• Aron Sonfalvi

eCitaro G

Góliát német csúcstermékek mutatják be a Fővárosban néhány hét erejéig utasforgalomban, hogy mire képesek. A kánikula idejekorán érkezett, így a németalföldi klímához szokott gépek kicsit izzadnak, ha már a napi futásteljesítménytől nem is: naponta 103 kilométeres utat irányoztak elő, plusz egy kis rezsi. Ezzel az akkumulátorkapacitással (441 kWh) akár (!) 200 kilométert is képes feltöltve elszaladni. A konkurensek ígért elméleti maximális hatótávjainak ismeretében értelmet nyer a REX-változat piacra dobása. Indítónyomatékban az Oroszlánhoz hasonlóan ez sem kullog, két kvázi-agyhajtásos portálhíd mozgatja A-ból B-be.


Buktatható homlokfal, és felülről burkolatok nélkül. Fotók: Evobus.


A delegált busz oldalforgalom-figyelő lidarral van felszerelve, és az alapfelszereltségnek számító WNR-rendszerrel (aktív lengéscsillapítás a parazitamozgások minimalizálására). Végigsuhanva a városon a többi, hasonló vagy azonos útvonalon közlekedő buszhoz képest légpárnás járműnek éreztem; nem dől, nem bólint, az úthibákat kevésbé adja át a karosszériára.

Hallo, ich bin Mercedes und du?


Olyan jó csendes! – a helytálló, gyakran elhangzó észrevételt csak a klímaberendezés erőn felüli működése árnyékolja, s ennek ellenére sem tudott az első kocsitestben hűvös légközeget teremteni. A csukló után viszont kiváló hőérzetet hozott létre a gyakori megállás és ajtónyitás mellett is. Más egyéb tekintetben az utastér nagyfokú hasonlóságot hordoz a szűk három éve megült szólóval, kiegészítés a kézfertőtlenítő automaták az ajtók környezetében. A motorsátor a bal hátsó szegletben továbbra is szúrja a szemem, holott a megtartásának oka ismert: a dízel és elektromos változat egy gyártósoron épül, és törekedtek a lehető legnagyobb hasonlóságra Mannheimben az eltérő hajtásmód ellenére. Van így is bőven eltérés és hibaforrás, mely utasszem elől fedett.

Belülről néhány részlet.


Zárásként egy 2009-es modellje az Evobusnak a 7-esen.

206 megtekintés0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Az összes megtekintése