Egy cseppnyi Amerika

Amerika-kultusz mindig is volt, mindig is lesz; a tengerentúli jelképek és szokások állandó hatással vannak Európára és a többi kontinensre is. Az egész világon ismert szimbólumok a zászló, a Szabadság-szobor vagy a Fehér Ház, de ugyanilyen jelképként tekinthető a „sárga iskolabusz” is. Számtalan amerikai filmben bukkannak fel a jellegzetes színű, „csőrös járgányok”, legyen szó ifjúsági filmről, sorozatról, thrillerről, horrorról, romantikus filmről vagy éppen rajzfilmről. (Lásd még: [1a][1b].) Ezek a buszok itthon is megjelentek, de mit lehet tudni róluk?

“Odaát”

Az Egyesült Államokban az „iskolabusz” fogalmát minden szövetségi államban törvény definiálja, bár ezek szövegezése többnyire egybevág. Egy példa erre a Wisconsin államban a Trans 340.01-es törvény, amely az (56)-os bekezdésben határozza meg az iskolabusz fogalmát, számos hivatkozással további jogszabályokra [4]. A jogforrás eredeti szövegezéssel látható alább, ahol a nemzetközi jog iránt érdeklődők számára megfigyelhető több érdekesség is.

Ezen felül már itt említésre érdemes a Trans 300-as törvény, amely minden részletre kiterjedő műszaki szabályozást rögzít az iskolabuszokra vonatkozóan, ezekből alább következnek részletek [5]. Egyéb jogszabályok esetében (pl. iskolabuszok megközelítésére, azok mellett történő elhaladásra vonatkozóan) adódhatnak eltérések az egyes államok között, ebben a tanulmányban nem lehet cél ezek alaposabb elemzése. (Ugyanígy törvények definiálják a különböző iskolák kategóriáit, vagy ahogy a fenti képen is látható, az “iskolás gyermek” (115.01-es törvény) és az “iskolai dolgozó” fogalmát is (118.15-ös törvény), stb.)

Az iskolabuszokra közlekedtetésére vonatkozó jogszabályok egy része szintén minden államra érvényes, más szabályok pedig csak egy-egy államra vonatkoznak. A teljességre itt hiába törekedve, általánosságban a következők érvényesek: az iskolabuszok útvonalát és menetrendjét a tankerületileg illetékes szolgáltató határozza meg, az Oktatási Minisztérium (Ministry Of Education) jóváhagyásával és a kerülethatárok figyelembevételével [2]. Új járatot ott indítanak, ahol a tanulók lakóhelye és az érintett iskola közötti távolság legalább 4 kilométer, de a járat létrehozását befolyásolja a tömegközlekedés megléte, illetve jellege, a várható utasszám, az útviszonyok és az üzemeltetés költsége is. A buszjáratok alapvetően főutakon közlekednek, megállóhelyeket a keresztutaknál létesítenek, átlagosan 0,8 kilométeres távolságra egymástól. Egyáltalán nem jellemző, amit sok filmben látni, hogy egy-egy gyermek otthona előtt közvetlenül álljon meg a busz, inkább gyűjtőponti rendszer működik. Ezzel együtt a szülőknek van lehetőségük új megállóhelyet vagy útvonal-módosítást kérvényezni, amennyiben a lakóhelyük és a legközelebbi buszmegálló távolsága nagyobb, mint 3,2 kilométer. A kérelem előterjesztésének határideje minden évben június 29., ezután a menetrend véglegesítésre kerül, és az esetleges változások a tanév első napjával lépnek életbe, de felülvizsgálják azt a téli szünet után is [2]. (A gyaloglási távolság a fentitől eltérően is meghatározható, Pennsylvaniában például a megállóhelyeket úgy kell kijelölni, hogy a 6 éven aluli gyermekek legfeljebb 1 mérföldet gyalogolhatnak a felszállás helyéig, míg a 7-12 évesek akár 2,5 mérföldet is sétálhatnak [13].) Az iskolabusz igénybe-vételének minden államban nyilatkozattételi kötelezettsége is van, amely részletesebb, mint a hazánkban megszokott (lásd még: [3]), de arra is látni példát, hogy azoknak a gyermekeknek, akik egy megadott gyaloglási távolságon belül laknak, bérletet kell váltaniuk, ha mégis busszal akarnak iskolába járni (lásd még: [13]).

Műszaki szempontból az amerikai iskolabuszok közös jellemzője, hogy mindegyik példány (gyártótól és típustól függetlenül) valamilyen járóképes alvázra karosszált speciális felépítmény. Néhány jellemző alépítmény, gyártónként: Ford B600, B700, B800, B8000, Chrysler Dodge D-300, később Freightliner FS-65, Chevrolet GMC B-sorozat, International Harvester Loadstar 1703, S1700, S1800, majd ennek utódja, a névváltozáson is átesett Navistar International gyár International 3300 és 3800 alvázai. Az erőforrás alépítményenként más és más, néhol ugyanazon alvázon is megtalálható többféle hajtómű (például a Freightliner FS-65 esetében készültek Caterpillar, Cummins és Mercedes-Benz motorral szerelt változatok). A sebességváltó (az újabb buszokon) jellemzően Allison márkájú, automata, de akad bőven Fuller gyártású, manuális váltós gépezet és Ford automataváltó is. A fent felsoroltak mindegyike az úgy nevezett „C” típusú iskolabusz, vagyis 4,5 tonnánál nehezebb, orrmotoros, teherautóalvázra szerelt autóbusz felépítmény; ez számít a „tradicionális” iskolabusznak. (Ezen felül természetesen léteznek farmotoros, a hazai szemnek sokkal inkább ismerős, „nem csőrös” autóbuszok is („D” típus), illetve mini és midi kategóriában is készülnek járművek („A” és „B” típus).)

A felépítmények változatossága is már-már kimeríthetetlen, könyvnyi terjedelemben lehetne ismertetni az egyes karosszériagyártókat és a terméklistáikat. Kiemelendő a Blue Bird Body Company (aktuális terméklista: [6]), a Thomas Built Buses Inc. [7] és az IC Bus Corporation [8]. A „klasszikus” iskolabuszok jegyeit viselő, jelenleg is elérhető modellek a Blue Bird gyár Vision autóbusza [9], a Thomas Built Buses Saf-T-Liner C2 típusa [10] és az IC Bus CE-sorozata [11]. Természetesen az egyes típusok 10 és 80 fő közötti férőhely-tartományban is széles skálán mozognak, és korántsem csak a fenti három gyártó készít iskolabuszokat.

Az amerikai iskolabuszok egyedi sárga színét 1939-ben rögzítették, további 43 előírt tervezési paraméterrel együtt. A szín hivatalos elnevezése National School Bus Glossy Yellow (azaz nemzeti iskolabusz fényessárga) lett, színösszetétele (RGB-színkódja) pedig 255, 216, 0. Természetesen a sárga szín alkalmazását is törvény írja elő, ahogy a buszok oldalán szereplő „SCHOOL BUS” felirat meglétét és paramétereit is (legalább 8 inch, azaz 20,32 cm magas, fekete betűkkel). Sőt, ugyanez a törvény rögzíti azt is, hogy amennyiben egy iskolabusz az eladását követően más feladatot lát el, az új tulajdonos köteles a teljes buszt sárgától eltérő színűre átfényezni, még a sárga más árnyalata sem megengedett [12]. Ugyancsak 1939-ben születtek meg a műszaki paramétereket rögzítő szabványok, 1940-ben a közlekedtetésre és a többi közlekedő viselkedésére vonatkozó alapvető irányelvek, és alig 10 éven belül következett a kihajtható STOP-táblára és a megállás közben villogó sárga és vörös fényekre vonatkozó utasítások sora [15].

“Itthon”

Miközben valamennyi amerikai felépítménygyártó cég külföldi értékesítésre is törekszik, hazánkba mégsem újonnan érkeztek és érkeznek ezek az iskolabuszok. Ennek legkézenfekvőbb magyarázata az, hogy olcsóbb használtan megvásárolni, mint a gyártósorról. Szintén nem mellékes, hogy az Egyesült Államokban szigorúbban szabályozzák, milyen műszaki állapotú és életkorú autóbusz szállíthat iskolásokat, ennek eredményeként tömegesen selejteznek kifogástalan állapotú, de helyi feltételeknek már nem megfelelő autóbuszokat, amelyekhez így kifejezetten olcsón hozzá lehet jutni. (Egyes államokban például a legkisebb koccanást elszenvedett járművet is azonnal selejtezni kell, akkor is, ha a vázszerkezet bizonyítottan nem sérült. Mivel így iskolabuszként „odaát” tovább nem használható, áron alul kerül eladásra.)

A hazaszállítás kalandos, minden autóbusznak egyedi története van. A közös pont minden esetben a hajón, konténerben történő szállítás, a két kontinens között. Ehhez a vevő általában repülőn kiutazik a kiszemelt autóbuszért, majd az adás-vétel megtörténte után (sokszor az eladó segítségével) juttatja el a megvásárolt járművet a megfelelő kikötőbe. Az európai fogadóállomás rendszerint Hollandia, ahonnan a legtöbb iskolabusz ideiglenes rendszámmal, de önerőből indul tovább az új tulajdonosának telephelyére.

A honosítás ennél is kalandosabb, ugyanis hiába visel már közel tucatnyi iskolabusz magyar hatósági azonosítót, a típus bejegyzése mégsem történik egyszerűen. A gyakorlat az, hogy valamely szomszédos vagy közeli országban vizsgáztatják le először az adott buszt, üzleti kapcsolatoktól függően ez általában Ausztria, Németország vagy Lengyelország. Ezt követően, európai „előélettel” már tehet sikeres vizsgát a Mozaik utcában. (További adalék, hogy egyes műszaki jellemzőket a honosításkor meg kell változtatni, függetlenül attól, hogy az alkalmazott megoldás hasznos lenne-e vagy sem. Így például hiába látványos és ennél fogva hasznos a hátul villogó vörös fény, a hazai szabályozás ezt nem engedi, így néhány autóbusznál szükséges volt kisebb-nagyobb módosításokat eszközölni [15].)

Következzen a tucatnyi hazai iskolabusz, érkezési sorrendben.

1) FJE-447 (I)

Az első amerikai iskolabusz 1999-ben érkezett az országba [15]. Ez a példány egy Ford B700 alvázra épített Thomas Saf-T-Liner Conventional, amely 1985-ben hagyta el a gyártósort [18]. Kezdetben New York államban szolgált, 9419-es azonosítószámmal [18][181], majd selejtezését követően vásárolta meg a budapesti Hit Gyülekezete Alapítvány, amely a szintén budapesti Bornemissza Péter Gimnázium, Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Óvoda és Sportiskola fenntartójaként közlekedteti az iskola által megrendelt buszjáratokat is [15]. Az iskola az alaptevékenységéhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységként végzi a városi szárazföldi személyszállítást is, iskolabusszal [14], de a járműveket a fenntartó biztosítja. A járatok közlekedtetésének fő oka az iskola nagy vonzáskörzete, célja pedig a tanulók biztonságos utaztatása, a választott autóbusz pedig olcsóbbnak és biztonságosabbnak bizonyult az európai buszgyártók termékeinél [15].

Az autóbusz kezdetben egyedüliként, illetve “magyaros” társaival (Ikarus 280-as csuklós buszokkal [182] ) végezte az iskolajáratokat, azonban a külseje az eltelt évek alatt többször megváltozott. Az első kisebb állapotjavításkor a 9419-es azonosító első két számjegye tűnt el [18][181], azonban a korabeli fényképek megtévesztők, mert ekkoriban egy másik autóbusz is viselte ugyanezt a rendszámot [18][19]. A hivatkozott [15] forrásban olvasható interjú és a “gyermekek biztonságos utaztatásának” emlegetése szöges ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy a fenntartó az autóbuszhoz kért hatósági azonosítót legalább egy másik autóbuszra is áthelyezte. (Ennek történetét lásd lentebb.) Mivel az évjárat a 2006 óta publikus műszaki vizsgák adatlapjain és a napjainkban is látott autóbusz gyári tábláján is egyezik, jóindulattal feltételezhető, hogy a korai képeken felújításra szoruló autóbusz az évek során kapott egy alapos állapotjavítást, és ekkor feketedett be a motorháztető, ekkor került fel az új, alsó díszléc, illetve cserélődött a hűtőrács krómozott kivitelűre.

Az autóbusz 2015-ben szerepelt a TV2 csatorna „Az ének iskolája” elnevezésű tehetségkutató műsorában is, annak egyik szimbóluma volt (lásd még: [16]). Utoljára 2017 tavaszán szállított menetrend szerint iskolásokat, azóta tartalékként áll az Alapítvány kőbányai telephelyén.

Az autóbusz további adatai hiányoznak, mivel mind az alapítvány, mind az iskola elzárkózott az iskolabusz iránti érdeklődéstől. (A [15] forrásban szereplő interjú 2010-ben készült, a rendszámcserés hatósági botrány 2011-ben történt, azóta változott az iskola hozzáállása…)

2) JMS-005

A soron következő példány 2004 karácsonya körül érkezett az országba, és 2005 januárjában tett sikeres (hazai) forgalmi vizsgát [21]. Maga az autóbusz egy Ford B800 alvázra épített Thomas Saf-T-Liner Conventional, 131 kW teljesítményű Ford FD-1060 típusú erőforrással [22]. 1997-ben gördült ki a gyárkapun, Kentuckyban [21][22], így egyike az utolsó Ford alvázra épített példányoknak (1998 után már csak Navistar International 3800 alvázakra készültek ilyen felépítmények, egészen a típus gyártásának 2002-ben történt leállításáig).

Eredete Michigan állam, a Port Huron iskolakörzetben szállított diákokat, egészen 2004-ben történt selejtezéséig. Hazánkba a fent megismert Hit Gyülekezete Alapítvány által érkezett, honosítását követően került Debrecenbe, az alapítvány által fenntartott a Huszár Gál Gimnázium, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvodába [23]. A következő években az iskola tanulóit szállította osztálykirándulások, táborok és egyéb rendezvények alkalmával. Alig néhány évvel később, 2008 tavaszán értékesítették, ekkor egy miskolci vállalkozó birtokába került, aki 2011-ben meg is alapította az Amerikai Iskolabusz Kft.-t (a buszra alapozva), az ugyanitt bejegyzett Doxabi Ingatlan Kft. és a Lealdo Kft. leányvállalataként [24][25][26]. Az iskolabusz azóta Miskolcon és környékén végez gyermekszállítást; bérbe vehető [27], de a cég hosszabb ideje hirdeti eladásra is, jelenleg 8,76 millió forintért [28].

3) JVG-707

Egy éven belül szolgálatba állt egy újabb “csőrös”, méghozzá az előző busznál említett miskolci vállalkozó üzemeltetésében. Az autóbusz 1997. júniusi gyártású Chevrolet GMC B7 alvázra épült, 5900 köbcentis, 149 kW teljesítményű Caterpillar dízelmotorral és Blue Bird CV200-as típusú felépítménnyel, 2008 januárjában, a Georgia állambeli Lafayette-ben. (A Blue Bird CV200-as a Blue Bird Conventional típus kategóriatársa, mindkettőt kiváltotta a 2003-tól gyártott Blue Bird Vision.) A gyári táblája szerint ez a példány is 72 ülőhelyet kínált a 12 üléssoron, hazánkban viszont már csak 1+48 főre vizsgáztatták [31][37]. Eredeti szolgálati helyén 25-ös azonosítószámot viselt, azonban ennél többet nem tudni az előéletéről.

Itthon kezdetben szintén miskolci diákokat szállított, tulajdonosa akkor még mindkét példányt (JMS-005 és JVG-707) üzemeltette [32]. 2012-ben az autóbusz Zalaegerszegre került, a Zalaegerszeg Jégsportjáért Alapítványhoz, ahol helyi és környékbeli jégkorongozók (a Zalai Titánok) szállítását végezte edzésekre, illetve mérkőzésekre [33][34][35]. Később leállították, és ideiglenesen még a forgalomból is kivonták [36], ekkorra 67 120 km-t futott Magyarországon [37]. 2018 októberében azonban ismét forgalomba helyezték, és friss műszaki vizsgával a budapesti Perfect R.A.S Car Kft. részére értékesítették [38]. Jelenleg ugyanitt 5,72 millió forintért eladó [37].

3) FKB-860

A Hit Gyülekezete Alapítvány a fentebb megismert (első) FJE-447 forgalomba állítása után 7 évvel, a szintén fentebb látható JMS-005 után szűk 2 évvel, 2006-ban vásárolta meg a soron következő iskolabuszát, ismét a budapesti Bornemissza Péter Gimnázium, Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Óvoda és Sportiskola részére [15].

Az autóbusz alépítménye egy Navistar International 3800 alváz, amin egy International T 444 E típusú erőforrás kapott helyet. A felépítmény az IC Bus Corporation IC 3 S 530 típusú modellje, 71 fős befogadóképességgel.

Az alapítvány és az iskola zárkózottsága miatt sem az autóbusz előélete, sem a pontosabb műszaki tartalom egyelőre nem ismert, az viszont bizonyos, hogy 2017 nyaráig reggelente a kelenföldi, délután a Határ úti iskolajáratokat végezte, 2017 ősze óta pedig nem közlekedik, helyét korszerűbb, használt autóbuszok vették át [182].

4) LGE-077

A budapesti iskola beszerzését követően a debreceni tanintézmény is frissítette a járműparkját: 2008 őszén érkezett a Huszár Gál Gimnázium, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda állományába egy, a fenti, budapesti példánnyal (FKB-860) azonos típusú iskolabusz, vagyis egy Navistar International 3800 alvázra épített IC 3 S 530-as, amelyet az IC Bus Corporation készített, 2003-ban [32]. Az erőforrás ugyancsak egy International T 444 E típusú dízelmotor. Az előéleti adatok ismét hiányosak, azonban 2008 tavaszán a JMS-005 már nem a debreceni iskola, hanem a miskolci vállalkozó járműparkjába tartozott, tehát kijelenthető, hogy az LGE-077 az elődjét váltotta, és együtt sosem szolgáltak. (Érdekesség ugyanakkor, hogy bár 2008 őszén érkezett az autóbusz, a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisában abban az évben még csak az FKB-860 szerepelt, és csak 2009-től számolt kettő darabot a szóban forgó gyártmányból / típusból [45].)

Az autóbusz 2010-ben a Minimax tévécsatorna Varázslatos Iskolabusz műsorát népszerűsítő országos körútján vett részt, bejárva a hazai tavakat és fürdőhelyeket, „élő mesefigurákkal” a fedélzetén [44]. Egyéb története, műszaki adatai nem ismertek (az alvázszám vége: B950565), az iskola (a fenntartó hozzáállását képviselve) megtagadta a válaszadást.

Az autóbuszban 12 üléssoron 12×4 = 48 felnőtt utazhat kényelmesen, de kisgyermekekkel számolva 12×6 = 72 fő az engedélyezett legnagyobb férőhelykapacitása, és 10 darab vészkijárat áll rendelkezésre [43].

A negatív hozzáállás ellenére az egyik legszebb állapotú iskolabusz az országban.

5) FJE-447 (II)

Fentebb már szerepelt, hogy ezt a bizonyos FJE-447 rendszámot több, nyilvánvalóan különböző autóbusz is viselte [18][19]. 2011-ben, az akkor éppen próbarendszámmal gyermekeket szállító autóbusz még a hatóságok látókörébe is került [20], a többi alkalom csak a szakavatott szemeknek tűnt fel. Ugyanakkor az eset egyben információforrás is, eszerint a második iskolabusz, amelyik ugyanezt a rendszámot viselte, 2011 decemberében már biztosan járt, tehát akkoriban vagy inkább korábban érkezhetett az országba. A külső jegyekben látható eltéréseken felül nem mellékes, hogy az alkalmazott alváz nem Ford B700, hanem Ford B800 típusú, és az egész jármű közel 10 esztendővel fiatalabb az „igazi FJE-447-nél”.

Az 1994 januárjában elkészült Ford B800 alvázra ugyanazon év márciusában építették fel a Thomas Saf-T-Liner Conventional típusú felépítményt. Az autóbusz “odaát” a Gateway iskolakörzetben teljesített szolgálatot, a Gateway Transit Ltd. állományában, a pennsylvaniai Pittsburgh közelében, 281-es azonosítószámmal. Európába 2005-ben érkezhetett, erről tanúskodik egy akkori németországi autópályamatrica, az autóbusz szélvédőjén. A korai állapotot (szélvédő mögött elhelyezett FJE-447 rendszámmal) a következő képen látni: [190].

Az autóbusz névleges befogadóképessége 66 gyermek vagy 44 felnőtt, a gépjárművezetőn felül. Egyéb műszaki adatára, a fentiek miatt nem derült fény, alvázszáma: 1FDXJ75C6RVA41428.

Az autóbusz jelenleg egy érdi telephelyen áll, teljesen üres felépítménnyel, ülések, motor és egyéb tartozékok nélkül. A címre több különböző, gépjárműkereskedelemmel foglalkozó, 2013 és 2015 között bejegyzett vállalkozás is be van jelentve (Loftcar Kft., K.A.H. Trading Kft., Saskia Vagyonkezelő Kft.), vélhetően ezek egyike a jelenlegi tulajdonos [191][192][193].

6) LIC-643

2008 decemberében, éppen karácsony előtt érkezett a hatodik példány az országba [51][52]. A 67 ülőhelyes, közel 15 méteres jármű egy Navistar International 3800 alvázra épített IC 3 S 530-as, International T 444 E típusú dízelmotorral. Típusra azonos az FKB-860-nal és az LGE-077-tel, külső jegyeiben viszont eltér: fiatalabb kora miatt már az áramvonalasabb, íveltebb homlokfalat kapta, osztatlan szélvédővel. 2008 tavaszán gördült ki a chicagói gyár kapuján, és a jellemző amszterdami „partraszállás” helyett Brémában kötött ki [53].

Közbeszerzési eljárás útján került Zala megyébe, 28,5 millió forintért [52]. Az iskolabusz tulajdonosa Zalakaros Kistérség Többcélú Társulása lett, üzemeltetője Gelse Község Önkormányzata, rendeltetése szerint pedig a gelsei Weöres Sándor Általános Iskola tanulóit szállította, az következő útvonalon: Gelse (6:45) → Pölöskefő → Kacorlak → Újudvar → Gelse, illetve Gelse (7:25) → Orosztony → Kerecseny → Alsórajk → Gelse [52].

Noha az önkormányzat legalább 15 évig számolt az új iskolabusszal, a jármű alig öt évvel később, 2014 májusában eladósorba került, miután a sebességváltója meghibásodott. Eladási hirdetménye még napjainkban is elérhető [54]. Ezt követően a szigetszentmiklósi Szolamen Sziget Kft. szervizébe került (amely Allison sebességváltó márkaszerviz is egyben), majd a fenti miskolci vállalkozó vásárolta meg, további értékesítésre, aki a JMS-005 tulajdonosa is egyben, és ahol mindkét autóbusz jelenleg is eladó [55].

Az LGE-077-nél tett megjegyzés itt is él, a “trió” egyik tagja nem szerepel a Központi Statisztikai Hivatal adatbázíisában [45]. Mindhárom autóbusz International gyártmányként van bejegyezve, mindegyik folyamatosan forgalomban tartott példány, 2015-ig mégis csak 2 darabot látni a jegyzékben (2016-ban pedig már csak 1-et).

7) MFS-140

Ugyancsak „karácsonyi ajándék” volt a soron következő amerikai iskolabusz is, 2012 decemberében [61]. Újdonságként ez egy Blue Bird Vision, befogadóképessége meghaladja az összes korábbi amerikai társáét: 77 ülőhelyet biztosít [62]. Az Oklahomából behozott autóbusz tulajdonosa és üzemeltetője Fábiánsebestyén Község Önkormányzata lett. Próbaútját (még matricák nélkül) 2012. december 14-én teljesítette, közvetlenül a honosítása után [63]. Első, menetrend szerinti járatára (már felmatricázva) a karácsony előtti utolsó tanítási napon, 2012. december 21-én indult [64].

Az autóbusz erőforrása egy Cummins ISB 6.7-’13 típusú, 6 700 ccm lökettérfogatú, hathengeres dízelmotor, 260 lóerős maximális teljesítménnyel, amihez egy Allison PTS 2500 típusú, 5-fokozatú, automata sebességváltó kapcsolódik [67].

Rendszerbe állítása óta rendszeresen járja a Szentes – Fábiánsebestyén útvonalat, a fábiánsebestyéni Arany János Általános Iskolához, 55 fős bejelentett utasszámmal [65].

8) PCB-459

A legfrissebb műszaki vizsgával rendelkező iskolabusz egy ideje már az országban várta új feladatát, azonban csak 2017 áprilisában kapta meg aktuális, egyben első magyar rendszámát. Előtte a Lengyelországban kapott DW-220TN azonosítóval közlekedett [71]. Eredete a Washington térségét is magába foglaló Prince George iskolakörzet, ahol 0107-es azonosítóval szállította a gyermekeket [72]. Magyarországra egy szigethalmi vállalkozó által került, aki azóta is tulajdonosa az autóbusznak, új üzemeltetője viszont a Lajosmizsén bejegyzett, szentendrei telephelyű CSIRI Ifjúsági Szabadidős Egyesület, akik iskolai programszervezéssel, kirándulások lebonyolításával foglalkoznak [73][74].

Az 1999-ben gyártott autóbusz egy érdekes ötvözet: az alváz International 3800 típusú, csak úgy, mint több, korábban megismert társáé (FKB-860, LGE-077, LIC-643). Az erőforrás is megegyezik, International T 444 E típusú dízelmotor mozgatja a többinél két méterrel rövidebb, Blue Bird Conventional típusú felépítményt. (Az ötvözet itt mutatkozik meg, Blue Bird is szerepelt már fentebb, az MFS-140 esetében, ahol viszont az alvázat is a Blue Bird készítette.) A rövidebb felépítmény 56 fős befogadóképességet eredményez.

Az autóbusz budapesti városnéző utakon fordul elő leggyakrabban, napközben a Hősök tere környékén, illetve a fontosabb vasúti pályaudvaroknál áll, ha pedig nincs feldata, általában a Határi úti őrzött parkolóban pihen.

9) BN-3MAL

Egyelőre nem kapott hazai hatósági azonosítót, illetve egy nem valós “SLO-001” rendszámmal fotózkodott az az iskolabusz, amelyik az előbbi példánnyal együtt érkezett, ugyanazon szigethalmi vállalkozó által. A 2000-ben gyártott, 36 fős autóbusz “formailag” megegyezik a PCB-459-cel: International 3800 alvázra épített Blue Bird Conventional, azonban csak 36 fő befogadására képes [79]. (Itt mutatkozik meg az a variálhatóság, ami a bevezetőben szerepelt.) Az erőforrás az eddigiekben megszokott, 235 lóerős.

Az iskolabusz, a számláló szerint 425 000 km-t tett meg eddig, jelenleg 8,2 millió forintért eladó [79].

+1) NZX-955

Az Egyesült Államok területén teljesen természetes, hogy a nálunk elsősorban iskolabuszként megismert járművek kis mértékben eltérő belső kialakítással, fehér (vagy a sárgától eltérő más színben) közforgalmú autóbuszként vagy fogvatartott-szállító gépjárműként szolgáljanak [81]. Ilyen példányok Európába is kerültek, az egyik jelentős felhasználó például Koszovó [82].

Hazánkban eddig egyetlen ilyen autóbusz ismert, amelyet 1995-ben gyártottak, és hazánkban 2017 tavaszán helyeztek forgalomba. Eredete Spanyolország, ahol ENSZ békefenntartó missziókban használták. Eddig összesen kevesebb, mint 70 000 kilométert futott [83]. A jármű alváza International 3800 típusú, ezen egy International T 444 E típusjelű erőforrás dolgozik, melynek 235 lóerős teljesítményét egy 4-fokozatú Allison sebességváltó továbbítja a hajtott tengelyre [84]. A felépítmény a Thomas Built Buses gyártó Saf-T-Liner Conventional típusa, egy bő méterrel rövidebb változatban, mint a fentebb megismert példányok (pl.: FJE-447).

A beltér több apróságban is eltér a fent megismert iskolabuszokétól. Az egyik fő különbség az utastér elrendezése, amely már az alapos felújítás eredménye: ebben a buszban európai ülések találhatók, amelyek egy csehországi Mercedes 633.05 Intouro típusú autóbuszból származnak, és amelyeket a budapesti Homm Kft. értékesített a felújítást végző tulajdonosnak [83]. Az üléspárok mindegyike biztonsági övvel felszerelt, a férőhelykapacitás így 36+1 fő [84]. Másik lényeges eltérés a légkondicionáló berendezés és annak két, jól látható beltéri egysége, amely pedig a korábbi, spanyolországi felhasználás eredménye. Az autóbusz egy ideig 7 millió forintért volt eladó [85], napjainkban viszont Budapesten és környékén dolgozik.

+2) rendszám nélkül

Hazánkban is előfordul olyan iskolabusz, amelyik “klasszikus” ugyan, de nem “C” típusú, hanem “D” típusú, vagyis “hiányzik a csőre”, mert farmotoros.

A képen látható példány egy (kifejezetten farmotoros kivitelű) International 3000 alvázra épített AmTran RE, ahol az „RE” („rear engine”) típusjelzés is a hátul beépített motorra utal. A 78 fő befogadó-képességű autóbusz az arkansasi Conwayben készült, Navistar DT 466 E típusú erőforrással. Előéletéről keveset tudni, előző szolgálati helyén 43-as azonosítóval közlekedett. Érdekesség, hogy 2012-ben, Vecsésen sor került a tachográfjának illesztésére, ami arra enged következtetni, hogy komoly szándék mutatkozott a hazai használatra, látszólag azonban magyar rendszámot mégsem kapott.

Jelenlegi tulajdonosa a 2002-ben bejegyzett, gépjárműkereskedelmet is végző Másképp LTD Kft., maga a busz pedig Budapesten, egy felsőrákosi autókereskedésben áll [99].

+3) rendszám nélkül

A “tucathoz” szükséges utolsó példány egy büfé-busz, amely kifejezetten egy amerikai stílusú iskolabuszba megálmodott étterem nélkülözhetetlen kellékeként érkezett. Az eredeti iskolabusz Miamiban teljesített szolgálatot, a Primary Learning Place állományában, Boca Ratonban, majd 2013 nyarán vásárolta meg az a vállalkozó, aki a mozgó éttermet megálmodta [91][92]. Az adás-vétel után az autóbusz Jacksonville kikötőjébe gördült, onnan hajózták át Amszterdamba [93], ahonnan szintén önerőből jutott el Balassagyarmatra. A felújításra és átalakításra Soroksáron került sor, 2013 ősze és 2014 tavasza között, ezután több különböző helyszín után a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem „B” épülete előtt került állandó elhelyezésre, 2015 májusában [91][92].

A jármű egy Ford B800 alvázra épített Thomas Saf-T-Liner Conventional [91]. Eredetileg Cummins motorral készült, azonban ez a hazaszállítás után javíthatatlanná vált, így a felújítás során motorcserére is sor került. Ennél lényegesebb átalakítás, hogy a szükséges belmagasság biztosítása érdekében az autóbusz tetejét először lefűrészelték, majd kellő megerősítéssel és a szükséges új magasságba emelt oldalfalak tetejére visszaillesztették.

Ismeretes, hogy a jövőben a büfé-busz egy “kistestvért” is kap, egy Ford E350-es alvázon.

Végezetül álljon itt a hazai amerikai iskolabuszok összefoglaló táblázata: