További érdekességek és apróságok | Busworld Europe 2017

> > > 6. rész: mini- és midibusz karosszálók (válogatás) < < <

Az elmúlt hat napban, s ugyanennyi részben látott buszcsokron felül számos más, apróság volt: olykor éppen a bemutatott buszokon, olykor csak úgy a kiállításon, vagy környezetében. 

Kezdésnek például itt a ZF-Higer villanybusz, melyet a sok másik tesztbuszhoz hasonlóan igénybe lehetett venni, mint utas. Nem kifejezetten vagyok mélyen jártas a kínai buszok terén, ezért hosszabb és időigényesebb folyamat volt kideríteni, hogy mégis kinek a terméke. A ZF logó azért nem hagytam, hogy átejtsen a palánkon.

Ha már tesztbuszok: elképesztő félreértelmezésben volt néhány gyártó. Vagy én. 

Majd' mindegyik gyártó, aki nem csak kiállítási darabnak szánt patika tisztaságtól tündöklő buszt hozott el, hanem sárossá konvertálhatót is hagyott kint, úgy feliratozta/táblázta ki a buszát, hogy "Test drive". Nem anglisztikát végeztem (és ehhez talán nem is kell még), de akármilyen szemszögből olvastam le, ez bizony úgy hatott, hogy akkor – érvényes okmányokkal és néhány papír aláírásával – én magam kormányozhatok olyan buszokat, amelyeket úgy az átlagos mindennapokban ritkán – vagy talán sosem – fogok. 

Azonnal mentem is a VDL-hez, gondolván egy kicsit tekereghetek az elektromos Citeával: hiú ábrándok netovábbja. Ugyanis számos gyártó esetén ez helyesen úgy szólt, hogy "Test RIDE", melyet néhány éve a Kravtex-Kühne például korrektül feliratozott hasonlóan kiskerekes buszára egy pécsi teszt során. Egyszóval jön a gyár embere, és a közeli kis utcákban bő tíz percet forgolódik a busszal, közben egy másik öltönyös úr mesél a busz műszaki adatairól, és kérdésekre is derűsen válaszol. Ne legyek telhetetlen, azért ez sem annyira mindennapos errefelé.

Teszt drive: igazából test ride.

A kint leparkolt buszok közül egyiket-másikat nem is értettem, miért kint ácsorog (a szélben és esőben), hiszen bent sokkal nagyobb létjogosultsága lenne. Ilyen volt például a második részben mutatott Iveco Crealis. A félhomályban kint alig lehetett látni az igazi formáját, nem beszélve a fényáteresztő csuklóról.

Az egész expót körbejárva kívülről (is) akkor már nézzük, milyen egyéb "látványosságok" voltak.

Elsőként például a parkoló felé található egyik kisebb méretű bejáratnál a falon ütötte meg a szemem gyaloglás közben egy ott idegen, de ismerős szó: Üdvözlet.

Nem elég, hogy a környéken a csapból is apró buszok potyognak ki, még az óriásplakát helyek közül is volt olyan gyártó, amelyik kibérelt egyet-egyet. Például a déli bejáratnál a VDL.

Mivel kint nagyon alacsony volt az egy négyzetméterre jutó emberek száma, így a fotózás is könnyebb volt mértékrendekkel. Azonban bent is voltak "csúcsidők" és holtidők: általában délután fél 5 - 5 után már jelentősen csökkent az érdeklődők száma. (Minden nap 19 óráig volt nyitva az Xpo.) És ilyenkor lehetett "távlati" embermentes fotókat is készíteni.

Az utastér-fotók elkövetésére is ez volt a legjobb időintervallum: a nap többi részében egészen biztos, hogyha 'A' ajtón felszállt az ember 'X' buszra, annak 'B', 'C', vagy 'D' ajtaján felugrott valaki más is.

De alapvetően a nagyságrendekben nagyobb számú látogató ellenére könnyebb volt fényképezni (!), mint egyik-másik hazai eseményen: például a múlt héten megrendezett Automotive Hungary-n. Egyszerűen nem gyalogoltak bele a képbe, hanem megvárták, ameddig elkészül.

A fenti kép a Van Hool TX 11 Alicron-ban készült. Aztán a Gyártó kinti buszait is megnéztem, melyeknél a hátfal "csíkos" és kontrasztos designját jobban kihozta az erős napfény. Nagyon űrhajós hatású minimalista, de egyáltalán nem rossz.

Visszabaktatva a Van Hool belső kiállítóterére feltűnt, hogy EX/TX szériától, és úgy egyébként minden mástól függetlenül két buszukon is a kipufogócső vége speciális alakadású. Más motor lenne benne és annak kellene valamiért? Nem, miért is kellene, a zug kimegy enélkül is. Füstterelőnek meg az Euro VIc esetén vicc lenne. Megkérdeztem hát egy háromfős, öltönyös, mérnök-menedzser kinézetű, Van Hool-os csoportosulást. 

Fogalmuk sem volt az okáról és létjogosultságáról.

Elég is volt ezzel a Van Hool-okból, bár igazán felbukkanhatna néhány idehaza is, nem csak használtan.

Az MAN-ekre nem szenteltem sok időt, ezért ismét szemügyre vettem őket. Azért azt meg kell hagyni, hogy ez a metál meggybordó kifejezetten jól néz ki a Lion's City-n (is). 

Az utastérben a padló is bordó csillámos volt, és a kapaszkodórendszert is nagyon stílusosan és egyszerre visszafogottan színezték: szürke, de a különböző szögben találkozó, összekötő idomokat pirosra kenték. Ötletes.

Az első részben csak megpendítettem, hogy volt mindennap friss, A3-as méretű, kétoldalas, színes "napi lap", melyben interjúkat közöltek, és érdekességekről számoltak be az esemény kapcsán. Az október 22-i példány megtekinthető alább.

A címlap vagy első oldal...

...és a második, egyben hátlap. Kattintson rá a nagyobb méretért és olvashatóságért!

Végezetül egy teljesen szubjektív értékelése a kiállított buszoknak és magának a kiállításnak, az alábbi kategóriákban indítva a jelölteket, mellettük pedig a díjnyertes.

• Legextravagánsabb busz: Irizar ieTram,

• Legkényelmesebb távolsági busz: VDL Futura FDD2,

• Legcsendesebb elektromos busz: Yutong ICe 12,

• Leginnovatívabb midibusz: Universals e-Sprinter,

• Legigényesebb kiállítói stand: Van Hool,

• Legszebb csuklós busz: VDL Citea SLFA-181 Electric.

Ezzel a végére ért a tematikus hét, mely a Busworld Europe 2017-ről szólt a blogon, bízom benne, hogy érdekes és hasznos volt mindenkinek, vagy csak simán talált egy dolgot, ami miatt érdemes volt ránézni.

Aki újra nézné valamelyik részt:

1. rész: Bevezetés és beszállítók közül szemezgetés; 2. rész: Európai gyártók buszai vol. 1 (A-L); 3. rész: Európai gyártók buszai vol. 2. (M-V); 4. rész: Török gyártók buszai; 5. rész: Kínai gyártók buszai; 6. rész: Alvázas mini- és midikarosszálók buszai (válogatás).