Vegyünk buszt!

Buszmániása válogatja, hogy fényképeken csodálja kedvelt haszonállatait, figyelemmel kíséri és feljegyzéseket készít a különböző gyártmánymódosításokról, modellek formájában hódol a gyűjtögetési kényszernek, munkáját összekötve rajongásának témájával buszokon-buszokkal-buszokért foglalatoskodik és ezért ellentételezik, esetleg vásárol egyet hobbiból, netán ezek tetszőleges kombinációja. Balázs buszt vásárolt, rögtön kettőt. És azért vannak a barátok, hogy az ilyen kalandokba bevonják őket, társultam is a buszok elhozatalába.

Minden kezdet nehéz...

Előzetes információnk alapján egyik delikvens önerőből mozgás- és forgalomképes, másik viszont tengelykapcsoló gondokkal terhelt. Sebaj, akkor egyiket elhozzuk, a másikért pedig felszerszámozva megyünk következő héten.

Az „elvileg minden rendben”, 2006-os évjáratú, Rába-alvázas, demo E91.53-as tavaly mozgott utoljára egy forgatás erejéig. Két új akkumulátorral megtámogatva pöcc-röff, rövid próbakör alatt azonban kiderült, hogy Allison makacs, és előremenetben csak az első fokozatot kapcsolja, végsebesség így 25-30 km/h közt tetőzik. Áramtalanítás (nem hozott változást), olajszint és -minőség ellenőrzés (OK), kábelkötegek csatlakozóinak ellenőrzése (OK), biztosítékok és relék (OK), bowden és aktuátor mozgásának ellenőrzése (OK). Akkor ez marad következő hétig.

Az Allison 2000-es sorozatú váltója szokatlan módon, a műszerpult váltókarját bowdennel a váltóharangig meghosszabbítva, annak házára épített aktuátorral fékezi le/oldja fel választott fokozatnak megfelelő szalagfékeket.

Kedvenc visszajelző feliratom: "TRANSM. DEAD". Lényegretörő. Nekünk csak a sárga ERROR világít. Még él, van remény.

Második nekifutás

Egy héttel később a nagytestvér (E94.53, № 168, az utolsó, félig elkészült darab Viszlós beszékezéssel) száraztárcsás kuplungját a helyi erők ismét üzemképessé tették (köszönet Mikinek!). Volt némi anomália, ugyanis nem volt képes teljesen kiemelni, ezért start-stop rendszerben minden megálláskor leállít – fokozatba rak – indítózik éééés rögtön ugrik volt a menetkészség záloga, mondhatni adaptálódott a trendi green washing irányzat elvárásaihoz.

Utoljára kigördül finiselési, majd üzemeltetési helyéről...

Falja a kilométereket ismét.

büszkE94.

Harmadik nekifutás

A nagyobbik már a Fővárosban, a kisebb továbbra is makacsul kitartott a D1-es fokozatában. A váltó megbontása a busz (eszmei) értékét is bőven meghaladó tétel, így belül nem tudtuk, mi a helyzet, viszont minden más mechanikai és látható elektronikai részegységet ellenőrizve nem leltünk devianciát. Számítógépes diagnosztika minden alkalommal más hibát mutatott (szolenoidoknál szakadást, kimenő tengely fordulatszám hiba, etc), viszont kézzel vezérelve a mágneskapcsolókat kattogtak, ahogy illik.

Aknát árnyékolva.

Telefonközpont a sofőr mögött.

Felmerült, hogy a váltó kábelköteg beázott/megtört/szakadt/elöregedett/egyéb potenciális hibaforrást rejt, így secc-perc kikaptuk a tíz méteres idegpálya-köteget. K. Ferenc a köteggyártók anyja nevét is sorolta fejből, rávetette magát a kisípolásra, de 16 év ide vagy oda, a köteg rendben van. Lengőbe visszatettük (=utastérben fut), csatlakoztattuk, majd ettől a pillanattól kezdve volt hátramenet, és D2. Biztos megunta az egyest.

Átfér vagy átfér? Igen.

Köteg kinn.

Gond egy szál se, a rövid próbakör alapján a végsebesség már elegendőnek bizonyult (55-60 km/h), hogy ne akadályozzuk (annyira) a főút forgalmát a Főváros felé. Visszük így, majd emelőn, „otthoni” körülmények közt folytatjuk a mélyreható analízist.

Indulás!

Alig hagytuk el a település vége táblát a 60-as tempóval, a kíséret dudával jelezte, hogy nincs minden rendben: a hátfal csurig volt az áramlások által felvert forró hűtőfolyadék-cseppekkel. Útszéli gyors analízis: az egyik szilikoncsövet rögzítő bilincs elfáradt, és a hőcserélő radiátoron is több saras-degenyt lehet látni, mint lamellát. Megszorít, utántölt; hűtőpucolás pedig majd otthon.

Összevizelte magát.

Susnyás pihenő.

Van E91-E, és E91-T is.

A két buszt az idei Ikarus-napon lehetett megtekinteni.

Folyt. köv.