Az egykori szegedi telkes járatok krónikája

Bevezető gondolatok

Pár évvel ezelőtt írtam már a szegedi gyorsjáratok történetéről. Most egy szintén eltűnt járattípus, a szegedi telkes járatok történetét jártam körbe. Az 1970-80-as években Magyarországon egyre inkább terjedtek és növekedtek a városok környezetében a kiskertes vagy hétvégi házas üdülő övezetek - talán az akkori politikai akarattól sem teljesen függetlenül. Egyre többen indultak el a városból hétvégente egyedül vagy családostól, hogy a pihenő napjukat a „telken” töltsék. És bizony nem mindenki rendelkezett ehhez gépkocsival. A közlekedési vállalatok érzékelték az igényt, de azt is látták, hogy ez csak bizonyos időszakokban jelentkezik, jellemzően tavasztól őszig, főleg pedig nyáron. Ha ki akarták elégíteni a kiskertesek igényeit, ehhez az adottsághoz kellett igazítani az indítandó járataikat. Így születtek meg az ún. „telkes járatok”, melyek a ’80-as években élték virágkorukat. Budapesten 1982. március 30-án indultak el T1, T2, T3 és T4 viszonylatjelzéssel, de már nem kellett sokáig várni Szegeden sem az ilyesfajta szolgáltatásra.

A csongrádi megyeszékhely több ilyen kiskertes övezettel is büszkélkedhetett, úgymint baktói kiskertek, tápéi kiskertek, marostői kiskertek, Tompasziget, vagy Ballagitó, de mind közül a legnagyobb Sziksós és Subasa. Közös jellemzőjük volt, hogy a tömegközlekedés útvonalai messze elkerülték őket, megközelítésük ilyen módon meglehetősen körülményes volt. Tompasziget és Ballagitó ugyan a gyálaréti helyi járattal elérhető volt, de a fenti megállapítás alól mégis inkább csak Subasa és Sziksós lógott ki, amelyeken az Üllésre és azon túl, távolabbra közlekedő helyközi és távolsági járatok áthaladtak. Így a kiskertesek ezeket a buszokat tudták igénybe venni. Már amikor ez sikerült. Hiszen ezeknek a járatoknak megvolt a saját utazóközönségük, s nem minden esetben bírtak eleget tenni a hétvégi telekre vagy onnan hazafelé igyekvők utazási kívánalmainak. Így aztán a ’80-as évek elején megszületett a gondolat, hogy Szegeden is telkes járatokat indítsanak nem kizárólag, de elsősorban a kiskertesek utaztatása céljából.

Mi is volt ez a telkes járat és hogyan működött? Ezek a járatok – bár számjelzést kaptak - nem integrálódtak a helyi hálózatba, hanem a KPM besorolása szerint a különleges igényeket kielégítő, betűjelzéses járatok közé tartoztak. (Ilyenek voltak még a színházi, a temetői vagy a síjáratok is.) A megkülönböztető betűjelzésük Szegeden is a „T” lett, de Budapesttől eltérően a viszonylatszám mögött feltüntetve. Az ilyesfajta viszonylatjelzés akkoriban nem volt ismeretlen a szegedi utasok előtt, hiszen találkoztak már az „A” jelzéssel (pl. 10A) betétjáratoknál, az „Y” jelzéssel (pl. 73Y) elágazó járatoknál, vagy a „G” jelzéssel (pl. 20G) a gyorsjáratoknál. Ezek azonban a helyi vonalhálózat szerves részét képezték. Kicsit volt más a műszakszállító, „M” vagy „R” jelzésű (pl. 12R, M15) járatok esete, amelyek ugyan a hálózat részét képezték, de tarifálisan annyiban elkülönültek a többi járattól, hogy csak összvonalas bérlettel vagy dupla vonaljeggyel lehetett igénybe venni őket. Ez utóbbiban a telkes járatok némileg hasonlítottak a műszakszállítókra, hiszen a jellegükből adódóan ezeken sem voltak érvényesek a különféle bérletek, utazási igazolványok. Még az összvonalas bérlet sem! Kizárólag 2 db vonaljeggyel lehetett őket igénybe venni. Ez egy négytagú családnak oda-visszaúton mindjárt 8 db jegyet jelentett – az esetlegesen a zsebükben lapuló bérleteinek túl. Ez a dupla tarifa a KPM valamint az Anyag és- Árhivatal közös ármegállapítása szerint került bevezetésre, amely azt tartalmazta, hogy dupla jegyet kell váltani az olyan különcélú járatokon, melyeknek az útvonala meghaladta az 5 km-t. Mivel pedig a telkes járatok útvonala jellemzően meghaladta ezt a távot, nem volt kibúvó a kétszeres fizetés alól. Ez persze nem volt a járatokat üzemeltető vállalatok ellenére. A menetrendjük általánosságban úgy alakult, hogy március közepétől november elejéig közlekedtek hétvégenként napi néhány járatpárral, többnyire a reggeli-délelőtti órákban 2-4 járat illetve a délutáni-esti órákban még 2-4 járat, köztük hosszabb, többórás szünettel. Ezt a nyári hónapokban továbbiakkal egészíthették ki az igények szerint, sőt bizonyos viszonylatok ilyenkor akár egész nap vagy akár még hétköznap is közlekedhettek.

Bohus Dávid felvétele 2003. augusztus 30-ról egy pihenőjét töltő szegedi 7F-es buszról.

A szegedi telkes járatok őse

Ennyi elméleti fejtegetés után lássuk a konkrétumokat. A fő irány természetesen Subasa és Sziksósfürdő volt. És itt mindjárt vissza is kell ugranunk a ’70-es évek közepére. 1975-re ugyanis a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat kiépítette Sziksóstón a modern fürdőt. A fürdő persze ekkor már hosszú évtizedek óta létezett egy korábbi formájában, sőt Szeged városa indított is ide buszjáratot már a ’20-as években. Az 1975-ös átépítéskor már az is felmerült, hogy ha a fürdő előtt elkészül egy buszforduló, akkor a szegediek nagyobb tömege juthat el ide a szabad ideje eltöltése végett, s akkor a Volán is látná, hogy megéri ide a városi buszt kivezetni. Legalábbis időszakos jelleggel. A sziksósi telkes járat közvetlen ősének tehát egy leginkább fürdőjáratnak nevezett viszonylat tekinthető. Ám ekkor még erre is várni kellett 3 évet. Az 1978. március 5-i menetrendváltás hozta el ezt a fordulatot, ekkor indult meg 75/V jelzéssel a Mars térről a fürdőjárat. De csak részben, a forduló ugyanis még nem készült el. A busz így csak a dorozsmai templomig közlekedett. Nyárra ígérték, hogy már kijárhat Sziksósfürdőre. Azt sajnos nem találtam meg, hogy pontosan mikor készült el a forduló, de a templomtól gyorsan meghosszabbították két megállónyival az útvonalát a HÓDGÉP gyáregységéig. Ez a járat akkor teljes mértékben illeszkedett a helyijárati rendszerhez, semmi különlegessége nem volt még. Minden nap közlekedett 4.55 – 22.25 között, munkanapokon csúcsidőben 30, azon kívül, illetve munkaszüneti napokon 60 percenként. Egy vonaljegyet kellett váltani rajta a PPB-75 típusú fedélzeti jegykiadó automatákból. Minden fajta bérletet elfogadtak rajta (kombinált, összvonalas autóbusz illetve a párhuzamos szakaszokon a 35-ös és a 75-ös vonalbérleteket is). Azonban a 75/V-s járat kimaradt az 1979-es menetrendből. Ez lehetett egy véletlen eredménye is, mert az 1979-1981. években kiadott három várostérképen viszont szerepel a járat, sőt 1981-ből több utalást is találtam a létezésére. Augusztusban például a sofőr emberséges magatartását dicsérte egy komáromi turistacsoport, akik a fürdőbe igyekezve véletlenül az ugyanonnan induló 75Y-osra szálltak fel.

A szegedi telkes járatok összefoglaló térképe.

1981-ben tehát már biztosan a fürdőig járt a 75/V-s, ám a kezdeti sűrű menetrendjét az igényekhez igazították. Eredetileg csak szeptember 27-ig tervezték közlekedtetni, de ezt október végéig meghosszabbították, ám akkor már csak hétvégéken járt a Mars térről 7.10 és 18.10 között óránkénti indulással, Sziksósfürdőről ugyanígy, de 30 perccel később. Sőt hétvégente napi 4 járatpár (Mars térről: 7.50, 8.50, 13.50 és 14.50, vissza 30 perccel később) még egészen 1982. január 9-ig megmaradt. Akkor leállították, ám március 27-én újra elindult a 75/V, most már hangsúlyozottan a kiskertekbe utazók kiszolgálása céljából. A legnagyobb változás az volt, hogy a dorozsmai vasútállomástól a dorozsmai ABC-ig a 75/V-s kihagyta a közbenső megállókat. Április 25-ig hétvégéken járt a korábbi 4 járatpár, majd június 18-ig ugyanezek a járatok már munkanapokon is, ezután pedig szeptember 26-ig naponta 7.10 – 20.10 között óránként. És nem meglepő módon megtörtént ugyanaz, mint ami az előző évben. Vagyis a járat nem állt le teljesen, mint ahogy eredetileg tervezték, hanem hétvégente 4 járatpárral közlekedett október 31-ig, majd a 15.10-es indulást kihagyva 3-3 járat egészen december 31-ig. Nyáron fürdőjáratként, tavasszal és ősszel pedig kiskert-járatként hivatkoztak rá. Aztán 1983. március 12-től minden pontosan az 1982-es koreográfia szerint történt újra egész évben, illetve 1984. március 10-től szintén. Azonban ez lett a 75/V-s járat utolsó éve, mert megindultak Szegeden is az immár így is nevezett telkes járatok.

A telkes járatok története

A növekvő igények és talán a kedvező budapesti tapasztalatok alapján döntöttek az új szolgáltatás beindításáról, s az ehhez kapcsolódó előkészületek május 14-re befejeződtek. Csak május 30-án tették közzé, hogy június 2-től nem is egy, hanem mindjárt két ún. telkes járatot indít a 10. sz. Volán Szegeden. Az egyik a 14T, a másik a 15T jelzést kapta, egyértelműen utalva az új viszonylatok jellegére. Mindkét járat esetében november 11-ig tervezték fenntartani a szolgáltatást. A 14T-s volt a hosszabb, ez el is hagyta Szeged közigazgatási területét. A Mars téri autóbusz állomásról indult és Szatymazon át Zsombóra közlekedett 35 perces menetidővel, munkaszüneti napokon 4 járatpárral. A tarifa a távolságtól függően 4-24 Ft között alakult. A rövidebb járat, a 15T-s Tarjánból, a város legnagyobb lakótelepéről, a Víztorony téri páyaudvarról indult Sziksósfürdőre. Útvonala a Budapesti krt. – Makkosházi krt. – Rókusi krt. – Dorozsmai út – Széksósi út volt. A körúti megállókat használta a járat, de a Rókusi pu. után legközelebb csak a kiskundorozsmai ABC-nél állt meg, majd a Vágóhídnál, Subasánál és a végállomáson. Az útvonalat menetrend szerint 23 perc alatt tette meg délelőtt és délután is 3-3 járatpár. Mivel ez a járat nem hagyta el a város területét, nem a távolság alapján szabták meg a tarifát, hanem különcélú, betűjelzéses járatként 2 db vonaljegyet kellett rajta érvényesíteni, a bérletek és egyéb utazási igazolványok nem voltak érvényesek. Ez utóbbi kitétel természetesen a 14T-sre is igaz volt. A telkes járatok menetrendjét külön kiadványban jelentette meg a Volán. Az indulás után egy hónappal a 15T-s egyik gépkocsivezetője, Kostyán Róbert úgy foglalta össze a járattal kapcsolatos tapasztalatait, hogy azt nem ismerik az emberek. Inkább bementek Tarjánból is a Mars térre a 75/V-shez. Közvetlenül e beszámolója után a 7.15-ös járattal indult el a Víztorony térről mindössze hat utassal. Később mégis úgy ítélhették meg, hogy a járat életképes, mert – ugyan különféle módosításokkal - hosszú távon is fennmaradt. A 14T-ssel kapcsolatban azonban – bár bizonyosat nem tudok – nem számolhatok be ilyen pozitív dologról. Telkes járatként talán ezt az egy szezont „élte” meg, de lehet, hogy még ezt sem. Utasaik legtöbbször a dupla tarifát rótták fel hátrányként, s ettől kezdve nem is múlt el úgy év, hogy nem tették volna fel a kérdést: miért? A Volánnál pedig minden alkalommal akadt egy illetékes, aki türelmesen megválaszolta a kérdést: Azért, mert a telkes járatok megkülönböztetett jelzéssel közlekedő különjáratok, így ezekre csak a külön meghirdetett díjszabás alkalmazható, a városi jegyek, bérletek ezeken nem érvényesek.

A 15T menetrendje 1984-ben.

1985. ismét újat hozott. Március 16-tól indultak az azévi telkes járatok. A 14T jelzésűt már hiába keresnénk, de a 15T-s megmaradt, csak éppen átszámozták 1T-sre. És ha már lúd, legyen kövér alapon a már korábban is kiskertes járatnak nevezett 75/V-st is telkesítették, száma ettől kezdve 7T lett. Ezzel az aprónak tűnő változással azonban együtt járt a dupla vonaljegy használata is. Míg 75/V-sként egy volt a város többi helyi járata között, telkesként különjárat lett annak minden velejárójával. A Volán azonban nem akarta elriasztani a járatok korábbi utasait, ezért a 7T-sen és az 1T-sen is elfogadták az összvonalas buszbérletet, a T/NY-bérletet illetve az egyéb utazási igazolványokat is.

A 14T menetrendje 1984-ben.

A szegedi telkes járatok olyannyira újdonságnak számítottak, hogy az országos sajtóban is cikkeztek róluk. Nevezetesen a Szabad Föld című hetilap közölt a Tisza Volán kezdeményezéséről egy kis cikket 1985. március 30-án.

Az előző évi próbálkozás után az 1T és a 7T jelű járatok lettek azok, melyek hosszú időn át megmaradtak. Az 1T-st szeptember 29-ig hirdették meg, szabad- és munkaszüneti napokra a Víztorony térről 7.15, 8.15, 9.15, 16.15, 17.15 és 18.15-ös indulási időpontokkal. A járatok visszafelé 25 perccel ezután indultak. A 7T ennél gyakoribb volt. Munkanapokon is közlekedett 7.55, 8.55, 15.55 és 16.55-ös Mars téri indulásokkal (visszafelé 30 perccel később), szabad- és munkaszüneti napokon pedig 6.55 és 19.55 között óránkénti indulással. A 7T ezen menetrendjét egyelőre június 7-ig hirdették meg, a nyári időszakra pedig hétköznap is az egész napos közlekedési rendet tervezték bevezetni. A telkes járatok menetrendjéről ettől kezdve minden évben külön szórólapokon tájékoztatta utasait a Volán.

A dupla menetjegy használata sokaknak nem tetszett, néhányan hangot is adtak eme nemtetszésüknek. A Volán a panaszt azzal hárította el, hogy ők a Közlekedési Minisztérium VI/1/1985. (ÁT. 3) KM-ÁH számú, a helyi tömegközlekedés tarifáira vonatkozó, 1985. február 1-től hatályos ármegállapítása szerint jártak el a dupla menetjegy alkalmazásával a telkes járatokon. A rendelet alapján ugyanis:

… a különleges igényeket kielégítő betűjelzéses helyi autóbusz-járatokon (idényjáratok, telkes járatok, színházi járatok, fürdőjáratok, temetőjáratok, alkalmi rendezvényekhez közlekedő járatok) ha a járat útja az 5 km-t nem haladja meg 4 Ft, ha az útvonal az 5 km-t meghaladja, 2x4 Ft a menetjegy ára.

Ezeken ráadásul semmiféle bérlet nem érvényes a szabályozás szerint. A két szegedi telkes járat az idézett rendelkezésnek minden vonatkozásában megfelelt, hiszen idényjelleggel közlekedtek, egyidejűleg fürdő- és telkesjárati funkcióval, megkülönböztetett betűjelzéssel, útvonaluk hossza pedig meghaladta az 5 km-t. Vitának tehát helye nincs, annál is kevésbé, mert a Tisza Volán a saját gazdálkodási eredményének rovására tett engedményt a rendelet előírásaiból a bérletek elfogadásával a telkes járatokon. Egyúttal pedig – családokat véve alapul – javasolták a jegy helyett a bérletváltást. Ezzel tényleg nehéz volt vitába szállni, mégis, amíg a dupla jegyes rendszer fennállt, minden évben panaszkodtak rá az utasok.

Indul a 8T-s járat 1986-ban.

Minden panasz és berzenkedés ellenére tulajdonképpen sikeresnek bizonyultak a telkes járatok, mert a következő évben, 1986-ban a meglevő kettő mellé indítani terveztek egy harmadikat is. Március elején tették közzé, hogy június 6-tól 8T jelzéssel újabb telkes járat indul Makkosház és Gyálarét között. A kitűzött útirány itt tehát már nem Sziksósfürdő volt, hanem Ballagitó, Tompasziget és Gyálarét kiskerteseit kívánták kiszolgálni. Ebben az évben a 7T-s március 22-én indult el, az 1T és az új 8T indulását azonban ekkor már április 4-re ígérték. Így is lett. A három járat közül a 7T-s volt a legnagyobb forgalmú, ezen csuklós autóbusz is közlekedett. Az egyik csuklós vezetőjét, az akkor 43 éves Császár Bélát különösen dicsérték az utasai a helyi sajtóban is. Amikor ősszel a csuklóssal együtt Császár Béla is más vonalakra került, többen attól féltek, hogy épp a dicséretük miatt vették le őt a 7T-sről. A telkes járatok abban az évben november 7-ig közlekedtek. A 8T-s végül nem igazolta az előzetes várakozásokat, így „egynyári” járat lett, 1987-ben már nem indították el.

1987-ben tehát ismét csak az 1T és a 7T indult el március 20-tól az előző évben megismert menetrendek szerint. Felvetődött, hogy a telkes járatok leginkább a kiskertesekkel babrálnak ki, hiszen épp’ abban az időszakban (március-április) járnak a legritkábban, mikor a kertekben a legtöbb tavaszi munka adódik. Azt is mondták, hogy jobban illene rájuk a fürdőjárat kifejezés, mert bezzeg a fürdőidényben, nyáron egész nap és óránként indul a 7T-s. Mások megjegyezték, hogy ugyan szép gesztus a Volántól, hogy elfogadja a bérleteket is, de azt is hozzátették, hogy ezeken a járatokon jeggyel aligha utazik bárki is. Így aztán bevételi forrásként nem ezek a legjobb járatok. Épp ezért olyan javaslat is felmerült, hogy állítsák le a telkes járatokat, inkább a Dorozsmára közlekedő 35, 75 vagy 75Y-os járatok egyikét közlekedtessék félóránként Sziksósfürdőig, akkor mindenki jobban járna. A Volán azonban nem hallgatott erre a tanácsra, maradtak a telkes járatok.

Az 1F járat táblája (Dénes Balázs képe a Szeged Tömegközlekedése Index Fórumról)

Sőt, 1987-ben a Városházán is úgy gondolhatták, hogy jó ötlet, ha a tanácsi vállalatok összefognak. A sziksósi fürdőt üzemeltető Szegedi Vízművek és Fürdők és az SzKV bevételét egymás segítségével kívánták növelni. Így aztán július 18-án 1F jelzéssel elindult a harmadik viszonylat is Sziksósfürdőre Újszegedről. A kék autóbuszok útvonala a következő volt: Újszeged, Gyermekkórház – Temesvári krt. – Népkert sor – Belvárosi-híd – Stefánia – Vörösmarty u. – Kossuth L. sgt. – Dorozsmai út – Széksósi út – Sziksósfürdő. Ez a járat a másik kettőhöz képest igencsak sűrűn közlekedett. Újszegedről 4.00 és 20.30 között Sziksósfürdőtől 5.40 és 21.10 között 30 percenként indult. Az 1F-esen is dupla jegyet kellett lyukasztani, de érvényes volt rá minden Volán- és SzKV-bérlet. A Volán persze nem nézte mindezt jó szemmel és érthető módon jelezte is rosszallását a tanács felé. Az 1F-es ugyanis teljesen párhuzamos volt a már addig is létező 7T-s útvonalával, sőt annál hosszabb úton és sűrűbben közlekedett. Az utasszám azonban mindennek ellenére elmaradt a várakozásoktól. Egy felmérés szerint 635 és 750 fő/nap között volt. Ez a napi 64 járattal számolva 11,7 utast jelentett átlagosan járatonként. Ennek és a Volán tiltakozásának hatására – bár eredetileg szeptember 15-ig tervezték közlekedtetni – előbb augusztus 20-tól a szabad- és munkaszüneti napokra korlátozta, majd szeptember 1-én leállította az SzKV az 1F járatot, ami többé nem is indult újra. Így az előző évben közlekedett 8T-shez hasonlóan az 1F-es is „egynyári” járat lett. A Volán telkes járatai viszont egészen október 31-ig közlekedtek.

Az 1988-as térképes menetrend címlapja.

1988-ban március 12-én indultak a telkes járatok. Gyakorlatilag minden az előző években megszokottak szerint történt velük az év folyamán. Érdekesebb volt 1989., amikor február 1-től megemelkedett a helyi tarifa, így az addig 4 Ft-ba kerülő autóbusz menetjegyek ára 6 Ft-ra változott. Ez a március 11-én elinduló telkes járatokon 12 Ft-ot jelentett egy útra a jeggyel utazóknak. Történt azonban más változás is. Az 1T-s járat útvonalát meghosszabbították Tarjánból a Budapesti krt. – Kereszttöltés u. – Etelka sor – Felső Tiszapart – Irinyi u. - Csap u. nyomvonalon a családi házas jellegű Petőfitelep központjában levő Fő téri buszpályaudvarig. Ezzel együtt a száma is megváltozott 2T-re. A számváltás magyarázata az akkor még virágkorát élő szegedi decentrum-rendszer volt. A tarjáni 1-es decentrum viszonylatai 1-es számmal kezdődtek, míg a petőfitelepi 2-es decentrum viszonylatai 2-essel. Ugyanezen elv miatt lett a Mars téri 7-es decentrumból induló telkes járat 7T-s, míg a makkosházi 8-asból induló 8T-s. A 2T-s menetrendje a korábbi 1T-shez képest csekély mértékben változott, ami 6.15, 7.15, 8.15, 16.15, 17.15 és 18.15-ös indulást jelentett Petőfitelepről, visszafelé pedig 30 perccel később. A 7T menetrendje a korábban megszokottak szerint alakult. Kisebb esemény volt még, hogy a Nagykörút felújítása miatt a Mars téri végállomást szeptember 23-tól október 1-ig ideiglenesen a rókusi templom mellé helyezték. Akkoriban ugyanis a Mars téri helyijárati végállomás 1-es kocsiállása – ahonnan a 75, 75Y jelzésű dorozsmai buszok, illetve a 7T-s telkes járatok indultak – a Nagykörúton volt, a Kossuth L. sgt és a Mars tér közötti szakasz külső oldalán.

A telkes járatok az 1988-as menetrendben.

A rendszerváltás éve, 1990. újabb áremelést hozott, immár 8 Ft lett egy vonaljegy ára Szegeden. Ettől kezdve az évenkénti – néha évente többszöri – tarifaemelés az életünk részévé vált. Március 15-én persze elindult a két telkes járat. A 2T és a 7T az év nagy részében a korábban megszokott rend szerint közlekedett. Ősszel folytatódott a Nagykörút felújítása, s ez ismét kihatással volt a 7T-sre. Ezúttal a Mars téri szakasz került sorra, emiatt pedig a kenyeres pavilon előtti megállót szeptember 13-tól a helyi járati 1-es kocsiállásba helyezték, ezzel együtt onnan a 75, 75Y és 7T-s járatok ismét a rókusi templom mellé költöztek egy rövid időre. Ám ősszel érdekes változás történt. A korábbi években rendre az utasok igényeire hivatkozva jártak a telkes járatok október végéig, vagy akár tovább is. Ezúttal azonban a kellő igénybevétel hiányát emlegetve október 1-én leállították őket. Én azonban azt gondolom, hogy ez inkább a rendszerváltástól sokkal inkább érvényesülő, a rentabilitást sokkal jobban előtérbe helyező gazdálkodással volt összefüggésben. Utas ugyanis továbbra is lett volna, csak tőlük nem származott annyi bevétel, ami a járat költségeit fedezhette volna. Meglétüket burkoltan a Volán is elismerte, hiszen számukra az üllési helyközi járat használatát ajánlotta.

Az 1994-es menetrendi szórólap a telkes járatokról.

1991. március 15-től persze újból elindultak a telkes járatok, ahogy 1992. március 7-től is. Utóbbi esetben az a feltűnő, hogy a 2T korábbi hat járatpárja négyre redukálódott. 1993. újabb változást hozott, a március 13-tól induló telkeseken ettől kezdve ugyanis nem fogadták el az előre váltott vonaljegyeket, a jeggyel utazóknak tehát a vezetőnél kellett megfizetni az utazás árát. Ezt a Volán nem kommunikálta „elég hangosan”, ami több esetben vezetett kellemetlen jelenetekhez, májusban például egy egész iskolás csoport járt pórul. Az esetre a Fogyasztóvédelmi Egyesület is felfigyelt. 1994-ben a Volán több figyelmet szentel ennek, s már a járatok március 13-i indulásánál jelezték, hogy azokra a bérletek mellett csak a járművön váltott menetjegyek érvényesek. 1995-ben magyarázatot is fűztek ehhez, miszerint a telkes járatok alkalmi jellegűek, ezért van a többi helyi járattól eltérő módszer. Eddigre már megszokottá vált, hogy szeptember végéig jártak a 2T, 7T jelzésű buszok.

Az 1995-ös menetrendi szórólap a telkes járatokról.

1996. újabb változást hozott. Ebben az évben március 15-én indultak a telkes járatok. Ám azt is közölték, hogy a 2T jelzésűt egyelőre nem indítják el, egyben kérték az utasokat, hogy a Mars téren szíveskedjenek buszra szállni Sziksósfürdő felé. A 7T járat jelzését ugyanekkor 7F-re változtatták, és immár céljáratnak nevezték. Ezzel 12 évvel a megindulásuk után eltűnt a „T” betűjelzés. Ennek lehetett egy praktikus oka is, hiszen a következő évtől a valamennyi szegedi városi buszon alkalmazott elektronikus viszonylatjelző nem volt alkalmas a „T” betűkép megjelenítésére, ám az „F” betűt mutatni tudta. Az „F” ráadásul a fürdővel összefüggésben továbbra is megfelelő utalásnak tűnt Sziksósfürdőre. Az egykori 2T-s járatot egyébként 2F jelzéssel, tényleges indulási adatok nélkül utoljára az 199-es menetrend füzet tartalmazta, a későbbiek már így, említés szinten sem.

A 2002-es kiadvány már csak a 7F-est tartalmazta.

Elvesztette telkes járat jellegét

A következő évek a Tisza Volán gazdálkodásában pozitívumot hoztak, így az egykori telkes járatok utódjaként megmaradt 7F-es 1998. november 2-től téli menetrendet is kapott, így már egész évben közlekedett, minden nap. A sűrűbb nyári és a ritkább téli menetrend váltásakor azonban még eztán is külön szórólapokon tudatta a Volán a változást az utasokkal. A ’90-es években – és napjainkban is – erre a járatra plusz terhet ró egy-egy nyári hétvégére a Sziksósfürdőn évente megrendezésre kerülő nemzetközi kamionos countrytalálkozó, amikor a 7F-es az éjszakai órákban is közlekedik. A csak az autóbuszon történő menetjegyváltás 2004-ig maradt érvényben.

Hirdetmény a 2004-es Kamionos Találkozó kapcsán.

Az utána következő időkben a járat besimult a többi helyi járat közé minden értelemben. 2016-tól társakat is kapott a 67, 67Y-os viszonylatok képében, melyek szintén Sziksósfürdőig közlekednek. Mára a 7F-es az egyedüli hírmondója az egykor különleges igények kielégítésére indított szegedi telkes járatoknak.

Időrendi összefoglaló a szegedi telkes járatokról:

75/V   Mars tér – Sziksósfürdő                                        1978.03.05.      1985.03.14.

14T      Mars tér – Szatymaz – Zsombó                          1984.06.02.      1984.11.11.

15T      Tarján, Víztorony tér – Sziksósfürdő                1984.06.02.      1984.11.11.

1T        Tarján, Víztorony tér – Sziksósfürdő                1985.03.15.      1989.03.10.

7T        Mars tér – Sziksósfürdő                                        1985.03.15.      1996.03.14.

8T        Makkosház-Gyálarét                                             1986.06.06.      1986. (talán 08.31.)

1F        Újszeged, Gyermekkórház – Sziksósfürdő    1987.07.18.      1987.09.01.

2T        Petőfitelep, Fő tér – Sziksósfürdő                    1989.03.11. 1996.03.14.

7F        Mars tér – Sziksósfürdő                                        1996.03.15.      napjainkig

2F        Petőfitelep, Fő tér – Sziksósfürdő                    nem közlekedett

Bajsz Gábor – 2024. július 28.