top of page
  • Szerző képeAron Sonfalvi

SORCity NB 18 teszt | BKV Zrt.

Frissítve: 2020. nov. 18.

A SOR Libchavy spol. S. R. O.  1991 óta foglalkozik autóbuszok készítésével. 1990-ig agrártermékek gyártásával foglalkoztak túlnyomó részt – igen hasonlatosan a hazai Kravtex-Kühne cégcsoport portfóliójához. Van is kötődés közöttük, a Kravtex a Citadell/Econell/Inovell/Optinell család megjelenéséig ugyanis tőlük licencelte a gyártmányai dokumentációit.


Ezért is volt váratlan lépés, hogy nem a hazai gyártó adta a csuklósát tesztre (pontosabban ők már adták, de az nem nyerte meg az üzemeltetőket), hanem a cseh „konkurens”. Hozzátéve, hogy a Citadell több ipari formatervezővel találkozott (mind kívül, mind belül), mint a cseh vetélytársa, amely apróbb külső változtatásoktól eltekintve jó néhány éve ugyanebben a formában „gyártódik”. A hajtásláncot illetően viszont igyekeznek lépést tartani: piacra dobták a hibrid verziót még 2009-ben.


A motorja 243 kW-os Iveco Cursor F2BE, egy ZF Ecomat 6HP 604C-vel párosítva. A SOR saját mellső futóművet készített a buszhoz, ezzel növelve a hazai hozzáadott értéket egy független mellső felfüggesztéssel.

Hajtott és szabadonfutó dupla abroncsozású hidak esetében inkább a szakértőre (ZF) bízták a dolgot.


A jármű külső megjelenését illetően egy 2000-es évek eleji csokoládé-reklám fülbemászó szövege jutott eszembe – némi változtatással: ronda, de funkcionális. Három különböző szintű alsó ablakövvonal, aránytalanságok tömkelege körbe az egész karosszérián (például szélesség-magasság arány szokatlan mértékű, olyan benyomást kelt, mintha felülről kicsit megnyomták volna az egész buszt), LED-es menetfény még az MAN-nél is gyengébben beleszerkesztve a lökhárítóba. Mindez mit sem számít Szlovákiában és Csehországban, ahol tucatszám veszik folyamatosan gyártó termékeit (elégedetten), mely nem olyan régen a továbbfejlesztett villanybuszát is bemutatta.

Az utastérben sem említhető meg a harmónia fogalma, inkább robosztusnak nevezném. A színvilágtól eltekintettem – bár más gyártók a bemutatóbuszt készítik a legékesebbre (talán nem véletlenül) – ez pont nem kifejezetten egy demódarab volt. Dobogók a busz teljes hosszában, fellépés nélkül elérhető ülés hátul 4 darab, míg elöl a 2+3 darab lehajtható van mindössze. Nem is említve a hegymászást, ami a motorsátorra elhelyezett ülések eléréséhez szükséges.

Utasok tájékoztatása.


(Oda)hazai beszállító készítette az ajtókat is.


Szabványos cseh vizuális indításjelző.



Nem elsőként járt SOR a BKV Zrt-nél: 2011 októberében a típus szóló elektromos változatát tesztelték a Margitszigeten. Amelynek az újabb verziója némileg hasonlít a Credo Citadell-re, ami a lámpafészket illeti. 



98 megtekintés0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Az összes megtekintése
bottom of page