• Sonfalvi Aron

Utastájékoztató kijelzők járműveken | 1. rész

Frissítve: nov 17


A történeti visszatekintés a teljesebb képet hivatott szolgálni, ám fontos, hogy ugyanakkor a teljesség igénye nélkül íródott. A „végtelen” számú, színű és fajta táblát (akár csak hazánkban), tekerős viszonylatjelzőket, házi gyártmányú kijelzőket nehéz és hosszú vállalkozás lenne bemutatni. A cikk elsősorban a hazai megoldásokra, gyártmányokra, másodsorban az itthon manapság megtalálható kijelzőkre, azok általános működésére lesz kiélezve.

"Házi" gyártmányú kijelző egy kecskeméti buszban 2005-ben. Ehhez hasonlók voltak Baján is a helyi buszokon. Fotó: Bohus Dávid.

A budapesti buszközlekedés kezdetén az járműves utastájékoztatás kimerült egy előre felhelyezett hatalmas táblával, számjelzés nélkül (nem volt szükséges az egyetlen járatnál még), a megállókat a busz oldalára felhelyezett táblán közölték. A helyzet a járműparkok és járatok szaporodásával átalakult a mobilisabb és könnyebb megoldásnak számító viszonylatjelző-táblák használatára. Számtalan méret, alak, anyag, és a másik oldala is kiválóan használható további infók átadására.

1915, az első járat. Forrás: VEKE.


A mikroelektronika megjelenésével persze felmerült az igény egy még korszerűbb, jobb megoldás kidolgozására, mely még inkább széleskörűen járatra (valamint járműre) szabható. Így jelentek meg a ’70-es években itthon a FOK-Gyem kijelzők, eleinte igen méretes vezérlő számítógéppel párosítva [1].

A kijelző a számítógéppel, illetve annak hordozójával...


...és közelről a kijelző. A képek forrása: Hampage.


A FOK-Gyem-et követte 1991-től az EMKE Kft. és termékei. E cég kifejezetten menetrendszerű közösségi közlekedés számára fejleszt, tervez és gyárt eszközöket [2]. A cég központja Szegeden van, ahol épp az elmúlt hetekben tűnnek/tűntek el az utolsó hagyományos „emkék” a helyi buszokból [3]. Mindkét cég kijelzői elektromágneses elven működnek, mozgó alkatrészekkel/elemekkel. Budapesten néhány Ikarus 280.94-esben (GVM troliban) tűntek még fel a Pontos Idő Kft. kijelzői kísérleti jelleggel 2014-ben.


Műszaki

Nagyjából milyen követelményeket támasztunk egy járműbe beépíthető kijelzővel szemben? (Külső és belső egyaránt; az alábbi pontok a logikára épülnek).

  • Információközvetítés: elsődleges feladata; jó olvashatóság (méret, betűtípus, tördelés),

  • Kompaktság: akár utólag is könnyen telepíthető legyen,

  • Robusztusság: bírja a nagy gyorsulásokat (rezgések és rázkódások),

  • Integrálhatóság: hálózatba kötve a jármű egyéb elektronikai rendszereivel szélesebb körű felhasználhatóság,

  • Láthatóság: a homlokfali kijelző szélessége legalább a jármű szélességének fele legyen (1 200-1 275 mm).

Ellenpéldának a láthatóságra és információközvetítésre az Alba Volán Zrt. dunaújvárosi elrettentése...

...melynél igyekeztem úgy fotózni, hogy látszódjon: alig látszódik (kicsi + gyenge fényerősség), és nem is informatív a megállókban állóknak.

A kijelző panelekből, az egyes panelek pedig sok, apró, különálló lapkából épülnek fel. A lapkák osztva vannak felüknél (ez gyártónként változó, hogy hol van osztva/felfogatva: lapátlónál, síkidom átlójánál, kör esetén átmérőnél). Ezek a lapkák a mágneses mező hatására a kijelölt tengely körül (az átló vagy átmérő mentén) el- és átfordulnak – ferromágneses anyagból készített a lapocska – így vagy egyik, vagy másik oldalát „mutatja” [4].

Egy dotflip-kijelző egy panelje szétszedve. Fotó: The Vintage Technological Association.


Az egyik oldala zöld (vagy akármilyen más, tetszőleges színű), míg a másik fekete. Így e két színt képes mutatni, a vezérlő által kiküldött elektromos (és azt követően) mágneses jel után ('1' = szín, '0' = fekete). A FOK-Gyem annyiban tér el ettől a módszertől, hogy csupán egy „pixelnek” a felét mozgatja, úgy, mintha egy könyvet lapoznánk. (A könyv lapozandó oldalának egyik fele fekete, a másik zöld, így ennek megfelelően idomul az előző „oldalhoz” és a következőhöz.)

A FOK-Gyem egyes "pixeljei" és a nem látható részei egy metszeti ábrán...


...és egy fotón.


Különlegessége a megoldásnak, hogy árammentes állapotban is megállnak a lapok az előző (utolsó) helyzetben (bistabil működés), ez egy állandó mágnes segítségével kerül kivitelezésre. A kapcsolásban 15 V-ot kapcsolnak a tekercsre, és impulzusokkal lehet gerjeszteni az elektromágnest. A fogyasztása kedvező, hiszen csak kommunikáció esetén vesz fel áramot (impulzus-vezérelt).

Megmaradnak a pixelek az utolsó állapotukban. Itt éppen a kijelző öntesztje alatt áramtalanították a buszt...


A dotflip-kijelzők több cég kínálatában is ott vannak/voltak, az eltérés az esetek többségében kivitelezési: a lapok színében, alakjában, és forgástengelyükben merül ki – ahogy az fentebb már olvasható volt. Itthon legismertebb FOK-Gyem, illetve talán hasonló ismeretségnek örvendenek a már említett, három karakter kijelzésére képes EMKE-kijelzők. Külföldiek közül a BUSE ilyen megoldású kijelzői terjedtek el itthon leginkább .

EMKE egy szegedi 260-ason.


1994-től kezdve 2002-ig folyamatosan érkeztek a FOK-Gyemmel szerelt járművek Budapestre: Ikarus 405, 415, 435, 412T, 435T, felújított Gyors 7-173-as kocsipark.


A FOK-Gyemről már korábban Istvánfi Péter írt egy cikket, itt érhető el [5].

A dotflip kijelzőknél nem véletlenül emeltem ki már az elején a tényt, hogy mozgó alkatrészekkel működik, ugyanis ez – ahogy azt az évek bebizonyították a FOK-Gyem esetében – a legnagyobb hátrányuk is egyben: az út és a jármű keltette rezgések miatt könnyen beragad, meghibásodik.


Ezt kellett valahogy megoldani, mert hamar kiderült, hogy túl érzékeny a rendszer az úthálózat állapotára, meg a karbantartás hiányára (is). Az ilyen kijelzőket ugyanis célszerű naponta egyszer „tesztelni” (különféle metódusok szerint megforgatja az összes lapocskát), hogy „aktívan tartsuk” a mozgásképességüket. További hátránya volt – a gyárilag közel neonzöld mozgóelemek ellenére is – az olvashatóság. Erről csupán egy fénycső gondoskodott, mely nem bizonyult kielégítőnek évekkel a használatba vételét követően, sokszor kisebb fényerejűre cserélve meghibásodásakor, vagy csak elkoszolódott az üveg, s továbbfokozva ezt az egyes „pixelek” fakulásával.

Néhány meghibásodott a FOK-Gyem a BKV buszaiban...


...és egy üzemelő, ahol "hiba csúszott a rendszerbe", a kábelezés félre lett kötve.


A FOK-Gyem csődbe ment 2004-ben, helyüket szinte rögtön átvette a Vultron Kft. Kísértetiesen hasonlít a vezérlőegységük a FOK-Gyemre – nem hiába, hiszen azt fejlesztették tovább. A kijelzőkkel nem foglalatoskodtak, ekkorra ugyanis (2000-es évek közepe) sok külföldi gyártó volt már, és széles kínálattal bírtak. Olyannyira, hogy 2007-ben a cseh BUSE tulajdonrészt is vásárolt a cégben [6]. Így került Vultron vezérlő és BUSE kijelző a százötven BKV-s Volvo 7700A-ba, majd a Ganz-Solaris Trollino 12-esekbe is, s még számos hazai járműbe.

Nem csak a FOK-Gyem pixelei tudják megmakacsolni magukat: képen egy BUSE, "néhány" pixelhibával.


Rajtuk kívül több kisebb-nagyobb hazai cég is foglalkozik járművekbe (is) telepíthető kijelzőkkel. Egyikük az Autocom [7], az „első szériás” kijelzőik messziről felismerhetők, leginkább technológiájuk miatt: folyadékkristályos elven írják ki a közlendő szöveget. Számos Credóban illetve néhány Alfa Localóba kerültek ilyen egységek.


A folyadékkristályos elv hátránya, hogy lassabb a reakcióideje, illetve hőmérsékletre érzékenyebb (FOK-Gyemhez viszonyítva). Így sűrűn váltakozó kijelzőképekre kevésbé alkalmas, láthatósága pedig (részben mérete miatt, részben az évekkel később halványuló megvilágítás miatt) gyenge. Ezt felismervén (?) készítettek dotflip-es kijelzőket is, ezek szintén több járműben is megtalálhatók itthon.

Autocom folyadékkritályos kijelzők Alfa Localókban, egy rögtönzött két képes láthatósági vizsgálattal bemutatva.


Autocom dotflip kijelzők egy Credo EC 12-esben.


Itthon járműbe először 1985-ben szereltek elektronikus kijelzőt, a prototípus 415-ösbe az AEG gyár folyadékkristályos kijelzői kerültek be, de későbbi értékesítésekor (?) kiszerelték belőle.

Másik ismertebb hazai vállalkozás az elsősorban rendszertechnikai fejlesztő cég, a HC Linear Kft. Elsősorban a fedélzeti vezérlőegységek fejlesztésével foglalkoznak, amihez adaptálhatók a különféle perifériák (kijelzők, monitorok). Például Kaposvár új buszaiban HC Linear vezérlő hajtja meg a passinfo kijelzőket. (Hasonló rendszertechnikai és IT cégként említhető a passinfo is egyébként, ők szállították még számos Credo buszba is a kijelzőket.)


A székesfehérvári Omnex Kft. is foglalkozik kijelzők és vezérlőegységeik tervezésével és gyártásával [8]. Nagyobb referenciájuk a székesfehérvári helyi járatos flotta narancs LED-es kijelzői, melyeket néhány éve megkapott mindegyik városi buszuk.

"Vedd a hazait!" – Székesfehérváron a helyi vállalkozástól vásároltak új kijelzőket a helyi járatos buszokba néhány éve.




A LED-es technológia bemutatásával, valamint a vezérlőegységek részletesebb bemutatását olvashatja a II. részben.



Források: 


[1] Hampage – Két kép: FOK-GYEM utastájékoztató rendszer múltja (hozzáférés: 2017. szeptember 5.)


[2] Wábits Győző: Az EMKE Kft. szakmai szótára (ismeretlen kiadó, ismeretlen év)


[3] Bohus Dávid: Vége az EMKE-korszaknak Szegeden? (Indóház Online, 2017. augusztus 4., hozzáférés: 2017. szeptember 5.)


[4] Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet: A FOK-Gyem utastájékoztatási rendszer felépítése, annak kezelése I. – Vezérlőegység (1999)


[5] Istvánfi Péter: Mobilinform kijelzők városi járműveken (Indóház Online, 2012. március 9., hozzáférés: 2017. szeptember 5.)


[6] Vultron Kft. – Cégismertető (hozzáférés: 2017. szeptember 5.)


[7] Elektronet Online – Autocom Kft.


[8] Omnex Hungary Kft. – Utastájékoztató kijelzők turista és városi vonalas autóbuszokhoz (hozzáférés: 2017. szeptember 5.)



#kijelzők #autóbusz_kijelzők #buszok #FOK_Gyem

40 megtekintés

Feliratkozás

A megadott e-mail címre értesítést küldünk, ha új írást teszünk közzé.

 RSS feed

© 2020 BusWorld blog 2.0