Ikarus szűrőbuszok a szocializmusban
Frissítve: 2020. nov. 15.
Az egészségügyi célú haszonjárművek (autóbusz, tehergépkocsi) az olyan térségekben ideálisak, ahol az állampolgároknak körülményes egy-egy rutinvizsgálat elintézése – például több órás utazás lenne a közeli nagyvárosba egy tüdőszűrés. Itthon a ’40-es évek óta napjainkig folyamatosan jelen vannak (kisebb-nagyobb kihagyásokkal olykor) szűrőbuszok. Külföldön a mobilizálható egészségügy kevésbé jellemző: ahol mégis, ott zömmel nyerges pótkocsiba építik be a kívánt berendezéseket. (Ez valamivel könnyebb feladat szemben az autóbuszok jelentette „megkötésekkel”: kerékdobok, kisebb terhelhetőség, etc.)
Az ’50-es években még számos olyan tanyavilág (vagy akár kistelepülés; zsákfalu) volt országszerte, ahol bizonyos „különleges” berendezést igénylő egészségügyi szolgáltatások (tüdőszűrés, fogászati rendelés) nem voltak elérhetők. A népegészségügy közös érdek, így eleinte (’40-es évek végétől) a Népjóléti Minisztérium svájci támogatással üzemeltetett egy Saurer gyártmányú tüdőszűrő buszt (és pótkocsikban kialakított szűrőállomásokkal együtt járta az országot). Ezenfelül az Országos Társadalombiztosítási Intézet (a továbbiakban röviden: OTI) 1947-ben beszerzett egy mozgó orvosi rendelőként használt (mai értelmezésben) midibuszt.
A svájci eredetű Saurer, mint tüdőszűrő busz. Fotó: MTVA Archívum/MTI.
OTI vándorrendelője 1947-ben. Fotó: MTVA Archívum/MTI.
Kezdetek kezdete
Az 1948-ban államosított Ikarus első megrendelései között volt az a Tr 3,5-ös, melyet az OTI vett állományba 1949-ben, mint mozgó rendelő. Ugyanitt említendő a Magyar Honvédség 1949-ben elkészült röntgenbusza (Tr 3,5-ösben kialakítva). Ezt követően először három évvel később, 1952-ben készítettek egy röntgenbuszt és egy mozgó fogászati rendelőt Ikarus 60-asokból átépítve.
Az OTI 1949-es évjáratú Tr 3,5-öse [2].
Ikarus 602 gyári fotózása alkalmából, oldalfalán még a MEDICOR logóval. Fotó: Ikarus archívum.
Az Ikarus 60-as változat helyközi (601) és távolsági (602) kivitelét ugyanezen évben mutatták be, melynek fő eltérése a várositól a 12.00 x 22”-os kerekek (szemben a városi 10.00 x 20”-jával).
Az ’52-ben készült bemutató darabokat 1959-ben követte nagyobb megrendelés: összesen 20 darab egészségügyi szűrőbuszt készítettek állami megrendelésre Ikarus 602-esekből: a tulajdonosok a Megyei Tanácsok, a Központi Stomatológiai Intézet, valamint az Országos Társadalombiztosítási Intézet voltak.
Munkában az Ikarus 602-esek. Fotók: MTVA Archívum/MTI.
Műszaki adatok – Ikarus 602
Hossz: 9 450 mm
Szélesség: 2 500 mm
Magasság: 2 965 mm
Alváz típusa: Ikarus 60
Motor: Csepel D 613 (125 LE, orrban elhelyezett, soros, hathengeres)
Szállítható hasznos teher: 2 fő
A röntgenbuszok energiaigényét fedezendő a buszok egy kisméretű utánfutót vontattak magukkal (lásd például a borítóképen), melybe egy nagyteljesítményű aggregátor volt beépítve.
Újabb Medicor szűrőbuszok a ’60-as években
Az 1917-ben alapított Medicor-jogelőd cégekből 1957-ben vette fel a Medicor Röntgen Művek nevet. 1963-ban egyesült a Budapesti Orvosi Műszergyárral, a Fogorvosi Műszergyárral, a Kórházi Berendezések Gyárával, valamint a Debreceni Orvosi Műszergyárral és a Kontakta Vállalattal, majd ezután Medicor Művek néven üzemelt. Az egyesülést követően a termékeik portfóliója lefedte minden orvostechnikai műszaki berendezés gyártását. A második Ikarus-Medicor együttműködésben készített szűrőbusz-projekt 1961-ben indult el. Itt már az alapot az új, nem rég bemutatott 620/630-as család jelentette. Az orrmotoros buszból alakítottak ki fogászati vándorrendelőt, röntgenbuszt, valamint vérvételi buszt a belső tér háromra osztásával.
Vác, műszeripari művek, 1961. Készül egy Ikarus 630-ban kialakított röntgenbusz. Fotó: MTVA Archívum/MTI.
Kiállításon az egyik 630-as röntgenbusz (1961). Cikk: Autó-Motor Újság.
Ikarus 630-as röntgenbusz. Fotók: MTVA Archívum/MTI.
1966-os BNV madártávlati képen az Autó-Motor az évi június 6-i számában. A képen 3 különféle 630-as fedezhető fel: legközelebb egy hazai piacra készült fogászati, mellette az ernyős egy röntgen-kivitel, és legtávolabb egy közvetítő kocsi (?) kivitelű.
1962-ben már exporttermék is volt az Ikarus 630-asból épített röntgen- és fogászati busz, melynek fő vásárlója a Szovjetunió volt: abban az évben 22 darab készült szovjet megrendelésre. (Azon évre egyébként 45 darab ilyen busz elkészítése volt előirányozva.)
Egy fennmaradt példány itt tekinthető meg.
Készültek egydarabos megrendelések is: ilyen volt a KPM Vasúti és Közúti Alkalmasságvizsgáló Intézet által megrendelt, a MÁVAUT Szabolcs utcai telephelyén átalakított „vizsgálóbusz” is 1961-ben. A hivatásos gépkocsivezetők pályaalkalmassági vizsgálatára vidéken igen szűkős lehetőségek voltak, ezt a hiányt töltötték be a pótkocsis 630-assal kitelepült mérések útján. A kocsiszekrény belül három részre volt tagolva.
A KPM alkalmasságvizsgáló busza [1].
1964-ben legalább 1 darab Ikarus 31-es készült a MEDICOR részére, melyről nem áll rendelkezésre bővebb információ. (Kép: "Ikarus évszázados története", 59. oldal, alul.)
Szürke hétköznapok – munkában a szűrőbuszok
A fogászati busz országjárásának kezdete 1958-ban indult: júniusban az akkor egyetlen darab Békés megyét járta, míg 1960-ban Kecskemét környékén dolgozott. 1963-ban – részben a szűrőbuszoknak köszönhetően – a lakosság 97%-a megjelent mellkasröntgen-felvétel készítésen. Napi 1 000 – 1 200 lakost szűrtek meg akkoriban.
A bürokrácia olykor a ’70-es években is megakadt egy-egy közérdekű projekten: 1971-ben a miskolci röntgenbusz (Ikarus 630) eredetileg szovjet exportra készült darab volt, így az ottani előírásoknak megfelelően gyártották. Ebből kifolyólag viszont nem kaphatott itthon forgalmi engedélyt a hatályos előírások szerint, ezért vártak a Közlekedéstudományi Kutató Intézettől „egy pecsétet” a jóváhagyásra.
1977-ben zajlott a túlnyomóan már majd' húszéves 601-esek és 602-esek selejtezése, valamint egyes 630-asból készített darabok is leálltak (a szükséges háttérrendszer feltételeinek megszűnése okán). A KPM 630-as vizsgálóbusza 1974-1975-ben közlekedett utoljára. (1971-ben beszerzett a minisztérium egy másik vizsgálóbuszt is, melyet Ikarus 66-osban rendeztek be, ez 1977-ig üzemelt; rendszáma GB 18-05 volt, alvázszáma: 66.62.1970.1002.)
Ikarus 630-as röntgenbusz 1968-ban Kaposváron, garázsa előtt. Fotó: MTVA Archívum/MTI.
Szentimentalista írással emlékezik meg a Baranyai megyei darabról egy rövid cikkben a Dunántúli Napló. 1979-re a buszok már egyáltalán nem közlekedtek, egy Tanácsi gyűlés jegyzőkönyve említi az üzembentartás nehézségeit és a selejtezést javasolja.
A következő generáció(k)
Országos szinten értelmezhető (tehát nem helyi megrendelésre készülő egy-egy darabos egyedi kivitelű) szűrőbusz-beszerzésre az ezt követő évtizedekben nem volt példa. Jellemző volt, hogy az Ikarus 200-as sorozat különféle típusaiból készült egy-egy 260-as, vagy 280-as egyedi megrendelésre (ezek sok esetben 5-7 éves, volánoktól leselejtezett járművekben létesültek). Jellemzően vidéki rendelőintézetek és kórházak részére építették át, nem központi megrendelésre. Ezek egy részéről, valamint az őket követő szűrőbuszokról bővebben itt olvashat, a legújabbakról pedig itt és itt.
A '80-as években készült, egyedi rendelésű szűrőbuszok közül a teljesség igénye nélkül három csuklós.
Amennyiben fényképe van a fentebb ismertetett buszokról, vagy ki tudja egészíteni érdemben az írást, jelezze levélben!
Felhasznált irodalom és források:
Hungaricana közgyűjtemény portál:
Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 54. szám);
Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 141. szám);
Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 60. szám);
Külkereskedelmi Minisztérium 1962. évi export-árubeszerzés terve (MNL-OL-XIX-A-83-b 3320/1961);
Somogy Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 87. szám);
Pest Megyei Hírlap, 1963. december (7. évfolyam, 285. szám);
Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 126. szám);
Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 298. szám);
Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1./131 – 1979. augusztus 1.).
[1] Dr. Horváth László Gábor hagyatékából (Lossonczy Miklós gondozásából) származó fényképek (és grafika) a KPM vizsgálóbuszáról (1971 – 1973)
[2] Dr. Jenei Károly, Dr. Szekeres József: Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár története 1895 – 1980. (második, átdolgozott és bővített kiadás; Budapest, 1981.)
[3] Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. (maróti, 2008)