Aachen
Frissítve: 2020. nov. 17.
A hármas határ mellett közvetlenül elterülő városról gyakori látogatásom ellenére sem készítettem eddig egy nagyobb, átfogóbb képet adó bejegyzést. A továbbiakban néhány év megfigyelései és fényképei mutatják be a város közlekedését & járműveit.
Város és buszok határok nélkül
A hármas határ rányomta a bélyegét – a kifejezés pozitív értelmében – a város egészére: többféle stílus is találkozik az épületeken végigtekintve, három neve is van a városnak (németül: Aachen, hollandul: Aken, franciául: Aix-la-Chapelle), és ennek megfelelően három ország buszai is forognak a városban.
Az egyik legújabb Limburgliner-es Citea, mögötte a belga infoTEC C2G-je, ami mellett a DB Rheinland Setrája áll.
Limburgliner-es Sprinter Herzogenrath felé, egy utcára a holland határtól.
Sok esetben azt sem lehet tudni, hogy még Németországban járunk-e éppen, vagy már Hollandiában, esetleg Belgiumban. A kedvenc utcámban az egyik oldal Németország, a másik már Hollandia. De az utcanévtáblán kívül erre nem sok minden utal. A legnagyobb látnivaló a városban a dóm, ezenfelül itt található a híres Zentis édességgyár központi üzeme.
A belváros szerkezetét tekintve egy tipikus középkorban kialakult, szűk, kanyargós, zegzugos utcákkal tarkított rész – rápillantva a térképre azonnal látszódik. Ennek megfelelően sok helyről teljesen ki vannak tiltva az autók (pl. Elisenbrunnen), és a buszközlekedésé a terep – a taxikkal és biciklisekkel megosztva. A jellemző járatszervezési elv egyébként az átmérős járatokkal operál. Ez talán annak köszönhető, hogy rengeteg kis agglomerációs település (Eschweiler, Herzogenrath, Stolberg, Würselen, Kohlscheid, etc) „forrt egybe” lényegében a várossal, így a helyi járatok is kicsalinkáznak ezekre az esetenként egyetlen főutcából és pár keresztutcából álló falvakba.
A szűkös keresztmetszetek ellenére sok helyen sikerült kialakítani buszsávot, illetve buszfolyosót - lásd a képen.
Szűkös hely, de valahova kell egy buszvégállomás a központban: a jól bevált épület alá elpakolt változat. Aachen Bushof.
Itt, a Bushofnál van egy kis sofőrpihenő helység is. Sok továbbhaladó járat esetében itt történik a váltás, "menet közben": utascsere közben a váltótárs már ott van, rövid szóváltás keretében átadja a buszt a leköszönő sofőr, majd a szükséges beállításokat követően (ülés, tükrök) megy is tovább a járat. 
A zónák felosztása minden megállóban tanulmányozható.
Természetesen itt is zónákra van osztva a város agglomerációja, mint majd’ minden német városban/régióban. A városhatárig 7,50 €-ért vehetünk napijegyet (ami egy egészen barátságos ár, és természetesen buszon és vonaton is használhatjuk), azonban ez „Aachen XL”-ig (kiterjesztett városhatár) érvényes, ezen kívül külön jegy szükséges (ahogy például a budapesti közigazgatási határ átlépése esetén is). Az egyszeri jegy 3,50 €, ami már mindjárt nem annyira barátságos díjszabás.
A környék közlekedési szövetsége az AVV (Aachener Verkehrsverbung GmbH), melyben számos cég vesz részt, mint közlekedési szolgáltató, illetve alvállalkozó. Az egyik ilyen cég az ASEAG (Aachener Straßenbahn und Energieversorgungs-AG), ők pedig számos kisebb-nagyobb alvállalkozót alkalmaznak a 68 autóbusz-viszonylat lebonyolítására.
A határon átlépő járatokra már eltérő a díjszabás – a holland és belga cégek már nem tartoznak az AVV által megszabott zónákba – így ott az adott (másik) cég szabja meg a tarifákat. Megijedni ennek ellenére sem kell, van egy EU-regio day-ticket 18 €-ért, mellyel vonaton és buszon egyaránt utazhatunk a környéken, határok nélkül.
A helyi utastájékoztató rendszer egyik oszlopa. A Hollandiából és Belgiumból érkező buszok is valósidőben szerepelnek rajta.
Aki a magyar jegyautomatákat negatív jelzőkkel tudja csak leírni, annak kifejezetten ajánlom az AVV/ASEAG jegy- és bérletautomatáinak extrém puritán kinézetét. Semmilyen külső, szöveges instrukció, még a nyílások sincsenek "megnevezve". Nem egyetlen volt ilyen, több ponton jártam a városban, és mind így néznek ki.
Eschweiler Bushof jegyautomatája...
...és egy a belvárosból (Aachen, Kaiserplatz).
A német nyelvet legalább felületesen ismerő Olvasóknak feltűnhetett a cég nevében a „villamos” kifejezés: a városban volt villamos (1880-1974), sőt, trolibusz is (1944-1974), ám manapság csak és kizárólag autóbusszal végzik a helyi járatok lebonyolítását. 
Mariadorf-Dreieck-nél elhelyezett "emlékmű" az egykori 28-as villamos végállomásán.
Deutsche Bahn Bus - Rheinlandbus
Az ASEAG mellett egy másik, külön „fővállalkozó” az egész országban megtalálható DB Bus (itt: DB Rheinlandbus), mely a központi buszpályaudvarról (Aachen Bushof) számos járatot indít a korábban említett agglomerációs településekre, vagy még távolabb. A kis falvakban pedig sok esetben külön „helyi járatot” (stadtbus) is üzemeltetnek, melynél a viszonylatjelzés találóan utal a kiszolgált területre: pl. Würselenben WÜ1, Herzogenrathban HZ2.
DB Rheinlandbus néhány járműve.
Az ASEAG és járműparkja
Az ASEAG nem egy kifejezetten kísérletező szellemű közlekedési szolgáltató, de nem is a végtelenül konzervatív kategóriát kimerítő cégek közé tartozik. Elektromos csuklóst teszteltek már [2], 2016-ban meg is szavazták 15 darab Sileo S18-ra szánt összeget a cégnek [3], és elvileg idén januárban megérkezett a céghez az első [4] [5]. Egy másik elektromos busztípus is állományban van, melyet házilag építettek át egy hibrid Citaro G-ből [6], illetve egy hibridet (MAN Lion’s City) is állományba vettek [7], de több beszerzése nincs tervben. Írtam korábban, hogy tesztelték a Citea LLE-t [8], ez viszont megnyerte őket, elsőkörben 5 darabot vásároltak 2015 végén [9], idén még 5 darab érkezett/érkezik a céghez [10].
Három típus az elmúlt három év beszerzéseiből.
A stratégiájuk egyébként nem túl nagyravágyó, számomra mégis szimpatikus: nem kell nekik évente több száz új busz (nehéz is lenne, összesen van kb. kétszáz buszuk), hanem évente átlagosan 10-15 darabbal frissítik az állományt (2012: 12 darab, 2013: 6 darab, 2014: 14 darab, 2015: 14 darab, 2016: 14 darab), és ez így jó.
Továbbá vannak extra befogadóképességű buszaik is, 2+6 darab Van Hool newAGG300, illetve 1+6 darab CapaCity. Előbbieket leváltandó (?) célzattal – bár először csak egy darab – Sileo S24-est (elektromos duplacsuklós) szereznek be még idén [11] (PDF).
Az extra csuklósaik.
A buszok külső felületét nagyon sokszor azokat teljesen beburkoló hirdetésekkel látják el – csak itt a teljes becsomagolást szószerint kell érteni, és a busz piros-fehér helyett narancssárga, kék, esetleg fekete lesz.
Fekete LE Citaro útban Belgium felé.
Öt, teljes karosszériát beborító hirdetéssel közlekedő busz.
Az alvállalkozók és járműveik
Az ASEAG alvállakozói által nem viszonylatok vannak lefedve, hanem megfigyeléseim alapján „forgalmi számok” vagy startok többnyire. A különböző besegítő cégek méretei is nagyon megoszlóak: némelyik csupán pár darab busszal operál (Elka Reisen), addig a másik több tucattal száll be a közlekedés lebonyolításába (TAETER Aachen). (Az alábbi felsorolásban a zárójelben a cég bejelentett telephelye olvasható. Egy-egy érdekesebb és/vagy jellemző flottatagról fotó is van, a teljesség igénye nélkül.)
Transdev (korábban: TAETER Aachen)
A cég központi telephelye közvetlen szomszédságban az ASEAG-gal. A képen a csuklósok sora, sor végén két ex-drezdai Urbino 18-assal – már helyi rendszámmal.
TAETER Aachen & Transdev.
Hans Schloemer (Alsdorf)
Theodor Langen Omnibusreisen (Jülich)
Tirtey Reisen (Titz)
Rosenbaum Omnibusreisen GmbH & Co KG (Stolberg)
Egy fehér csuklósuk...
...és egy meggypiros Citaro LE. Az ő (közel) ASEAG-flottaszínű buszaikat a városban azért könnyű messziről kiszúrni, mert a piros árnyalatát korántsem találták el a megrendeléskor. Hogy direkt, vagy véletlenül, nem tudom.
