalatai felé szállították a legnagyobb tömeget műszakváltások idején. Ez konkrétan úgy bonyolódott le, hogy hajnali 5.00 óra után egyszerre 5 db csuklós indult el a Finomszerelvénygyár irányába, majd a 6 órás műszakkezdéshez újabb 3 db, s ezekhez a Berva lakótelepnél még 2 db csatlakozott. A 120 személyes autóbuszok tehát 1200-1400 férőhelyet biztosíthattak az akkor 3000 dolgozót foglalkoztató gyár eléréséhez. (Máskor ugyanezekre a kocsikra 130 illetve 140 férőhellyel hivatkoztak, innen a nagyobb szám.) Ugyanez következett a koradélutáni műszakváltáskor is. Rossz volt nézni a zsúfoltságot, miközben a holtidőben kihasználatlanul jártak vagy éppen pihentek a kocsik. Ez nem volt éppen gazdaságos dolog. Igaz, hogy csúcsidőben 120%-os kihasználtsággal közlekedtek a buszok, de az egész napra vetítve ez a mutató már csak 35% volt. Emiatt az 1973-as évre már csak 5 db új csuklós beszerzését tervezték azzal, hogy a típusból azok után többet már nem állítanak üzembe.


Szilvási Miklós szerint mindenképpen a munkakezdés széthúzása a jó megoldás, de rámutatott arra is, hogy ez rengeteg egyéb feltétel megváltoztatását is igényli. Kiemelte az óvodák, bölcsődék, üzletek nyitvatartását, a vasúti és a helyközi menetrenddel történő összehangolást, sőt a helyközi menetrendek megváltoztatását is, hiszen nagyon sok vidéki is az egri üzemekben dolgozott. A Volán kb. két éves előkészítő munka után össze is állított egy javaslatcsomagot, amelyet benyújtott véleményezésre – mivel nem csak a várost érintette – a megyei tanácshoz. Ott a megyei szállítási bizottság ezt nem fogadta el, mert előbb tanulmányozni kívánták a Budapesten, Győrben és Szegeden részben már bevezetett rendszert. Ezért új javaslat kidolgozását kérték, amelyet egy az érintettek részvételével megtartott október 9-i tanácskozáson kívántak megvitatni. A megyénél akkor úgy kalkuláltak, hogy ha sikerül megegyezni, akkor az 1973. májusi menetrendváltáskor életbe is lehetne léptetni az új rendszert. Aztán az új javaslatot is elutasította ugyanez a bizottság, sőt 1973. februárjáig még további kettőt. Eddigre már 14 csuklós busz közlekedett a városban közel 2000 férőhelyet kínálva, de a mérések szerint gyakran akár 2800 utas is felpréselődött rájuk. Végül a Volán ötödik beadványát találták minden szempontból megfelelőnek a szállítási bizottságban, amely messzemenően figyelembe vette a különböző vállalatok érdekeit. Eddigre a Finomszerelvénygyár részlegesen átállt a lépcsőzetes kezdésre, illetve itt figyelembe kell venni, hogy dolgozóinak egy része a munkásvonattal érkezett az üzembe. A nagyobb gondot így a déli iparterület okozta, vagyis a Mátyás király út és a Kistályai út menti üzemek.

4_foiskola_megallo-741118.JPG

60. kép – A Líceumnál déli irányban is sok az utas.


1973. február derekán újabb tanácskozást hívtak össze valamennyi érintett részvételével. Itt az üzemi küldöttek részére előadták a szállítási bizottság és a Volán elfogadott tervezetét, amely kismértékű, 15-20 perces, legfeljebb félórás eltolásokat kezdeményezett. Ez már elegendő lett volna az autóbuszok átcsoportosításához. Hangsúlyozták, hogy így nem csak kényelmesebbé, hanem rövidebb idejűvé válna az utazás, ebből kifolyólag sűrűbben és pontosabban közlekedhetnének az autóbuszok. Általánosan kulturáltabbá válnának az utazási körülmények. Az esetlegesen felszabaduló autóbuszokkal pedig végre elindíthatnák a sokat reklamált új járatot a déli ipartelep két ága között a Hadnagy úton keresztül. A jelenlevő vállalatok közül ekkor azonban csak a Vörös Csillag Traktorgyár egri üzeme tett azonnal ígéretet arra, hogy 60 dolgozó esetében máris tudnak változtatni. A többiek viszont – eléggé felkészületlenül – csak annyit vállaltak, hogy felmérik a hónap végéig, hogy a technológiájukból adódóan hol tudnak változtatni anélkül, hogy – mivel ez népgazdasági érdek – a nagy értékű gépeiket le kelljen állítani bármilyen kis időre. A Volán ehhez annyit fűzött hozzá, hogy az ő 30 millió forintot érő csuklós buszaik megfelelő kihasználása ugyancsak népgazdasági érdek. Mindenesetre megállapodtak a résztvevők egy márciusi újabb tárgyalásban. Sajnos azonban a valóság nem igazán akarta követni az elképzeléseket, így a lépcsőzetes munkakezdés ügye tovább nyúlt, mint a rágógumi.


FORGALMI REND VÁLTOZÁS, SKODÁK

1973. azonban további nagy változásokat is hozott. A városon átvezető 25-ös út forgalma ugyanis eddigre olyan mértékben növekedett, hogy az már újabb beavatkozást kívánt. A belvárosi szakaszon ugyanis a két forgalmi irány két helyen is keresztezte egymást számtalan balesetveszélyes helyzetet előidézve. E két ponton, a Tűzoltó téren és a Főiskolánál már ekkor 400-400 jármű találkozott óránként. Az illetékesek döntése értelmében az egyirányú szakaszok forgalmi irányát megfordították, s ezzel meg is szüntették a két önkeresztezést. A váltásra 1973. október 18-én 0.00 órakor került sor. A helyi járatok közlekedését és megállóhelyeit is érintette a változás. A Finomszerelvénygyár és Felnémet felé közlekedő 1-es és 1A-s járatok ezentúl a Deák F. u. – Kossuth L. u. – Fellner J. u. – Bajcsy-Zsilinszky u. – Zalár J. u. – Markhot F. u. – Knézich u. – Tűzoltó tér – Széchenyi u. útvonalon jártak. Megállóik a Vasút u., Színház (átszállás a Baktai út és Hajdúhegy felé), Minaret, Ráckapu tér voltak.

4_forgalmi_rend_731018.JPG

61. kép – Az 1973. október 18-tól érvényes belvárosi forgalmi rend.


A főiskolai megálló ekkor a postaközpont építése miatt átmenetileg megszűnt, a tervezett végleges helye a Fellner J. u-ban a régi MÁVAUT-állomás helyén volt. Ugyanezek a járatok déli irányban a Mezőgép végállomás felé tartva a Széchenyi u. – Kossuth u. – Deák F. u. útvonalon haladtak. Megállóik a Ráckapu tér, Dobó Gimnázium, főiskola (átszállási lehetőség minden irányba), Deák F. u. 10. majd Vasút u. voltak. Az 5-ös járat a kemping és a Városi Kertészet között dél felé a Széchenyi u. – Kossuth u. – Almagyar u. – Kertész utcákon, közlekedett, ellenkező irányban a Kertész u. – Frank T. u. – Klapka u. – Deák F. u. – Kossuth u. nyomvonalon, majd tovább az 1-es és 1A-s járatokkal megegyező útvonalon. Megállói a Szarvas téren, a TIGÁZ-nál, Minaretnél és a Ráckapu téren voltak. Ehhez a Klapka u. forgalmi irányát is meg kellett fordítani. A 3-as és a 4-es járatok útvonalát nem érintette a változás.

4_foiskola_731018.JPG

62. kép – Az új forgalmi rend a Líceum körül.


A másik nagy jelentőségű esemény az egri helyi járat történetében 1973-ban a járműállomány összetételében következett be. Azt már említettem, hogy a ’60-as évek második felében a járműparkot csuklósították. A kezdeti 6-ról 1973. elejére már 14-re nőtt a darabszámuk, de ekkorra belátták, hogy csak ezzel a típussal különféle okok miatt lehetetlen lebonyolítani a helyi közlekedést Egerben. Sok utca egész egyszerűen nem volt alkalmas ezen kocsik közlekedtetésére, így bizonyos irányokban nem lehetett bővíteni a hálózatot. A napi kihasználtságuk a csúcsidei zsúfoltságot és a holtidőket egyaránt figyelembe véve csapnivalóan alacsony volt, ami üzemeltetésüket gazdaságtalanná tette. Megszületett tehát a döntés, miszerint szóló járművekkel kell bővíteni az egri helyi buszállományt.

4_ik_55_dobo_ter.jpg

63. kép – Még a régi forgalmi rend szerint közlekedő IK 55-ös a Dobó téren.


Azonban – ahogy fentebb már említettem – az IKARUS ezekben az években nem volt képes maradéktalanul kielégíteni a hazai igényeket, annyira lekötötték a kapacitását az exporttal. Ráadásul épp típusváltás előtt volt a gyár. Mindez azt eredményezte, hogy a Volán Tröszt vezetése „testvéri segítséget” vett igénybe, így kerültek hazánkba több Volán vállalathoz a csehszlovák Karosa gyártmányú autóbuszok vegyesen városi és elővárosi kivitelben.


Ez a járműimport az IKARUS hazájában elég nagy vihart kavart. Erről bővebben korábban itt írtam

A MOTOKOV nevű csehszlovák járműexportőr céggel történt 1972-es kapcsolatfelvétel és az import 1973. májusi nyilvánosságra hozatala után 1973. szeptemberben már nagyon várták az első Karosa SM-11 típusú városi kialakítású autóbuszokat Egerben. Az itteni gépkocsivezetők eddigre már elvégezték a szükséges tanfolyamokat. Sőt, mivel a 4. sz. Volán Vállalat és a Besztercebányai Autóközlekedési Vállalat évek óta jó kapcsolatban volt egymással, az egri szerelőknek lehetőségük volt már a helyszínen üzemi tapasztalatok szerzésére is a típussal kapcsolatban. Előre megismerkedhettek azok kezelésével, karbantartásával, javításával.


Október közepén aztán végre Eger is megkapta az ígért 6 darabot (GC 32-07 … GC 32-12). Az új buszok vételára 5,4 millió forintot tett ki, átvételükre kis ünnepség keretében október 13-án került sor a helyi Volán-telephelyen. 15-étől pedig be is kapcsolódhatott az új típus a város forgalmába. Az 1-es fővonal közlekedését javították a csehszlovák buszok a Mezőgéptől a Belvároson át Felnémetig. A vonal addigi 82 járata helyett ekkortól már 102 közlekedett, 5044-gyel több utas szállítására adva lehetőséget. Balogh Tibor, a 4. sz. Volán igazgatója közölte az átadáskor, hogy az új kocsik beállításával az 1-esen bevezetik a 10 perces ütemes közlekedést, ami sokkal kiszámíthatóbbá és praktikusabbá teszi annak használatát. A három ajtó közül csak az elsőn engedélyezték a felszállást, jegyet a vezető adott. Ezt azonban átmeneti megoldásnak szánták, mert ezekre a kocsikra is fel kívánták szerelni az akkoriban általánosan használt perselyeket.

4_skoda_eger_731014.JPG

64. kép – Skodák ünnepélyes átadása 1973. október 13-án


Az első tapasztalatok mindenütt pozitívak voltak a csehszlovák buszokkal kapcsolatban. Az utasoknak a régi Ikarusokhoz képest tetszett a modernebb formavilág, a tágas belső tér. A járművezetőknek az IK 620 és annak csuklós változata után sokkal könnyebb dolguk volt. Elég az automata váltót, a szervokormányt vagy a nagyobb teljesítményű motort említeni. Könnyedén vették a változatos domborz