Szovjet csúcstechnika a volánnál | 3. rész

7. Győzött a józan ész

A második rész ide kattintva érhető el.

Összességében elmondható, hogy néhány évnyi használat után a Volán vállalatok is kezdték belátni, hogy a drága pénzen megvásárolt mechanikus jegykiadó automaták – bár elvileg jók is lehetnének – a gyakorlatban nem váltak be. A panaszok mennyisége pedig nemhogy csökkent volna az idő múlásával, hanem inkább szaporodott. Hiába születtek olykor jóindulatú, jobbító javaslatok is. 1978 novemberében pl. egy tatabányai nyugdíjas lakatos bácsi állt elő ötletekkel, mert neki is sok bosszúságot okoztak a gépek. Szerinte a legtöbb meghibásodás amiatt történt, hogy az utasok türelmetlenek. Ő úgy vélte, a konstrukción kellene változtatni, mert ha azonnal megnyomják a billentyűt, a jegytekercset még nem oldja a gép vagyis nem ad jegyet. Javaslata szerint egy rugós stifttel megoldható, hogy csak akkor lehessen a billentyűt lenyomni, ha az érme már leért. Vagy a bedobó nyílásba kellene egy érzékelő, ami az érme bedobásakor már feloldaná a jegytekercset. Más módszereket is lehetségesnek tartott persze.

A probléma súlyosbodásával mind több városban vetődött fel, hogy váltani kellene, mégpedig a jól bevált elővételes, jegylyukasztásos módszerre. Ennek előnyei nyilvánvalóak voltak, s leginkább az automatákkal szembeni egyszerűségében rejlettek. Először a 12-es Volánnál beszéltek erről, mint lehetséges megoldásról 1981 szeptemberében.

A Volán 10. sz. Vállalat értesítés 1982.01.16.

Az első lépést azonban a 10-es Volán tette meg. 1981. november elején bejelentették, hogy az automaták rossz üzemkészsége miatt indokolttá vált azok lecserélése a szegedi buszokon, így december 13-án felszerelik helyettük a jegylyukasztókat a buszokra – a szólókra 5 db-ot, a csuklósokra 6 db-ot – és 14-től 1982. január 17-ig vegyes üzemben az automaták is fenn lesznek még a kocsikon. Január 18-tól viszont már csak a lyukasztók maradnak. 249 helyen lehet majd december 13-tól jegyet kapni, mindenütt, ahol villamosjegyet is árulnak és a Volán pénztárakban. Akár nyugdíjasokkal is kötnének bizományosi szerződést 3% jutalékért. 1982-ben a város különböző pontjaira 17 jegyautomatát is terveztek felállítani. A dátum fontos, hiszen mint fentebb már említettem, voltak városok, ahol még csak ekkoriban vezették be az automatákat. A siker nem is maradt el. Szegeden már 1981. december 19-én úgy értékelték, hogy a tapasztalatok alapján zökkenőmentes volt az átállás a jegylyukasztók használatára. A 102 városi buszra összesen 360 db lyukasztót szereltek fel. Ezek a készülékek a fővárosiaktól eltérően nem piros, hanem olajzöld színűek voltak, rajtuk fekete nyíl jelezte a lyukasztás irányát.

Jegylyukasztó egy szegedi buszon 1982.01.26.

Ide kívánkozik egy zárójeles kitérő. Most azt hihetnénk, hogy ekkor Szegeden megvalósult az egységes jegyrendszer, hiszen ott a villamosokon már évek óta ugyanezt a rendszert használták, de ez korántsem volt így. Sőt a ’80-as évek második felében – bár tényleg minden városi járművön elővételi jegyet kellett lyukasztani, de az elővételi vonaljegyek akkor már 4 félék voltak. Létezett a Volán autóbuszaira Volán-menetjegy, az SzKV autóbuszaira autóbusz vonaljegy, a trolikra trolibusz vonaljegy, a villamosokra villamos vonaljegy. És egyik sem volt használható más járművekre, csak amire szólt. Az utasok számára tehát nem feltétlenül jelentett egyszerűséget az, hogy a Volán is áttért a jegylyukasztásos módszerre. Ilyen gond persze a csak a Volán autóbuszaival kiszolgált városokban nem jelentkezett.

A példa ezután tehát adott volt, mégis a legtöbb Volán vállalat egyelőre húzódozott az automaták leszerelésétől. Hiszen éveken át védték a védhetetlent és folyamatosan a nem megfelelő kezelésre hárították a sorozatos meghibásodásokat. És persze emiatt falra hányt borsó volt minden panasz. Most be kellett volna ismerni, hogy tényleg rosszak az automatáik.

A szegedi kétforintos Volán-menetjegy

Mégis megmozdult valami, mert Pécsett 1982. május elején a Volán megerősítette, hogy foglalkozik az automaták lecserélésének kérdésével, Tatabányán pedig egy hónappal korábban nem is a Volán, hanem a Városi Tanács javasolta a BKV-mintájú jegylyukasztók mielőbbi bevezetését. Végül november 27-én a 12. sz. Volán hivatalosan is közzétette, hogy december 15-re várható a jegylyukasztó készülékek megérkezése, addigra a nyomda is legyárt 3 millió jegyet. Így 1983. január elsejétől az automaták helyett lyukasztók lesznek a megye helyi járati buszain. Vonaljegyet az ABC-kben, vasútállomásokon, Volán-pályaudvaron, a decentrumokban, postákon, trafikokban lehet megvásárolni. A más városokban használatos elővételi jegyek Pécsett természetesen nem lesznek érvényesek. Karácsony után megkezdték a lyukasztók felszerelését a pécsi buszokra, s szilveszterre végeztek is ezzel a munkával. Január végén – Szegedhez hasonlóan – a baranyai nagyvárosban is elégedetten állapították meg, hogy a vártnál sokkal simábban megtörtént az átállás a jegylyukasztásos rendszerre. Sehonnan nem érkezett panasz az elmúlt hetekben, az előre számítottnál azonban nagyobb a jegyforgalom. Az első szegedi fecske után tehát megtört a jég.

8. Az szovjet automaták alkonya

1983-ban egy sor városban váltották fel a jegylyukasztók a szovjet automatákat. A 4. sz. Volán például nem csak Egerben a megyeszékhelyen, hanem valamennyi általa kiszolgált városban (Gyöngyös, Hatvan, Heves és Apc) egyszerre, július 1-től váltotta le az annyi bosszúságot okozó gépeket. A jegyeket ezután elővételben kellett megvásárolni újságosnál, trafikban, Utasellátónál, ÁFÉSZ-üzletekben, élelmiszerboltokban, stb. Csak Egerben 57 helyen lehetett mindjárt kezdetben hozzájutni a bilétákhoz. Augusztus közepén ott is értékelték a helyzetet. Bevált a lyukasztó, de néha beleerőltetnek érméket, ilyenkor használhatatlanná válik a készülék. Elmondható, hogy jóval kevesebb lett a „potyautas”.

Érdekes eset volt Siófok, hiszen 1983. június közepén az ottani buszokról is leszerelte a Volán az automatákat a sok meghibásodásra és az emiatti tömeges „bliccelésre” hivatkozva. Csakhogy itt nem jegylyukasztók kerültek a buszokra helyettük, hanem visszatértek az automaták előtti, cseppet sem korszerű módszerhez. Jegyet ezután a gépkocsivezetőtől lehetett kapni, miután a fizető utas az automatákból kiselejtezett perselybe dobta a viteldíjat. A 13. sz. Volán a megyeszékhelyen, Kaposváron pedig továbbra is ragaszkodott az automatáihoz. Még ősszel is úgy vélték, hogy a napi 15000 jegyvétel során természetes, hogy előfordulnak meghibásodások, mint más gépeknél is. A jegyváltás biztonsága érdekében továbbra is arra kérték utasaikat, hogy rendeltetésszerűen használják az automatákat, sőt 1984. január 1-től az addigi kettő helyett minden buszra felszereltek egy harmadikat is.

1984-ben egyébként a legtöbb városban megjelentek a jegylyukasztók. Salgótarjánban például július 1-én, Szolnokon és Jászberényben július 23-án. Az eljárás szinte mindenütt ugyanaz volt. Már az új rendszer bevezetése előtt elkezdték árusítani az elővételi vonaljegyeket, hogy az átálláskor már mindenkinek legyen. Minden forgalmas helyen lehetett jegyet kapni, úgymint a Volán-pénztárakban, újságosoknál, élelmiszer boltokban, stb. A jegyek a legtöbb helyen fehér alapon kék nyomásúak voltak, a Volán-csiga és az illető város nevének feltüntetésével. Ez utóbbi lényeges volt, hiszen tudunk olyanról, hogy például Salgótarjánban pécsi, szombathelyi vagy éppen budapesti jeggyel is próbáltak utazni.

Békéscsaba az utolsó között állt át az elővételi, lyukasztásos jegyrendszerre 1985. február 1-én. A 8. sz. Volán az előzőektől egy kicsit eltérő módszert alkalmazott. Itt először csak a megyeszékhely buszairól szerelték le az automatákat. Az innen kikerült jobb állapotú berendezéseket Gyulára és Orosházára vitték, hogy ott tovább használják azokat. Majd az új módszerrel történt néhány havi tapasztalatszerzés után tervezték csak a vidéki városokban is lecserélni a szovjet gépeket magyar lyukasztókra.

Jegylyukasztó egy békéscsabai buszon 1985.02.02.

Talán a 13-as és a 9-es Volán tartott ki legtovább az automaták mellett. Ebből aztán adódtak érdekes helyzetek. 1985. február 1-től ugyanis országos tarifaemelés történt, ekkortól egy városi Volán-menetjegy 4 Ft-ba került az addig 2 helyett. Az elővételi jegyek meglevő készleteire szinte mindenütt egyszerűen rábélyegezték az új árat (sok városban a rendszerváltás után is ez volt a módi), majd a nyomdák ezután már az emelt összeget nyomtatták az új jegyekre. Ezzel tehát nem volt semmi gond. Ahol azonban továbbra is automaták voltak, ott eztán minden lelassult még a korábbiakhoz képest is. A berendezések ugyanis továbbra is csak a kétforintost fogadták el, így mindenkinek kétszer kellett jegyet venni egy utazás alkalmával. Sőt a dupla tarifájú viszonylatokon négyszer. A kettesek hiánya azonban már eddig is gond volt. Hát még most! Kecskeméten úgy próbáltak segíteni ezen, hogy felültettek a buszokra 1-1 utazó pénzváltót. Emellett pedig erősen propagálták a bérletváltást, mint a baj legjobb orvosságát.

A másik végletekig kitartó város, Kaposvár azonban már nem bírta tovább. A tarifaemelés után két héttel a 13. sz. Volán bejelentette, hogy a kétforintosok hiánya miatt nehézkessé vált az automaták használata és ez komoly gondot okoz az utasoknak és a Volánnak is. Így megszületett a döntés, hogy Kaposváron is áttérnek az előreváltott, buszon lyukasztandó jegyek használatára. Ehhez be kellett szerezni a gyártó Budapesti Finommechanikai Vállalattól a darabonként 500 Ft-ba kerülő jegylyukasztókat és jegyeket kellett nyomtatni, ami szintén nem olcsó. Meg kellett szervezni a jegyárusítást saját és bizományos hálózattal. 1985. május 8. volt a céldátum. A készülékekből a szóló buszokra 3, a csuklósokra 4 db került, vagyis minden ajtóhoz egy. A csak Kaposváron érvényes jegyeket a komáromi nyomda készítette, és a városban kezdetben 48 helyen voltak kaphatók, ebből 18 vasárnap is nyitva volt. Április 27-től már árusították postán, újságosnál, MÁV és Volán pénztárakban, élelmiszer boltokban. A vonaljegy 4 Ft-ba került, szakaszhatáron túl két jegyet kellett lyukasztani. Az árusítás kezdetétől a premierig 18200 db jegyet adtak el. Május 17-ig még fennhagytak 1-1 régi automatát is a buszokon, ennyi volt a türelmi idő, de 17-e után ezeket is leszerelték. A gépkocsivezetők május 15-től erre rendszeres bemondással figyelmeztették az utasokat. Az átmeneti időszakban az utasok fele már az új fajta jegyet használta. Néha a lyukasztókba is belekerült 1-1 kettes, ezeket a járművezetők a legtöbbször el tudták távolítani. Május 18-tól pedig már csak az új lyukasztók maradtak a buszokon. Ekkor már 54 helyen lehetett jegyet venni Kaposváron.

Kaposváron már a 4 forintos jeggyel kezdődött a lyukasztás.

És végül – három és fél évvel a szegedi váltás után – Kecskeméten is belátták, hogy nem érdemes tovább kínlódni az automatákkal. 1985. május derekán július 1-ét jelölték meg a jegylyukasztók bevezetésének dátumául a megyeszékhely illetve Baja vonatkozásában. Az előreváltható jegyek árusítását már június 1-én megkezdték. Jegyet venni a postákon, hírlapos pavilonokban, buszpályaudvarokon, Volán-irodákban lehetett. Az induló mennyiség 1 millió db volt. Ezzel végképp eltűntek a magyar buszokról a szovjet gyártmányú, PPB-75 típusú mechanikus jegykiadó automaták.

Újságcikk a kecskeméti és bajai átállásról 1985.05.23.

9. Összegzés

A szovjet automaták kezdetben a modernitást és a gyorsaságot jelentették, legalábbis ez volt velük szemben a Volán Tröszt elvárása. Sajnos már a kísérleti időszakban is jelentkeztek a később állandósult problémák, de ezeket akkor amolyan gyermekbetegségként fogták fel. Úgy gondolták, hogy idővel mindenki megtanulja a kezelésük mikéntjét és akkor – persze megfelelő karbantartás mellett – megszűnnek a bajok. Nem így történt. Országos szintű bevezetésük után azt lehetett tapasztalni, hogy ahelyett, hogy gyorsítanák, inkább lassították az utasáramlást és még a bevétel is csökkent általuk. Helyenként változóan, hol előbb, hol később jött a felismerés, hogy valami egyszerűbb, de megbízhatóbb rendszerre volna szükség. Nem is kellett messzire menni érte, hiszen a jegylyukasztásos rendszer már a Volán – utólag tévedésnek bizonyult – döntése előtt is rendelkezésre állt. Így aztán 4-8 évnyi hiábavaló erőlködés után országosan egységessé vált a helyi közlekedésben az elővételi jegyváltás és a lyukasztásos érvényesítés rendszere.

Bajsz Gábor – 2018.07.08.

Az írás elkészítéséhez a korabeli vidéki napisajtó több száz cikke szolgáltatta az alapot.

1. rész, 2. rész

#történeti