• Sonfalvi Aron

A Volánbusz Farosa | VOL-066

Frissítve: nov 16


A helyközi kivitelű (66.62-es) Faros az NDK megrendelésére készült, s 1972-ben gördült ki a gyárkapun. Elsősorban Berlinben és környékén használták helyközi üzemben. Miután a közlekedési társaság kivonta állagból, egy helyi szövetkezet használta kirándulásokra és munkásszállításra.

A még német kinézetében. Fotó: (számomra) ismeretlen szerző.


A következő – már magyar – tulajdonosa 1992-ben vásárolta meg, és „saját lábán” hozta (vissza) Magyarországra. Nagyobb javítást ekkor nem kapott, Győrben várta jobb sorsát. Végül 1996-ban Cegléden a Volánbusznál átesett egy karosszéria- és motorfelújításon, ekkor kapta meg a törtfehér-szürke fényezését, és ismét forgalomba állt, EZY-690-es rendszámmal.

1996-ban, az átfogó rendbetételt követően. Fotók: Lossonczy Miklós.


Leghosszabb útja Londonba vezetett 2009 novemberében, ekkor a London Transport Museum előtt állították ki. Calais-ig trélen vitték, majd onnan saját lábon közlekedett tovább Londonig.


2009-es és 2013-as fotókon.


2013 nyarán tulajdonost váltott, ekkor kevesebbet szerepelt nyilvános eseményeken. 2014 decemberében került jelenlegi tulajdonosához, a Volánbusz Zrt-hez. Az ekkori 3 millió kilométeres futásteljesítménye révén megviselt állapotú lett a busz, tekintve, hogy az 1996-os ceglédi rendbetétele sem volt teljes körű. Így 2015 elején a társaság szakemberei nekiláttak a jármű teljes körű felújításának, melynek során gyakorlatilag újjá építették az autóbuszt mintegy három év alatt.

A teljesség igénye nélkül a felújítás néhány fázisában. Fotók: Szathmáry Norbert.


A felújítás során a célkitűzés volt az autóbusz korhű, gyártáskori állapotának visszaállítása. A korhűség tekintetében azonban kompromisszumra kényszerültek, így a gyári teliablakok helyett billenő ablakok voltak tervben, azonban a legyártatás nehézsége miatt végül elhúzható ablakok kerültek bele. További nehezítő körülmény volt a gyártáskori színek pontos megállapítása (a megsárgult fényképek alapján a pontos árnyalatok meghatározása körülményes), melyeket ráadásul a ’70-es évekbeli technológiáknak megfelelően akkoriban „beleégettek” (Budalakk zománc-alapú festékek), míg ma fényeznek (RAL-skálák alapján).

Első megjelenése a 2018-as Utazás kiállításon volt a Hungexpón, majd mozgásban a 2018-as Tapolcai Nemzetközi Ikarus találkozón jelent meg először. Ezt követően az első meghirdetett nosztalgia menete 2018. június 16-án volt Szentendrére, ezután kapta meg új, egyedi rendszámát is: VOL-066.

Az Utazás kiállításon elsőként lehetett szemügyre venni megújult külsejével…


…a Tapolcai Ikarus találkozón már belülről is, illetve utazni is lehetett vele…


…majd június 16-án Szentendrére látogatott ki, még EZY-690-ként…


…és ezen a különjáratán már az új rendszámával várja utasait.


55 és 66.



Műszaki adatok

Erőforrás: Csepel D614.12; 8 275 cm3, hathengeres, 145 lóerős Sebességváltó: ASH-65, 5+1 sebességes Fékrendszer: légfék, elöl-hátul dobfékes kerékfékszerkezettel Végsebesség: 100 km/h


Felhasznált irodalom:


Volánbusz Zrt. belső információs újságja – 53. szám – 2015. február



#ikarus #Ikarus66 #VolánbuszZrt #volánbusz #cegléd #FarosIkarus #VOL066 #nosztalgiabusz #EZY690 #Volánbusznosztalgia #faros

16 megtekintés

Feliratkozás

A megadott e-mail címre értesítést küldünk, ha új írást teszünk közzé.

 RSS feed

© 2020 BusWorld blog 2.0