• Sonfalvi Aron

ARC/Ikarus/Modulo M és a design

Frissítve: nov 17

Az 1989-ben alakult Auto Rad Controlle Kft. eleinte alkatrész-kereskedelemmel, autóbusz-átalakításokkal foglalkozott, majd 2005-ben saját autóbusszal álltak elő, ez az A.R.C. V134 típusjelzést kapta (V = Városi; 134 = 13,4 méter). Ezt követően 2008-tól Ikarus márkajelzéssel készült a típusból néhány tucat (hol PKD, hol gyári végszereléssel), majd 2014-től a MABI-Bus Kft. (evopro) fennhatósága alá kerültek a gyártási jogok, azóta Modulo M szériaként ismerheti a járműveket a közönség, melyből szintén készült PKD és gyárban készre szerelt egyaránt.


A típus új csillagként jelent meg a magyar buszgyártás igen széles égboltján az előző évtized derekán. Esetükben ráadásul törekedtek arra, hogy valamennyire (?) továbbvigyék az Ikarus által megkezdett alacsonypadlós formatervezési irányvonalat. Ez – meglátásom szerint, összevetve egy Ikarus 417.14-essel az első buszaikat – esetleg fejen állva, két kilométerről szemlélve mondható, hogy sikerült is. Ugyan a történet hitelességét megbízható forrásból nem tudtam kideríteni (hogy valóban szerették volna tovább finomítani a Károsi Zoltán keze munkáját dicsérő formavilágot), de mindenképpen értékelendő, hogy sok másik céggel szemben ők – a lehetőségeikhez mérten – az első buszukat nem kihívóra, sem összecsapottra, hanem határozott és kellemes/jó megjelenésűre álmodták, majd építették meg.

Balra az első, jobbra a "második", finomított vonásokkal a homlokfalon.


Az első elkészült darab (lásd bekezdés feletti kép bal felét) esetében az „érdekes” szó a legkifinomultabb, amit elsőre tudtam rá mondani. Ennél ugyanis hatalmas, már-már túl bohém ívelésekkel próbálták feldobni a homlokfalat, amit szerencsére a Vasi Volán Zrt. egykori fényezése valamennyire visszafogott. Kicsit sok a hullámzás benne, de ezt nagyon hamar észrevehették a gyárban is, ugyanis a soron következő szólók már egy kifinomultabb, de tetten érthetően ebből tovább vezetett homlokfalat nyertek magukra a gyártáskor. A homlokfal esetében elcsúsztatott (közel) függőleges harmadolásokat láthatunk, sorban elhelyezett körlámpákkal. Az oldalfalak azok a részei a teljes szériának, amelyek külsőre az elmúlt egy tucat évben közel semmit nem változtak. A fele üveg, fele feszített lemez, és pont. Semmi extra ívelés, felesleges műanyag díszítés (mint ahogy egy C2-esnél), vagy bármi, ami megbontaná az amúgy elég egysíkú, "tipikus busz oldalfal" formát. És ez a legújabb változatára (Modulo M108d) is igaz a járműcsaládnak.

A továbbiakban ezzel a külsővel készült el néhány tucat, egészen 2012-ig.


Közelről a lámpafészek.


Egyszerű, puritán oldalsó megjelenés.


A nagy áttörés – és a kétezres évek eddigi talán legszebb magyar városi/elővárosi tömegközlekedési járműve – a Szeged által vásárolni kívánt csuklós trolibuszok tervezésekor született, 2012-ben. Ekkor készítette el ugyanis a NABI BRT és a NABI Sirius egykori formatervezője (Tóth János) az új trolibuszokhoz dukáló új megjelenést – mind a hátfal, mind a homlokfal tekintetében. Noha több elképzelés is napvilágot látott (ezekről képek itt tekinthetők meg), mégis a véglegesnek ítélt lett (szubjektíven) a legszebb.

A leendő troli formaterve CAD látványképen. Forrás: Omnibusz blog.


Az új – és azóta is időtálló – formaterv a következő években Budapesten is megjelent (elsőként 2014. tavaszán), méghozzá (a bejegyzés írásakor) hatvankilenc ilyen gép emeli a színvonalat és a jáműves megjelenést a Fővárosban. A 2012-es első szereplése óta a homlok- és hátfal nem változott, míg az oldalfalon tetten érhetők voltak olyan, nagyon csekély gyártmánymódosítások (mintsem fejlesztések), hogy színre fújt díszlécek. Apróság, de nagyban növelte az elszakadást a szocialista járműipar még mindig ránk nehezedő, bevett, „barnaköpenyes” megoldásaitól (hogy a díszléc igenis kell, és fekete kell legyen).


A hátfal is mindenképpen említésre méltó az új generáció esetében. Az előzőekben ez inkább volt egyszerűen funkcionalista, mint formatervező keze alatt átfutott eleme a járműveknek. Tóth János viszont kiválóan illesztette a busz hátfali megjelenését a homlokfal által is felvonultatott elemekkel: visszafogott ívelések, fekete lámpafészek, és egészen egyedi vonalvezetés - amennyire egy téglatest egyik oldala azt engedi.

Első - hátsó megjelenésbeli illesztések.


Az eddigi egyetlen "puttonyos" szóló, a csuklós az eltérő gépészet miatt épült ilyennel. A képen szereplő darabnál kísérleti jelleggel a tetőre helyezték át a NOx szűrőt, jobb hűtést biztosítva ezzel számára.


A homlokfal hatalmas, középső felületére tudnék még elképzelni valami egyedi, a külsőhöz illeszkedően nagyobb méretű gyártó jelölést (vö. Ikarus szárnyas emblémája, a jelenlegi Modulo-embléma nem kellően hivalkodó). Összességében számomra pillanatnyilag a kedvenc (legigényesebb és legszebb) külcsínnyel bíró hazai autóbusz az Ikarus V127/Modulo M széria.

Kék + fekete színkombinációval az új homlokfal.



27 megtekintés

Feliratkozás

A megadott e-mail címre értesítést küldünk, ha új írást teszünk közzé.

 RSS feed

© 2020 BusWorld blog 2.0