Városnéző mikrobusz-szerelvények a ’60-as évek Magyarországán

Bevezetés

A ’60-as években sok érdekes jármű állt szolgálatba a közösségi, vagy ahogy akkor még nevezték, a tömegközlekedésben. Néhánnyal - mint az emeletes busz, a hotelbusz vagy a csuklós buszok – már foglalkoztam korábban. Most ismét ebből az időszakból ástam elő egy különlegesnek tekinthető gépezetet, a MÁVAUT-mikrobuszt.

1. kép - Mikrobusz-szerelvény az NDK-ban 1961-ben.

1962-63-ban talán NDK-s vagy esetleg szovjet inspirációtól vezetve a Fővárosi Autóbuszüzemnél és a MÁVAUT-nál is valóságos láz tört ki egy addig nem létező járműtípus kialakítására, melyet a felfutóban levő hazai turizmus indokolt. 1962. elején városnéző mikrobusz-szerelvények építésébe fogott a FAÜ. Az előzetes tervek szerint a vontatóból és két pótkocsiból álló járműszerelvénynek a Margitsziget látogatóit kellett megismertetni a látnivalókkal. A dolog a közönség körében olyan kedvező fogadtatásban részesült, ami a MÁVAUT vezetését is arra sarkallta, hogy ők se maradjanak le a FAÜ mögött, s ők is mikrobusz-szerelvényeket kezdtek építeni.

2. kép - A FAÜ szerelvénye.

1962.

Szóval ugorjunk vissza az időben kerek 60 esztendőt, 1962. márciusába, s pillantsunk be a FAÜ Gyömrői úti főműhelyébe, ahol az IK 60-asok csuklósításán kívül más újdonságok is készülőben voltak. Itt építették az első két mikrobusz-szerelvény négy pótkocsiját. A vontatórész mindkét esetben Nysa N59 típusú, lengyel gyártmányú mikrobusz volt. Az első mikrobuszt (GA 62-01) már a megelőző évben, 1961-ben üzembe állították, ugyanis ezzel indították be a rákoskerti 97-es viszonylatot, de a kis járművet hamar kinőtte forgalom, új feladatot kellett neki találni. Kapóra jött a városnéző mikrobusz-szerelvény ötletéhez.

3. kép - Épül az egyik első FAÜ-mikrobusz a Gyömrői úti főműhelyben.

A 14,61 m hosszú szerelvény összesen 50 utast tudott szállítani úgy, hogy a vontatóba 10, míg a két pótkocsiba 20-20 utas számára volt ülőhely. A szellős kis járműveknek csak teteje volt, oldalfala nem, így egyrészt a menetszél jó idő esetén kellemesen hűvös volt az utasok számára, másrészt minden irányban jó kilátást biztosított akár fényképezés, akár csak nézelődés céljából. A szerelvények állandó útvonalát – ahogy említettem – a Margitszigetre tervezték, s áprilisban már az útvonalukat is kijelölték. Eszerint a járatok a szigeti bejárótól indulnak, útközben érintik a szabadtéri színpadot, a rózsakertet, az Úttörőstadiont, a sziklakertet, a fedett uszodát s végállomásuk a Nagyszállónál lesz. A terv szerint német, angol és orosz nyelven beszélő kalauznők teljesítenek szolgálatot, akik inkább idegenvezetők lesznek, mert a viteldíjat az utasoknak kell majd a perselybe dobni.

4. kép - Indul a Margitszigeti mikrobusz.

Az első vezetőket a FAÜ már gyakorlattal rendelkező pótkocsis buszvezetői közül választották ki. Ehhez minimum 5 év pótkocsis gyakorlatot kellett igazolni. Előbb egy tanfolyamot kellett elvégezniük, majd egy házi vizsgát tenni, amit követett a hatósági vizsga. A sikeres vizsgát bepecsételték a jogosítványokba. Később, már a csuklós buszok vezetői közül is lehettek mikrobusz-vezetők 5 év csuklós gyakorlat és F5 kategória birtokában. Vidéken egyébként szintén az adott AKÖV csuklós vezetői közül válogatták a mikrobusz-szerelvények vezetőit. Ott is házi majd hatósági vizsga után ülhettek a városnéző szerelvény volánja mögé.

5. kép - Az első FAÜ-mikrobusz a BNV-n 1962-ben

Az első szerelvény 1962. április 20-ra készen is volt. Április 27-én mutatták be a Margitszigeten a leendő útvonalat végigjárva a Fővárosi Tanács, a FAÜ és a rendőrség illetékeseinek. Miután a hatóságok mindent rendben találtak május 1-től próbaképpen el is indították a Margitszigeten. A hivatalos bemutatóra azonban az 1962-es, még a Városligetben megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásáron került sor. Ez május 19-től 29-ig tartott. Az új mikrobuszok a vásár közönségét szállították a főbejárattól kiindulva olyan útvonalon, amely a vásárváros valamennyi nevezetességét érintette. (Egyébként ugyanitt, ugyanekkor mutatkozott be a FAÜ első IK 620-asból épített, nyitott városnéző busza is.)

Egy színes felvétel a Margitszigetről már a BKV idejéből.

A vásár befejeztével a két szerelvény az eredeti tervek szerint a Margitszigeten kezdte meg rendszeres szolgálatát napi 12 órában. A csinos kalauznők út közben a nevezetességek mellett a sziget múltjáról is beszéltek az utasoknak. Nem csoda, hogy nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is gyorsan népszerűvé váltak, sőt felfedezték maguknak a külföldi turisták is. A tapasztalatok alapján az a döntés született, hogy további szerelvényeket építenek, s azokkal a város más nevezetes pontjain is sétajáratokat indítanak. Itt elsősorban a Várra, a Római-partra és a Városligetre gondoltak.

6. kép - Még egy kép a BNV-ről

A FAÜ ötlete, annak megvalósítása és sikere nem kerülte el a MÁVAUT vezetőinek figyelmét sem. Itt is megszületett az elhatározás, hogy a fővárosi debütálása után vidéken is megpróbálkoznak a mikrobuszos sétajáratokkal. Ehhez olyan helyet kellett keresni, melynek nagy a turistaforgalma. Adta magát a Balaton, mint ilyen. Június elején be is jelentették, hogy hamarosan, még a nyáron ők is beállítanak két mikrobusz-szerelvényt Tihany és Balatonfüred között, valamint Veszprémben.

6. kép - A megfelelő karbantartásról is gondoskodni kellett.

Első nekifutásra a FAÜ-höz hasonlóan 2 szerelvény elkészítésére vállalkozott a MÁVAUT főműhelye. Ezek pénzügyileg az 1962-es kongresszusi felajánlás 4 millió forintos többletében kaptak helyet. Érdekes kérdés egyébként, hogy vajon a FAÜ előzte meg az ötlettel a MÁVAUT-ot, vagy fordítva történt. Ezzel kapcsolatban 1962. novemberében Finta László, az IKARUS formatervezője, akinek a MÁVAUT-mikrobuszok látványát is köszönhetjük azt nyilatkozta, hogy őt 1961-ben kereste meg az IBUSZ az ötlettel. Az volt az alapvető igény a jármű felé, hogy nagy gyalogosforgalmú helyeken, fasorokban, parkokban is lehessen vele közlekedni. A felhasználás alapvetően nyáron, illetve az elő- és utószezonban kívánatos. Finta ezen fő kritériumok figyelembevételével tervezte meg a motorkocsiból és két pótkocsiból álló törpebusz-szerelvényt. Ezért készültek a kocsik teljesen nyitott formában, biztosítva a jó kilátást. Ugyancsak a külcsínhez tartozott a járművek élénk, festése, amely a nyári vidámságot volt hivatott megjeleníteni. Az esőtől égszínkék, áttetsző műanyag tető védte az utasokat.

7. kép - Készül az első MÁVAUT-mikrobusz a Béke téri főműhelyben.

A motorkocsi erőforrása egy Nysa-motor volt, amely 30 km/h utazósebességre gyorsította a szerelvényt, maximálisan pedig 65 km/h-val tudott száguldani. Az eredeti sebességváltó mellé egy „felező” váltót is beépítettek. A szerelvény hat tengelyéből egyedül a motorkocsi hátsó kerekei nem voltak kormányozottak. Ez a megoldás biztosította, hogy a pótkocsik is a vontató nyomvonalán fussanak. A szerelvény szétszakadását egy különleges fékberendezés volt hivatott megakadályozni, amely ilyen esetben mindhárom kocsin egyszerre lépett működésbe. A három kocsiban a FAÜ szerelvényéhez hasonlóan 50 utas foglalhatott helyet. A vontatón 10, a pótkocsikon 20-20. A vezető melletti ülés az idegenvezetőé volt, akinek mikrofon és erősítő állt rendelkezésére, ami mindhárom kocsi tetején egy hangszóróhoz kapcsolódott.

8. kép - Az első MÁVAUT-mikrobusz, a GA 64-31-es Tihanyban.

Az első szerelvényt GA 64-31 frsz-mal (ez csak a vontató rendszáma!) vette állományba a veszprémi AKÖV 1962. július végén. A jármű a tihanyi Motel és a balatonfüredi rév közötti 12 km hosszú útvonalon kezdte meg szolgálatát augusztus 20-án. A kis jármű kiválóan alkalmas volt arra, amire tervezték. Utasainak kényelmes körülményeket biztosított a környék látnivalóinak megtekintéséhez az 50 perces utazás során. Reggel 9.00-tól minden páratlan órában indult Balatonfüredről, és 10.00-tól minden páros órában Tihanyból. A mikrobusz szeptember közepéig maradt a Balaton partján, s ezekben az első hetekben már több mint tízezer utasa volt. A balatoni idény végeztével azonban Veszprémbe vitték és szeptember 29-től a királynék városának felfedezőit vitte sétára. A járat annyira tetszett a nyaralóknak, hogy gyakran komoly sorok alakultak ki, hogy utazhassanak vele. Gyerekek és felnőttek egyaránt lelkesedtek az egy helyen miniatűr tündérkocsinak nevezett járműért. A vállalat el is határozta, hogy a következő idényben már két szerelvényt állít csatasorba.

9. kép - Az első MÁVAUT-mikrobusz Balatonfüreden.

Közben augusztus 26-tól megkezdte szolgálatát a második szerelvény is, ami GA 64-49 frsz-mal Székesfehérvárra került. Itt először még abban is bizonytalanok voltak, hogy a városban marad-e a jármű és vajon a helyiek is használhatják-e vagy csak a turisták. Az AKÖV részéről azonban mindenkit megnyugtattak, hogy a mikrobusz marad és bárki tehet vele egy sétát és ismerkedhet a város nevezetességeivel, műemlékeivel. A járat a Szabadság tér és a Vidámpark között közlekedett és már szolgálatának első napján 2500 utast szállított. Sőt, az AKÖV tárgyalt a városi tanács oktatási osztályával, hogy a tanév kezdetével a diákok is szervezett városnézéseken vehessenek részt, természetesen a kis mikrobusz-szerelvénnyel. A sikert jelezte, hogy volt olyan eset, hogy egy prágai asszony levélben és csokoládéval köszönte meg az idegenvezetőnek, hogy bemutatta neki a várost.

10. kép - A második MÁVAUT-szerelvény Székesfehérváron

A mikrobuszok sikerének gyorsan híre ment. Szeptember elején Pécsett is felmerült a gondolat, hogy a város illetékeseinek követni kellene a Balaton-parti és környéki települések példáját és a baranyai megyeszékhelynek is be kellene szerezni egy ilyen mikrobusz-szerelvényt.

Az első töredék idény tapasztalatai alapján szeptember 20-ra a MÁVAUT-nál is megszületett a döntés. A következő évben újabb 10 szerelvényt állítanak forgalomba elsősorban a Balaton környékén. A két meglevő kocsi pedig addig közlekedik, amíg az időjárás engedi. Ez utóbbi döntést hozta a FAÜ is azzal, hogy mivel az ő vontatóik zártak, azok szólóban majd kirándulókat fognak szállítani a Hármashatárhegyre.

11. kép - A mikrobuszok addig közlekedtek, amíg az időjárás engedte. (Index fórum Nézelödö szívességéből)

1962. októberben már nyilvánosságra kerültek azok a tervek, amelyek a megépítendő 10 új MÁVAUT-mikrobusz lehetséges elosztásával foglalkoztak. Eszerint Sopron, Szeged illetve Debrecen kapna 2-2 szerelvényt, a már meglevők mellé jutna még 1-1 Székesfehérvárra és Veszprémbe (tulajdonképpen Balatonfüredre). A maradék két járműnek ekkor még nem határoztak meg fix szolgálati helyet, azokat bárhol bevethető tartaléknak szánták váratlanul jelentkező igények kielégítésére. Ez utóbbi két szerelvénnyel kapcsolatban novemberben is felmerült Pécs neve, miszerint ha jelentkezne az egyikért, akkor meg kellene kapnia. Volt azonban egy újabb aspiráns, nevezetesen Eger. A város ugyanis abban az időben is kedvelt turista célpont volt. A helyiek szerint minden bizonnyal szívesen vennék ők is és persze az egriek is, ha sétajárattal ismerkedhetnének meg a város nevezetességeivel. Ugyanakkor arra is gondoltak, hogy a szerpentin út rendbehozatala után a kis szerelvényt arra is használhatnák, hogy felvigye a látogatókat az Eged-hegyi kilátóhoz.

Közben a veszprémit, amely a két már meglévő vidéki szerelvény közül a Balaton partján a nagyobb terhelést kapta, visszavitték Budapestre a MÁVAUT-főműhelybe. Ott a télen műszaki felülvizsgálaton esett át, alaposan átnézték és megkapta a szükséges karbantartást, esetleges javításokat. Ezután december 3-án a budapestiek is megismerkedhettek a MÁVAUT szerelvényével is. A Villányi útról induló járatot gyerekcsoportok és érdeklődő felnőttek is kipróbálhatták. Persze – tekintettel az időjárásra – szigorúan csak nagykabátban, sapkában. Ahogy a személyzet is.

12. kép - A GA 64-31-es Budapesten, a Villányi úton 1962. decemberében

Decemberben a FAÜ is nyilvánosságra hozta, hogy a következő idényben 5 újabb mikrobusz-szerelvényt állít üzembe. Ezekkel a korábbi elképzelésekkel összhangban a Római-parton, a Városligetben és a Várban fog sétajáratokat indítani. Addig is december 10-től „N” jelzéssel a vontató Nysa mikrobuszokkal új járatot indítottak a Naphegyen át a Pauler u-tól a Hegyalja útig.

1963.

Télen már mindkét vállalat főműhelyében folyt az újabb mikrobuszok kivitelezésének munkája. 1963. januárjában a sajtó szétkürtölte, hogy hamarosan megjelennek az előző évben Budapesten, Balatonfüreden és Székesfehérváron nagy sikert aratott városnéző mikrobusz-szerelvények a vidéki városokban is. Ez azonban egy kicsit még odébb volt, bár az újságok szinte folyamatosan ébren tartották az érdeklődést.

13. kép - A sikeres debütálás okán a FAÜ újabb szerelvények építésébe kezdett.

Februárban tényként közölték, hogy májustól a Várba és a Városligetbe már mikrobuszokkal lehet városnézésre indulni. Székesfehérváron azt ígérték, hogy a helyi Idegenforgalmi Hivatal 29 fiatal idegenvezetőt képez ki, így tavasztól őszig minden egyes járatra jut majd idegennyelvű idegenvezető is. Ez különösen a rengeteg német turista miatt volt fontos, de más, messzi földről érkezett látogatókat is saját nyelvükön ismertethetnek meg a város látnivalóival. Tóth Mihály, a MÁVAUT igazgatója február derekán számolt be a vállalat 1963-as terveiről és szóba ejtette a mikrobuszokat is. Megerősítette, hogy a megrendelt 10 db szerelvény gyártása folyamatban van. A hónap végén a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal illetékese az év egyik legfontosabb újdonságának nevezte, hogy május 1-től kezdve a Várban mikrobusz-szerelvény közlekedik. Idegenvezetője a Várnegyed műemlékeit mind a hazai, mind a külföldi utasokkal saját nyelvükön ismerteti majd. Sőt, nem is egy, hanem két mikrobuszról esett szó a Várral kapcsolatban.

14. kép - A FAÜ mikrobusza a Várban

Március elején ismét a vidéki kocsik leendő elosztása volt a téma. Az előző októberben közzétettekkel ellentétben Sopron kimaradt a felsorolásból, helyette viszont 2 szerelvényt a Szántód, rév – Balatonföldvár útvonalra kívántak beállítani. Így a Balaton mindkét partján 2-2 mikrobuszt terveztek járatni. A korábban tartalékként említett 2 kocsi szerepét egy kissé pontosították. Ezeket ekkor már amolyan vándor kocsiknak képzelték, amelyek egy-egy városban rövidebb-hosszabb időre bukkannának fel, a helyi ünnepi hetek, nagyobb tömeget megmozgató rendezvények idején. Március 27-én ismét feltűnt Veszprémben az előző idény balatonfüredi mikrobusz-szerelvénye, amely újjá varázsolva visszatért szolgálati helyére a budapesti téli pihenőről. A helyi AKÖV-nél az a döntés született, hogy nem lenne értelme a szezon előtt néhány hétig Veszprémben járatni a kocsit, mert úgysem lenne kihasználva, így a város lakói és látogatói hoppon maradtak. A mikrobuszt május 15-től tervezték bevetni az 1962-es útvonalon és menetrenddel Balatonfüred és Tihany között. Látva a tavalyi igényeket egy újabb társával együtt. Ez a társ a többi kilenccel együtt április végére el is készült.

15-16. kép - A FAÜ kék-ezüst fényezését viselő GA 80-10-es Dunaújvárosban.

Akárcsak a FAÜ új szerelvényei. Szám szerint 6+1 db. Ezeket 1963. április 1. és május 27. között állították üzembe GA 80-13 … 80-18 frsz-on. A két 1962-es szerelvény vontatóját is átrendszámozták ezek elé GA 80-11 és 80-12-re. Így a FAÜ ettől az évtől kezdve már 8 db mikrobusz-szerelvényt közlekedtetett. Azonban még egy gondolat ide kívánkozik a +1 db-ról. Ez a szerelvény más volt, mint a többi, ugyanis a vontató rész is a pótkocsikhoz hasonló felépítményt kapott, így egységesebb volt a megjelenése 8 másik társáénál. Ez a busz a sor elején a GA 80-10-es frsz-ot kapta. Április 1-én üzembe helyezték, azonban mindössze egy hetet volt a fővárosban, mert április 8-án Dunaújvárosba került és ott szolgálta tovább a pihenésre, városnézésre vágyó helyieket, látogatókat és nem utolsó sorban a gyerekeket.

17. kép - Sajtófotó a GA 62-04-es debreceni megjelenéséről

Nagy meglepetést okozott Debrecenben április 30-án a GA 62-04 frsz-ú mikrobusz-szerelvény megjelenése azoknak, akik találkoztak vele. Bár a sajtóból tudott volt, hogy a civis város is kap 1963-ban a kis járművekből, a lakosság nem ismerte a pontos időpontot. Így aztán csodálkoztak is, mikor meglátták a színes járművet a Piac utcán, a Nagyerdőnél vagy akár a város első nagy, még nem házgyári lakótelepén, az Új Élet parkban, amint a próbautat tették meg vele az illetékesek. Másnap pedig elindult a rendszeres sétajárat is. Május 1-én reggel 8.00-kor a városháza mellett, a Rózsa u-ban kis ünnepség keretében adták át jelképesen a szerelvényt, hogy onnan az Állatkerttel szemközti nagyerdei végállomásra induljon. Ettől kezdve eleinte csak szombaton és vasárnap egységesen 2,50 Ft-ért tehettek vele egy 15 perces sétautat az érdeklődők a Nagyerdő látnivalóinak megismerésére. A járat 20 percenként indult. Ekkor már az sem volt titok, hogy hamarosan megérkezik Debrecenbe a második szerelvény is, amivel majd városi sétautakat lehet tenni.

A MÁVAUT-mikrobuszok elosztásának eredeti terveiben sokáig szerepelt Sopron neve is. Aztán 1963. márciusában már kimaradt a felsorolásból. Azonban a kocsik kis száma miatt az elosztásuk tervezése elég képlékenynek bizonyult. A város idegenforgalmi vonzereje miatt ugyanis május 15-én bejelentették, hogy a soproni Ünnepi Hetek idejére mégis kap egy szerelvényt a hűség városa. Ezt másnap, a MÁVAUT nyári menetrendjének hivatalos bemutatásakor is megerősítették az illetékesek. A kocsi Sopronba érkezéséig viszont még történt egy, s más.

18. kép - Ismét úton Székesfehérváron

Május 24-én Székesfehérváron és Dunaújvárosban meghirdették a mikrobusz-szerelvények menetrendjét, igaz az utóbbi esetben csak annyit, hogy bővebb információért a helyi Idegenforgalmi Hivatalban vagy a Vidámparknál levő indítóállomásnál kell érdeklődni. A megyeszékhelyen azonban többféle mikrobuszos kalandban is része lehetett az utasoknak. Alapszolgáltatásként a Szabadság tér és a Vidámpark között óránként járt a szerelvény 1 Ft-os viteldíjjal. Aki azonban ennél többre vágyott, az befizethetett 2 Ft-ért egy rövidebb, 3,2 km-es vagy egy hosszabb, 6,1 km-es túrára. Utóbbinak 3 Ft volt a tarifája.

19. kép - A dunaújvárosi vidámpark előtt.

Ugyanezen a napon került napvilágra az az információ, miszerint a Balaton déli partján június 1-től 2 szerelvény fog közlekedni. Azonban a korábbi közlésekkel kapcsolatban most kiderült az is, hogy egyáltalán nem eldöntött kérdés még az, hogy a két nagy üdülőtelep, Siófok vagy Balatonföldvár közül hol is fognak járni a kocsik. Erről az illetékesek még ezekben a napokban is vitatkoztak. Két nappal később, május 26-án az egyik kocsi, a GA 62-25-ös Kaposváron, az illetékes AKÖV központjában munkába is állt.

20. kép - A GA 62-25-ös Kaposváré lett.

Közben június 7-re a győri 19. sz. AKÖV szakemberei kidolgozták a soproni útvonalakat is. A terv szerint két útvonalon jár majd a mikrobusz. A rövidebb időtartama 1 óra, a hosszabbé viszont 2 óra, ez utóbbi tehát egy komolyabb programnak ígérkezett.

21. kép - A GA 70-01, a másik kaposvári kocsi ideje nagy részét Szántód és Balatonföldvár között töltötte.

Ugyanekkor megérkezett Kaposvárra a második szerelvény is, a GA 70-01 frsz-ú vontató vezetésével. A terv szerint június 15-ig közlekedett Kaposváron a két szerelvény, aztán a Balaton partjára költöztek és szeptemberig ott is maradtak. Az idény elmúltával kívánták őket visszavinni Kaposvárra, hogy ismét ott szállítsák városnéző sétaútra az érdeklődőket.

22. kép - A GA 70-03-as "vándor" először Sopronban

Június 19-én Sopronban is nagy érdeklődés mellett tartották meg a mikrobusz-szerelvény próbaútját. Itt a GA 70-03 frsz-ú kocsira szállhattak fel a Széchenyi téren a kiválasztottak. Ők a Hazafias Népfront helyi vezetői, az Idegenforgalmi Hivatal és az AKÖV szakemberei voltak. A Templom utcán át a Fő tér érintésével egy 1,7 km-es utat jártak be 15 perc alatt. Emellett azonban egy hosszabb útvonalat is kialakítottak, de a korábban tervezett egy és kétórás túrák tervét elvetették. A hosszabb, úgynevezett külvárosi túra ugyancsak a Széchenyi térről indult, az Erzsébet utcán át a Deák tér, Kossuth L. u., Erzsébet-liget következett, ott a nagykörön haladt, majd az Ady E. út, Csengery u., Mátyás király u. útvonalon ért vissza a Széchenyi térre. Azt is meghatározták ekkor, hogy a sétautak kiinduló állomása a Petőfi téren, a színház előtt lesz. Innen délelőttönként az Idegenforgalmi Hivatal szervezett utazóit viszi a mikrobusz városnézésre, délután pedig bárki felszállhat rá akár a belvárosi, akár a külvárosi túrára. Sopronban a nagyközönség számára június 23-án, vasárnap debütált a városnéző mikrobusz-szerelvény. A jármű a tervek szerint az Ünnepi Hetek után Győrbe, majd Kőszegre távozik Sopronból. Nem egészen így alakult.

23-24. kép - A GA 62-11 útban Szeged felé még Kecskemét határában

Szegedre május 14-én érkezett az első szerelvény, a GA 62-11 frsz-ú vontatóval. Ezt hamarosan követte a második, a GA 62-06-os. A két mikrobusz június 19-én állt szolgálatba a napfény városában. Itt sem maradt el a siker. A helyiek kedvence lett a két kis szerelvény, és a turisták is rendszerint velük ismerkedtek meg a várossal. Annyira más volt így a város, hogy még helyi taxisofőrt is láttak rajtuk utazni.

25. kép - Elsőként a GA 62-11-es, ...

26-27. kép - ... itt pedig már mindkét szegedi szerelvény indulásra készen a Klauzál téren.

Két útvonalon jártak, az egyik neve kiskör, ami egy mindössze 20 perces út, a másiké nagykör volt. Az előbbinek 4, az utóbbinak 7 Ft volt a viteldíja. Mindkét útvonal a Klauzál térről indult. A kiskör innen a Széchenyi tér – Kossuth L. sgt. – Nagykörút – József A. sgt. – Hajóállomás – Rakpart – Tisza L. krt. – Aradi vértanúk tere – Dóm tér – Oskola u. – Stefánia – Vörösmarty u. – Széchenyi tér érintésével ért vissza a kiinduló állomásra. A nagykör jóval hosszabb volt, s a következő útvonalat foglalta magába: Klauzál tér – Széchenyi tér – Tisza L. krt. – Szentháromság u. – Mátyás tér – Szt. Ferenc u. – Indóház tér – Boldogasszony sgt. - Aradi vértanúk tere – Dóm tér – Oskola u. – Belvárosi-híd – Vedres u. – Csanádi u. – Temesvári krt. – Népkert sor - Belvárosi-híd – Dózsa Gy. u. – Hajóállomás – Felső Tisza-part – Nagykörút – Kálvária sgt. – Tisza L. krt. – Klauzál tér.

28. kép - A GA 62-06-os a Szeged környéki Kistelekről érkezett iskolásokkal.

Az utaskísérő a menetdíjak beszedése és a jegykiadás mellett az idegenvezető szerepét is betöltötte. A hangosítás nem volt tökéletes, s a sok kockaköves út miatt a nevezetességek ismertetésekor a 20 km/h-s utazósebességről 10 km/h-ra lassítottak, hogy a menetzaj ne nyomja el az idegenvezető hangját. A mikrobuszok alapesetben óránként indultak, de igény esetén sűrűbben is. Fix időpontokban, naponta 10 órakor, illetve vasárnap és ünnepnapokon 9 és 11 órakor az IBUSZ szervezett utasai rendelkezésére állottak.

29. kép - A GA 62-06-os a szegedi hajóállomásnál

Június 8-án egy másik alföldi városban, Kecskeméten is megkezdte a munkát egy mikrobusz-szerelvény, mégpedig a GA 70-02 frsz-ú vontató vezetésével. Itt a belváros mellett olyan ipari létesítményeket is megtekinthettek vele az érdeklődők, mint a Rádiótechnikai Gyár, a Zománcipari Művek, a Kéziszerszám Gyár, a Parkettagyár vagy a Konzervgyár.

30. kép - A GA 70-02-es Kecskeméten épp egy lakótelepen gördül keresztül utasaival

Sopronban június 27-én arról számolhattak be, hogy már az első napokban sok száz utasa volt a mikrobusznak. Az apró piros és zöld lámpákkal díszített szerelvény olyan hatást keltett, mint valami mesebeli vonat.

31. kép - Sopron belvárosában a GA 70-03-as. (sopronanno.hu)

Debrecenben júliusban bővül a két helyi mikrobusz-szerelvény repertoárja. A városi tanács az Idegenforgalmi Hivatallal és az AKÖV-vel közösen többféle útvonalat is kidolgozott az aktuális utasok igényeinek megfelelően. Így volt olyan, amely a város irodalom- és művészettörténeti emlékeit mutatta be, volt, amely az új lakótelepeket, illetve olyan is, amely Debrecen ipari létesítményeit ejtette útba. Ezek mellett pedig továbbra is működött a nagyerdei útvonal.

32. kép - Épp új utasokra vár az egyik debreceni szerelvény, a GA 62-04-es.

A GA 70-03-as és szerelvénye augusztus végén Sopronból átköltözött Kőszegre. 29-től már az ottani Várünnepség közönségét szállította. Az előre megtervezett útvonala a Fő térről indult végig a belvároson, a Várkörön, majd a Gyógypedagógiai Intézet felé vezető úton haladt. Így tehát az előre tervezett győri kitérő a soproni fellépés után elmaradt.

33. kép - Sopron után már a kőszegi Fő téren pihen a GA 70-03-as.

Augusztus közepén a GA 70-02-es is útra kelt Kecskemétről, hogy az elkövetkező másfél hónapban bejárja Bács-Kiskun megye városait. Megfordult ez alatt az idő alatt Kiskunfélegyházán, Baján, Kiskunhalason, és Kalocsán is. A négy városban mintegy 12 000 utasa volt. Szeptember végén került vissza a megyeszékhelyre, s 26-tól ismét a híres város nevezetességeit lehetett megtekinteni a kis szerelvényről. Az időjárástól függően naponta 6 alkalommal a Szabadság téri kiinduló állomásról.

34. kép - A szántódi járat és kalauza.

S nem csak a mikrobuszokkal, hanem a mikrobuszokon is történtek érdekességek. Ismeretségek, barátságot köttettek. Ide kívánkozik Nagy Jánosnak, a kaposvári 13. sz. AKÖV kalauzának esete. Ő augusztusban a Balatonföldvár-Szántód közötti egyik mikrobuszon szolgált. Egy német házaspárra és kisfiukra figyelt fel, akik naponta utaztak a mikrobusszal. Egy hét után már kedves ismerősként mosolyogtak egymásra, mígnem egy nap már hiába kereste őket Nagy János. Ősszel azonban levél érkezett a 13. sz. AKÖV-höz a kalauznak címezve „Kedves derűs Kalauz úr” megszólítással. Egy fénykép volt benne a német családról, s néhány sor arról, hogy milyen jól érezték magukat Magyarországon. Hamarosan Nagy János is levelet küldött dr. Otto Mayernek és kedves családjának.

Az ősz vége felé aztán kiderült, hogy nem minden külföldi mikrobusz-utas volt ilyen elégedett a szolgáltatással. A FAÜ Várnegyedben közlekedő mikrobusz járatai a nyár folyamán több mint 40000 utast szállítottak, de több külföldi is panasszal élt a szolgáltatás elégtelensége miatt. A csinos fiatal idegenvezetők ugyanis csak magyarul beszéltek. Pontosabban csak felolvasták a kezükbe adott szöveget. Ennek oka alapvetően az volt, hogy ők nem valódi idegenvezetők voltak, hanem az AKÖV-öknél már látott módon csak utaskísérők, akik nem is az Idegenforgalmi Hivatal, hanem a FAÜ alkalmazottai voltak.

35. kép - Volt némi panasz a FAÜ felé a Várban közlekedő járatokkal kapcsolatban.

Decemberben már számot lehetett vetni az 1963-as év adataival és azokat össze is lehetett hasonlítani az előző évvel. Már ahol volt mivel. Székesfehérváron volt, és meg is tették ezt. Eszerint míg 1962-ben 148 külföldi és 90 belföldi csoport érkezett a városban, addig 1963-ban már 282 külföldi és 162 belföldi csoportja volt a helyi Idegenforgalmi Hivatalnak. A városnéző mikrobusz-szerelvényekkel 1962-ben kereken 35000 utas ismerkedett meg a koronázó várossal, 1963-ban pedig ennek több mint a duplája, 76374. Bizakodva várták hát a következő évet is.

1964.

1964. áprilisában annyit már lehetett tudni, hogy a szerelvények elosztása egyelőre nem változik, mindegyik az 1963-as szolgálati helyén közlekedik majd, illetve a győri és a kecskeméti kocsi az előző évhez hasonló vándorlásba kezd. A kis járművek ekkorra már a téli üzemszünet utáni ellenőrzéseken és javításokon mind átestek, az új idényre történő felkészítésük a finisben járt. Olyannyira, hogy pl. Székesfehérváron már április 4-én munkába is álltak.

36. kép - A GA 70-03-as az 1964-es évet Győrben kezdte ...

A győrit említettem az előbb, amely az előző évben csak a tervekben közlekedett a Rába-parti városban. Így hát az újdonság erejével hatott Győr lakóira, amikor 1964. április 24-én délelőtt megjelent a GA 70-03-as vontatta színes szerelvény az utcán. Fedélzetén közlekedési, idegenforgalmi szakemberek és a városi tanács tagjai utaztak. Végigmentek azon a két útvonalon, amelyet a jármű számára kijelöltek. Az első útvonal a Köztársaság tér – Alkotmány u. – Rákóczi u. – Újkapu u. – Duna-part – Jedlik Á. u. – Arany J. u. – Rába-part – Köztársaság tér volt, mely 3 km hosszú és 15 perc alatt járta be a mikrobusz. A másik útvonal Szigetbe vezetett, az új lakónegyedbe. Ez egy 20 perces túra volt. Szóba került egy harmadik útvonal beiktatása is, de ezt elvetették. Döntés született arról is, hogy a két útvonalon felváltva óránként indul egy-egy járat. Azt is meghatározták, hogy a szerelvény délelőttönként iskolai és turistacsoportok részére bonyolít le különjáratokat, délután pedig 13 és 20 óra között menetrendszerűen közlekedik, s bárki igénybe veheti. A premierre 1964. május 1-én került sor. Ez a kocsi azonban, idővel vándorolni kezdett. Az előzetes tervek szerint a Savaria-napok idején Szombathelyre látogat, de Sopronban és Kőszegen is huzamosabban marad, akárcsak tavaly nyáron, de ellátogat majd rövid időre Mosonmagyaróvárra, Csornára és Kapuvárra is.

37. kép - ... de Mosonmagyaróváron is megfordult (a helyszín stimmel, de a kép a Volán-csiga miatt későbbi lehet).

A győri útvonalbejárással egy napon Veszprémben is hasonló eseményre került sor. Itt az előző évben Tihanyban közlekedő GA 62-24-es volt az alany. Ahogy említettem, 1963-ban még úgy gondolkodtak a veszprémi 15. sz. AKÖV vezetői, hogy nem érné meg a városban közlekedtetni a városnéző mikrobuszt, de ez a hozzáállás 1964-re megfordult. Így aztán e pénteki napon itt is bejárták vele az illetékesek a kijelölt útvonalat, amely az Erzsébet-liget és az Állatkert között húzódott. Emellett azonban a helyi Idegenforgalmi Hivatal csoportjai számára más lehetséges célpontok felkeresésére is lehetőséget adtak.

38. kép - A GA 62-24-es Veszprémben

Győr mellett Kaposváron is május 1-én kezdtek dolgozni a mikrobusz-szerelvények. A somogyi megyeszékhely gyermekeinek (és persze felnőtteinek) kedvencei az ünnepi felvonulás résztvevői között tették meg első útjukat 1964-ben.

39. kép - Kaposváron a GA 62-25-ös, de egy 5 évvel későbbi képen.

A győri kocsi kicsit több mint egy hónap múltán, június 5-én átköltözött Kőszegre a IV. Kőszegi Ifjúsági Napok rendezvény vendégeinek kiszolgálására. Mondhatni, elsőként érkezett a résztvevők közül. A helybeli gyerekek nem kis örömére. Így sokan ismét mikrobuszról ismerkedhettek meg a város nevezetességeivel. Innen júliusban Sopronba ment, ahol az ünnepi hetek alatt mintegy 8000 utast szállított.

40. kép - Megint Kőszegen a GA 70-03-as.

Június közepére Székesfehérváron már rekordokat döntögetett két helyi mikrobusz. Áprilisban 3000, májusban 10500, június első két hetében 2400 utasuk volt. Ők összesen mintegy 1500 km-t tettek meg a színes kis kocsikkal a két végállomás, a Szabadság tér és a Vidámpark között. Eddig az időpontig 1964-ben már 52 alkalommal kértek a menetrend szerinti járatokon túli különjáratokat is az AKÖV-től. Ebben volt, hogy óvodásokat vittek városnézésre, volt, hogy iskolásoknak tartottak helyismereti órát, még ballagásra is kibérelték az egyiket. Talán a legérdekesebb próbálkozás, ami országos visszhangot is kapott, az volt, hogy a balesetelhárítási szervek a mikrobusszal szerveztek mozgó KRESZ-oktatást a belvárosban.

41. kép - KRESZ-oktatás mikrobusszal Székesfehérváron

Különjáratokra persze másutt is használták a városnéző mikrobuszokat. Például június 28-án rendezték meg Szegeden a 10. Országos Vasutas Ifjúsági Béketalálkozót. Erre tízezer résztvevőt vártak, s közülük az érdeklődők csoportjai a kis szerelvényekről ismerkedhettek meg a Dél-alföldi nagyvárossal. Egy héttel később, a Szabadtéri Játékok kezdete előtt már csak ezek a kis szerelvények hajthattak be a Dóm térre, majd ők sem. A teret mindenféle járműforgalom elől lezárták, így kissé módosult a városnéző útvonal is. A mikrobuszos városnézés népszerűségére jellemző volt, hogy ebben az időszakban mindkét szerelvény minden nap járt és egész nap közlekedett.

42. kép - Valószínűleg egy különjáratot látunk a szegedi Megyeházánál

Június elején Debrecenben is újítottak a mikrobuszok előző évi közlekedésén. Ezúttal a Városi Tanács művelődésügyi osztálya a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetével karöltve szervezett történelmi sétákat. Ehhez pedig a mikrobuszokat vették igénybe. Az utasok ennek során megtekinthették a város 1848-49-es, 1919-es és 1944-es eseményekhez kapcsolódó helyszíneit.

43. kép - A GA 62-10-es Debrecenben egy belvárosi túra előtt (Balogh László szívességéből)

A győri vándormikrobusz Sopron után augusztus 12-től Szombathelyen vendégszerepelt. Megjelenését a Savaria Karnevál és a többi helyi ünnepség miatt megnövekedett idegenforgalom indokolta. Ez a kocsi szeptember elején tért vissza Győrbe, hogy ott még egészen 20-ig szállítsa a város megtekinteni akaró utasokat.

44. kép - A GA 70-03-as Szombathelyen, egy népszerű, ismert utassal a fedélzetén

Egy kicsit visszatérve Szegedre, azért akadtak gondok. Ugyan minden mikrobusz járat a Klauzál térről indult, de augusztusban előfordult olyan eset, hogy a közlekedési rendőr nem tudott ezzel kapcsolatos útbaigazítást adni a városba látogató idegennek. Aztán kiderült, hogy az illető rendőrt ideiglenesen helyezték ki Szegedre Budapestről. Augusztus 20-án is nagy forgalmat bonyolítottak le a kis szerelvények. Akadt a nap folyamán olyan időszak, amikor százak várakoztak a Klauzál téri végállomáson, hogy felülhessenek a városnéző járatokra. A színes kocsik persze állták a sarat, s szorgalmasan járták a város utcáit vendégeikkel. Amikor novemberben összegezték a kis szerelvények 1964-es évi szegedi teljesítményét, felmerült egy érdekes panasz még a nyárról, miszerint csökkenteni kellene a mikrobusz menetidejét, mert nagyon melege volt rajta az utazóknak. Ha meggondoljuk, a nyitott szerelvényeken pont a menetszél hűtötte az utasokat. Ha pedig rövidebb a menetidő, …

45. kép - A GA 62-11-es a szegedi Klauzál téren

Láthatjuk, hogy az 1964. a járművek elosztásában nem hozott változást az előző évhez képest. Az 1965-ös évben azonban már elindult a járművándorlás, és ahogy látni fogjuk, ez majd a következő években is folytatódik.

1965.

1965. április derekán elsőként a FAÜ jelentette be, hogy május 1-től ismét indulnak a mikrobusz szerelvényei a budai Várban.

46. kép - A FAÜ szerelvénye igen aprócska a Bécsi kapu alatt.

Ugyancsak május 1-től jártak újra a székesfehérvári mikrobuszok, sőt egyikük már áprilisban végzett egy „előjáratot”. A menetrend szerinti útvonal változatlan maradt: Szabadság tér – Március 15. utca – Dózsa Gy. tér – Vidámpark.

47. kép - Újra munkában a GA 64-49-es Székesfehérváron.

Június 4-én pénteken megérkezett Kőszegre az V. Kőszegi Ifjúsági Napok (június 5-20.) rendezvénysorozatra Győrből a 19. sz. AKÖV vándor mikrobusza. Szombaton, a nyitónapon már részt is vett a tűzijátékkal és lampionos felvonulással tarkított esti „nyitóbulin”. A kiindulóállomás ismét a Fő tér volt, s minden nap 13.00 és 20.00 óra között közlekedett menetrend szerint. Csoportos kirándulásokra délelőttönként is igénybe lehetett venni.

48. kép - A GA 70-03-as minden évben megfordult Köszegen az Ifjúsági Napok idején.

Június elején megtörtént az első áthelyezés. Az egyik kaposvári szerelvény, a GA 70-01-es vontatóé a kaposvári 13. sz. AKÖV-től Zalaegerszegre került a 16. sz. AKÖV-höz. Somogyban így az addigi kettő helyett egy városnéző mikrobusz maradt. A kis sárga-fekete-piros jármű hamar meg is tette a próbaútját új állomáshelyén, nem kis feltűnést keltve a göcseji városban. A menetrend szerinti szolgáltatást június 6-án, vasárnap kezdte meg a mikrobusz. Több útvonalat is kialakítottak, s ennek megfelelően elég bonyolult menetrendet sikerült szerkeszteni. Valamennyi járat a MÁVAUT-állomásról indult, de más-más napokon, más-más időpontban más-más útvonalon közlekedett. Ez nagy vonalakban így nézett ki. Hétfő kivételével minden nap közlekedett 9.00-kor az 1. útvonalon (Gasparich út – Lenin út – Arany J. u.) egy járat, majd ugyanezeken a napokon 10.00-kor a 2. útvonalon (Ady u. – Olajmunkás út – Hegyaljai út – Népköztársaság útja – Lenin út – Hunyadi u. – Kosztolányi u.) a következő. Hétfő, szombat és vasárnap kivételével ugyanezen az 1. és 2. útvonalon ment a járat 17.00-kor és 18.00-kor. Szombaton és vasárnap 14.00, 15.00, 17.00 és 18.00 órai indulással egy 3. útvonalon a buszállomástól az Alsóerdőre vitte a kis szerelvény a kirándulni vágyókat. Alsóerdőről visszafelé ez a járat 14.30, 15.20, 17.30 és 19.30 órakor indult. A menetrend szerinti járatok közötti időben előzetes igénylés alapján egyéb útvonalakon is közlekedett a mikrobusz. Így az érdeklődők választhattak andráshidai, gellénházi vagy akár egervári kirándulásokat is. Prózaibb esetben megtekinthették a repülőteret, a tüdőszanatóriumot vagy a Külső kórházat.

49. kép - Egy nem túl jó sajtófotón a GA 70-01-es a zalaegerszegi Hevesi Sándor színház (akkor még Megyei Művelődési Központ) előtt

Az első zalaegerszegi munkanapján egyébként nem volt szerencséje a mikrobusznak, ugyanis egész délelőtt esett. Ám a nap végére így is kereken 200 utast szállított és így 600 Ft bevételt termelt. (A napi költségről nincs adatom.) Az AKÖV és a helyi Idegenforgalmi Hivatal közösen készített a menetrendről egy reprezentatív füzetet, amelyből többszáz példányt nyomtattak. Az első héten Varga Kálmán vezette a színes kis szerelvényt, s ő több problémát is felsorolt. Egyik volt, hogy egyelőre kevés volt az utas. A 9.00 órai indulás ezért többször is elmaradt. A másik, hogy nem volt idegenvezető. De még állandó kalauz sem. Szinte minden járatra másik kalauz jutott, aki éppen ráért az állomáson. Aztán ott voltak a gidres-gödrös utak. Emiatt sok helyen nem lehetett tartani a menetrend által előírt 20 km/h-s sebességet. Ígéret persze már volt a Városi Tanács részéről ezek megszüntetésére. Addig meg a legóvatosabb vezetés mellett is oda-oda ütődött a kis kocsik alja.

50. kép - A GA 70-01-es egervári kiránduláson.

Gyorsan híre ment a zalaegerszegi kocsinak. Pécsett is felkapták a fejüket rá, hogy lehet változtatni a 12 mikrobusz elosztásán és ismét felbuzdultak, hiszen a baranyai megyeszékhely is szeretett volna egyet magának már a kezdetektől. Sőt, kettőt is igényeltek, mert az egyiket a belvárosban, a másikat a Mecsekben szerették volna közlekedtetni a turisták örömére.

51. kép - Ez a kép szintén a GA 70-01-esről készült, de még a Balatonnál.

Közben a Kaposváron maradt kocsit ismét a Balatonhoz vezényelték. Az első igazán meleg nyári hétvége abban az évben június 19-20-án volt. (Kaposváron pl. vasárnap 36 fokot mértek.) Nem csoda, hogy Balatonföldváron a mikrobusz sűrített menetrend szerint közlekedett a Flekkencsárdától a szántódi Révcsárdához.

Debrecenben – ellentétben pl. Zalaegerszeggel – ebben az időben már volt idegenvezető a városnéző mikrobuszokon. Ám ne legyünk igazságtalanok, jóval nagyobb városról beszélünk, ahol nem most debütált a kis szerelvény. Az egyik idegenvezető július derekán azt mesélte a munkájáról, hogy bár az ismertető szöveg többnyire ugyanaz, de a csoportok minden alkalommal mások. Kis humorral mindig meg lehetett teremteni a jó hangulatot, aztán a vendégek tudásának és ízlésének ismeretében lehet az elmondottakat is alakítani, s az ételeket, borokat kiválasztani az utazás után. Dr. Hubai Lászlóné elmesélte, hogy egy alkalommal egy finn íróval kimentek Nyírbátorba és Piricsére. Utóbbi helyen nem volt olyan vendéglátóhely, ahol akár csak egy kávét is vehettek volna. Ám Hubainé tudta, hogy az író nagyon szereti a feketét, így termoszban hozott neki. Ahogy elmondta, az ilyen apró figyelmességek az idegenvezetés íratlan szabályai közé tartoznak.

52. kép - Hubai Lászlóné idegenvezető az egyik debreceni mikrobuszon.

Július végén Székesfehérváron már egy kis összegzést is készítettek a szezon addigi forgalmáról. Eszerint májusban 11700, júniusban 5300, júliusban 3000 utas vette igénybe a mikrobuszokat városnézésre. Elég érdekes ez a csökkenő érdeklődés. Vegyük azonban figyelembe, hogy ott ez már negyedik éve egy megszokott szolgáltatás volt, elmúlt az újdonság varázsa. Ám a forgalom fellendítésére más mód is volt, mint várni a beszálló utasokra. A mikrobuszok például ballagó diákokkal is közlekedtek, de megfordultak a Velencei-tavi karneválon is.

53. kép - Székesfehérváron az IBUSZ-iroda előtt.

A kecskeméti szerelvény augusztusban ismét a korábban már bevált vándorlásba kezdett. Ezúttal előbb Kiskunfélegyháza, majd Kiskunhalas idegenforgalmi nevezetességeivel lehetett róluk megismerkedni.

54. kép - A GA 70-02-es Kecskemét után rendszerint bebarangolta Bács-Kiskun megyét.

Ha mérleget akarunk vonni az 1965-ös évről a mikrobuszokkal kapcsolatban, akkor összefoglalva annyit mondhatunk, nagyjából minden maradt úgy, ahogy korábban volt, mindössze annyi változás történt, hogy az egyik kaposvári kocsi átadásával újabb város, Zalaegerszeg jutott hozzá a kis jármű kínálta szolgáltatáshoz. Más, adott esetben nagyobb városok, mint pl. Pécs viszont egyelőre csak mikrobusz iránti vágyaikat fejezték ki. Hogy a következő év ebben milyen változást hozott, az hamarosan kiderül.

1966.

1966-ban a vidéki városok közül Kaposvár volt a leggyorsabb, ott indult leghamarabb a városnéző mikrobusz. Április 10-től, húsvét vasárnaptól kezdve közlekedett a színes szerelvény minden hétvégén a somogyi megyeszékhelyen utasai legnagyobb örömére. Ezt követően Győrben indult az ottani kocsi április 30-án. Ennek a szerelvénynek ekkor már összeállították a korábbi években is megszokott vándorútját. Győrből távozván június 4-től Sopronba, majd onnan Szombathelyre, Kőszegre, újból Szombathelyre, végül vissza Győrbe vezetett az útja az éves terv szerint. Egy nappal a győrit követően, május 1-én kezdte azévi meneteit a dunaújvárosi és a zalaegerszegi mikrobusz is.

55. kép - A GA 70-03-as minden évben otthonában, Győrben kezdte a munkát, aztán továbbállt.

1966. május derekán Szegeden is elindult a mikrobusz, ám az előző évekhez képest megváltozott a végállomása. Eddig a Klauzál térről vitték körbe a városban utasaikat, de most áthelyezték a megállót az egyetem rektori hivatalával szembe, a Dugonics térre. Így némileg változtak az útvonalak is, de továbbra is megmaradt a rövidebb, 20 perces és a hosszú, egyórás túra is. Gyakran alakultak kis sorok a kis szerelvény végállomásán ebben az évben is, aminek leginkább egy másik változás volt az oka.

56. kép - A GA 62-11-es Szegeden immár a Dugonics téren. (Index fórum Nézelödö szívességéből)

Nevezetesen az, hogy a GA 62-06-os vontatót és szerelvényét áthelyezték a 12. sz. AKÖV-höz Pécsre. Szegeden tehát – ahogy az előző évben Kaposváron is - csak egy mikrobusz maradt.

57. kép - A korábban szegedi GA 62-06-osnak így örültek Pécsett. Sokat vártak rá.

Ha már szóba hoztam ismét Kaposvárt, akkor ide kívánkozik, hogy a kis mikrobusz idő közben elhagyta a várost és június 1-től ismét a Balaton partjára költözött, hogy újra Balatonföldvár és Szántód között szállítsa utasait.

58. kép - Egy ünnepi felvétel a GA 62-25-ösröl Kaposváron (feltehetően 1969-ből).

Ugyanekkor már jártak a Veszprém megyei mikrobuszok is. A megyeszékhelyen és a Tihany – Balatonfüred útvonalon az egész idényben közlekedtek, de nagyobb események idejére ellátogattak Várpalotára és Keszthelyre is.

59. kép - Tihanyban minden nyáron sok utasa volt a GA 64-31-esnek.

A győri kocsi az előzetes terveknek megfelelően május végén befejezte ottani munkáját és június 4-től átköltözött Sopronba az Ünnepi hetek idejére. Ebben az évben egész hosszú időt töltött Sopronban, hiszen augusztus 3-ig itt maradt. Ezután augusztus 5-11. között Szombathelyen dolgozott, a Március 15. térről naponta 10.00 és 20.00 óra között óránkénti indulásokkal, tehát napi 11 menettel. Ez alól csak a hétfő volt kivétel, mert akkor csak délután 15.00-tól közlekedett. Apró szépséghiba volt, hogy ez utóbbi tényt elfelejtették közzétenni a tájékoztatóban, így voltak, akik bizony hiába várták a kis szerelvényt. Aztán Kőszegen folytatta a munkát a Jurisics-ünnepségek idején augusztus 5-től 27-ig. Itt a korábban megszokottak szerint a Fő térről indult minden nap 10.40-től szintén óránként napi 10 alkalommal. A hónap végén kezdődött a szombathelyi Savaria Karnevál, így augusztus 27-től szeptember 4-ig visszakerült a vasi megyeszékhelyre, hogy aztán szeptember 6-30. között újra a győrieket szolgálhassa. A városról városra költözés és a szükséges karbantartások egy-egy napját leszámítva tehát feszes menetrend szerint dolgozta végig ismét a szezont.

60. kép - Főszerepben a GA 70-03-as - egy színes fotó Kőszegről

És most térjünk vissza az év áthelyezéséhez, azaz az egyik szegedi mikrobusz Pécsre költözéséhez. Ez ugyanis a várakozásokkal ellentétben nem a megyeszékhelyen állt munkába. A 12. sz. AKÖV és az Idegenforgalmi Hivatal ugyanis úgy döntött, hogy Harkány és Siklós több vendéget vonz, mint a nagyváros. Így aztán a GA 62-06-os június 11-én délután 13.00 órakor a pécsi buszállomásról felkerekedett és meg sem állt a híres fürdőhelyig. A szerelvény 15.00-kor már el is indult első menetrend szerinti útjára Harkányból Siklósra, onnan pedig 15.30-kor vissza Harkányba. Ezt követően pedig óránként megtette ezt az utat. Másnap már reggel 8-tól megkezdte új útvonalán az utasok szállítását. Pécs megint hoppon maradt.

61. kép - A GA 62-06-os Harkányban

Érdekes volt Székesfehérvár esete, ahol amint már láttuk – akárcsak Debrecenben – két szerelvény is a városnézők rendelkezésére állt. 1966. szeptember végén itt közzétették a mikrobuszokat igénybe vevők számát. Eszerint az idény során 7300 utas szállt fel rájuk, s a legerősebb hónap június volt 3000 felszállóval. Mivel rendelkezésre állnak innen az előző évi számok is, látható, hogy az érdeklődés erős csökkenést mutat. Az előző évben július végéig már 20000 utast szállítottak. Talán a számok feltornászása és persze a kedvező időjárás miatt, Fehérváron még október közepén is közlekedtek a színes szerelvények. Talán a kevesebb utas miatt a GA 62-03-as Dunaújvárosban is megfordult. Kérdés persze, hogy ilyen körülmények között miért kellett két szerelvényt is az egykori koronázó városban tartani?

62. kép - A GA 62-03-as megfordult Dunaújvárosban is.

1967.

Közben olyan városok, mint Eger csak ábrándoztak a városnéző mikrobuszról. Eddig. Ugyanis 1967. januárjában felröppent a hír, hogy újabb átcsoportosítás lesz és tavasszal végre a hevesi megyeszékhely is kap egy kis szerelvényt. Az előző bekezdés számai alapján azt gondolhatnánk, hogy az egyik fehérvári kocsit helyezték át. Ám nem ez történt. Április elején tényleg érkezett egy vontató a szerelvényével. Mégpedig az addig közmegelégedésre szolgáló GA 62-24-es – Veszprémből.

63. kép - A GA 62-24-es Veszprémből lejárt Tihanyba is ...

A kis jármű április 4-én indult először Egerben a Dobó térről, s úgy tervezték, hogy innentől kezdve minden szombaton és vasárnap közlekedni fog. Így is lett, s már az első hónap 8 hétvégi napján 2198 utast gazdagított élményekkel a félórás barokk házak közt kanyargó útján. Népszerűsége miatt május közepén a helyi AKÖV úgy döntött, hogy május 23-tól hétfő kivételével hétköznapokon is közlekedtetik a kis szerelvényt. A menetrend a következő lett: hétköznap 15, 16 és 17 órakor, hétvégén 10, 11, 15, 16, 17 és 18 órakor indult a mikrobusz a Dobó téri megállóból. Egyetlen feltétel a jó idő volt. Sőt, úgy határoztak, hogy szükség esetén a menetrendi indulások közé újabbakat is beiktathatnak. A viteldíj személyenként 2 Ft volt.

64. kép - ... de most messze került eredeti otthonától, Egerbe.

Május 1-én elindult már a legtöbb mikrobusz. Köztük a 12. sz. AKÖV járműve is – újra Harkány és Siklós között. 1967-es első utasai a Pécsi Pedagógiai Főiskola harmadéves hallgatói voltak. Pécs pedig azzal vigasztalódott, hogy legalább április 4-én a Tettye és a Misina is láthatta a GA 62-06-ost és szerelvényét.

65. kép - A GA 62-11-es a szegedi hajóállomásnál.

A Szegeden maradt mikrobusz is rótta már a város útjait májusban. Nem is csak a menetrend szerint, hanem különjáratokkal is. Május 10-én például egy japán szakszervezeti küldöttség ismerkedett így a napfény városával. A sok, állandóan mosolygó japán utas igazán unikális jelenség volt akkoriban Szegeden.

Májusban Debrecenben kissé talán megcsúszva még csak a felkészülésnél tartottak, de aztán mindkét mikrobusz teljes erőbedobással dolgozta végig a szezont a cívis városban is.

66. kép - A GA 62-04-es felkészítése a munkára Debrecenben.

1967-ben Székesfehérváron különösen figyelték a városnéző mikrobuszjárat utasszámának alakulását. Az előző évhez képest mindenképpen erősíteni szerettek volna. A május viszonylag jól is alakult, sőt június 4-én haladták meg az 5000. utast. Azt azonban látták, hogy ehhez a forgalomhoz nincs szükség mindkét szerelvényre, így megszületett a döntés az újabb áthelyezésről. Itt most csak valószínűsítem, hogy az Egerbe helyezett kocsi árván maradt helyére, Veszprémbe költözött az egyik fehérvári mikrobusz. Valószínűleg a GA 62-03-as. Sajnos ez az egyik olyan szerelvény, amiről nem találtam fotót, így ez tényleg csak egy feltételezés, senki se kezelje tényként. (Sőt, ha valakinek van információja, ne tartsa magában!)

Nos, ez az általam Veszprémbe képzelt korábbi fehérvári mikrobusz június elején újabb, eddig ilyen járművet még nem látott városba költözött néhány napra, mégpedig Pápára. Itt hétköznap 16.00 órától, szombaton 13.00 órától, vasárnap pedig 9.00 órától óránként tett egy körutat a városban az érdeklődőkkel. A kiinduló megálló a vasútállomás volt. Innen a kis szerelvény a Fő teret érintve a Jókai utcán a Kilián lakótelepig ment, majd a Budai Nagy Antal, a Batthyány és a Széchenyi utcákon jutott vissza az állomásra.

67-68. kép - A GA 64-31-est épp egy balatonfüredi IK 620-as előzi.

Közben a Balatonfüred-Tihany közötti járaton megoldódni látszott az évek óta az ország többi városnéző járatán is fennálló legkomolyabb probléma. Nevezetesen az, hogy ezeket a járműveket bizony nem csak magyar utasok vették igénybe. Számukra pedig a csak magyarul tudó idegenvezető vagy kocsikísérő által elmondottak semmit sem segítettek a látottak megismeréséhez. Füreden ezt felismerve 1967. júniusától több, idegennyelveket is beszélő kalauzt alkalmaztak.

69-70. kép - Szegeden a Dugonics térről mehettek a Kígyó utcába mikrobuszozni a gyerekek.

Július elején Szegeden ismét megváltoztatták a városnéző mikrobusz kiinduló állomásának helyét. Ezúttal a Kígyó utcába került a megálló. Az ok a Dugonics téren folyó útépítés volt. Ennek befejeztével visszatették a mikrobuszokat az egyetem elé, de addig bőven okozott galibát az áthelyezés. Történt ugyanis, hogy mivel a Kígyó utca egyből a Tisza Lajos körútba torkollik, az útvonalak elkerülték a Széchenyi teret, amely Szeged nagyméretű és igen látványos fő tere. Ezt tapasztalva sokan panasszal éltek a járatokra. De ha ez nem elég, még a tájékoztatás is hagyott maga után kívánnivalót. Az ideiglenes végállomáshoz ugyanis elfelejtettek kihelyezni egy részletes tájékoztatót a mikrobusz útvonaláról és az egyéb tudnivalókról. Erre pedig megint csak joggal panaszkodtak a városnézés eme népszerű módját választók.

71. kép - A GA 62-11-es Szegeden az Aradi vértanúk teréről a Dóm térre kanyarodik.

Július elejére visszatért a pápai kiküldetésből Veszprémbe a mikrobusz. Így aztán július 7-én már nem volt akadálya annak, hogy különleges feladatot teljesítsen. A veszprémi AKÖV 25 végzős ipari tanulót avatott szakmunkássá, akiket az ünnepség után az esti órákban a lampionokkal feldíszített városnéző szerelvény vitt körbe a vállalat Pápai úti telephelyén és a városban.

A győri vándor szerelvény 1967-ben is a szokásos, két megyét érintő túráját járta. Ezúttal arról is van adatunk, hogy a ’67-es soproni ünnepi hetek alatt 8000 utasa volt. Augusztus 6-27. között viszont már Szombathelyen volt. Itt a korábbiakhoz képest némi változás történt. Ugyanis – más városokban már bevált módon – ezúttal két útvonalat is kijelöltek a számára. Egy kiskört 2 Ft-os és egy nagykört 3 Ft-os viteldíjjal. Mindkettő a szokásoknak megfelelően a Március 15. térről indult. A kiskör innen a Hősök tere, Petőfi S. u., Hámán Kató u., Deák F. u., érintésével vissza is ért kiinduló pontjára, míg a nagykör ellenkező irányú indulással Deák F. u., Hámán K. u., Petőfi S. u., Gagarin út, Jókai út, Zsirai L. u., Úttörő u., Gagarin u., Nagykar u., Berzsenyi tér, Alkotmány u., Hámán K. u. útvonalon tért vissza a Március 15. térre. A szerelvény munkanapokon 14-20 óra között, míg munkaszüneti napokon 9-20 óráig közlekedett.

72. kép - A GA 70-03-as a soproni Ógabona téren. Innen Szombathelyre ment tovább.

Az Egerbe került szerelvény sikere egész nyáron töretlen volt. Augusztusban is arról lehetett olvasni, hogy a járat szinte minden alkalommal teltházzal indult útnak. Ebben az évben Egerben közel 14000 utas szállt fel a mikrobuszra, igazolva így a sok év után meghozott döntést. A járat jövője fényesnek látszott.

1967-ben az időjárás az enyhe ősszel kegyes volt a városnéző szerelvényekhez. Az ország több pontjáról is tudjuk, hogy még októberben is közlekedtek a kis színes járművek. Debrecenben például a Hajdú-Bihar megyei MÉH papírgyűjtő akcióján győztes úttörőket is októberben vitte városnézésre a mikrobusz. Kaposváron pedig még október második felében is iskolás csoportokat utaztattak a városban.

73. kép - Egy korábbi kaposvári színes fotó párja. (A vontatón a "Nagy Testvér" figyel.)

November 29-én egy érdekes kép látott napvilágot az egyik újságban. A tihanyi mikrobusz egyik pótkocsija illetve egy FAÜ-rendeltetésű pótkocsi látszott rajta. Egy a cikk szerint tihanyi étteremben. Tessék szó szerint érteni! A járművek bent voltak az étteremben, ahonnan az asztalokat és székeket összepakolták. Az ugyanis télen amúgy is zárva volt, a mikrobusznak pedig garázsra volt szüksége. Hát, így oldották meg.

74. kép - Mikrobuszok az étteremben - a Veszprémi Napló fotója.

1968.

A következő év, 1968. hozott néhány újabb változást. Még februárban Szegeden egy adminisztratív művelettel a mikrobusz (és az ekkor már 3 éve ugyanitt szolgáló Finta-féle MÁVAUT városnéző busz) az AKÖV-től a helyi Idegenforgalmi Hivatal kezelésébe került. Ettől az idénytől kezdve tehát a hivatal saját képzett, nyelveket beszélő idegenvezetői mutatták be a várost az utasoknak. Emellett a hivatal ígéretet tett arra is, hogy minden igényt kielégítő módon megoldja a korábbi évek egyik problémáját és pontos tájékoztató táblát helyez el a Dugonics téri kiinduló ponton. És ha már a mikrobusz állomását szóba hoztam, ne menjünk el amellett se szó nélkül, hogy a nyáron komolyan felmerült a megálló elhelyezkedésének kérdése. Többen javasolták, hogy helyezzék azt vissza az eredeti helyére a Klauzál térre. Ez azonban nem lett volna szerencsés megoldás, mert a térnek akkor igen nagy közúti forgalma volt és sok volt ott a parkoló gépjármű is. Ezt tehát elvetették az illetékesek. A rendőrség részéről erre a célra a Széchenyi térnek a Városháza felőli oldalát tartották volna a legalkalmasabbnak. Ott ugyanis megfelelően széles volt az úttest, s ez lehetőséget biztosított volna a mikrobusz biztonságos megállásához, parkírozásához. A rendőrök emellett felvetettek egy egyáltalán nem mellékes körülményt a helyszín-választásuk alátámasztására. Itt ugyanis a járatok utasai a hatalmas platánfák árnyékában várhatták volna meg az indulás időpontját. Aztán az egészből nem lett semmi, a mikrobusz maradt a Dugonics téren egészen a járat megszűnéséig.

75. kép - A GA 62-11-es a szegedi "nagy körön", a Nagykörúton a Mars térnél.

Nagy általánosságban persze minden maradt a régiben. Szinte szokásosan a fehérvári szerelvényről jelentették be leghamarabb – március 19-én – hogy április 4-én megkezdi az évi szolgálatát. S utána indult sorban a többi is, többnyire május 1-én. Változás történ azonban Egerben. Itt az igényekhez igazodva meghosszabbította az AKÖV a szerelvény útvonalát, s júliustól a mikrobusz utasai megcsodálhatták a Hadnagy utcai lakótelep szépségét is. Munkanapokon 6 alkalommal indult a járat, ebből háromszor a vasútállomástól a főiskoláig - helyijáratként. Munkaszüneti napokon többször, igény esetén akár félóránként is tett (volna) egy kört. Azonban hiába volt minden, az előző év újdonsága okozta hatalmas forgalmat 1968-ban nem tudták megközelíteni sem. A meghirdetett járatok legtöbbször úgy indultak el, hogy bőven volt még hely rajtuk.

Most pedig jöjjön az év legnagyobb változtatása. Egy helyváltoztatás. Valami okból az illetékesek úgy döntöttek, hogy Kecskeméten és Bács-Kiskun többi városában már nincs akkora igény erre a szolgáltatásra, bár 5 évig szorgalmasan dolgozott a GA 70-02-es. Július második felében azonban már mégis a 18. sz. AKÖV kötelékében dolgozott a kis szerelvény Tatán. Nem kétséges persze, hogy Tata szépsége is indokolta egy ilyen szerelvény jelenlétét. Ráadásul augusztus 3-án és 4-én Tatán rendezték meg a hagyományos szövetkezeti néptáncegyüttesek ünnepét. A nagy tömeg szórakoztatásának egyik eszköze a mikrobusz lett.

76. kép - A GA 70-02-es Tatán. Homlokán a MÁVAUT felirat, oldalán már a Volán-csiga.

Összességében elmondható erről az évről (és az elkövetkezőkről is), hogy az évtized eleji lelkesedés, az újdonság varázsa elmúlt. Ahol volt városnéző mikrobusz, ott megszerették, de meg is szokták a jelenlétét az emberek. Már nem számított akkora attrakciónak. Ez helyenként már a forgalmi adatokon is látszott. És persze már nem szolgáltatott annyi témát a sajtónak sem.

Leszállóágban 1970-től – a mikrobuszok utolsó évei

Azért volt, ahol még próbálkoztak, ahol még új dolognak számított a mikrobusz. Például Tatán. 1969. júniusában például sürgette a helyi AKÖV a Tópart utca helyreállítását, hogy ott járhasson a kis szerelvény. Ugyanitt 1972-ben 800 m új aszfalt utat építettek a Cseke-tóhoz, hogy oda is eljuthasson a mikrobusz.

77. kép - Bőven akadt munkája a szerelvénynek Tatán is. Itt épp egy május 1-i felvonuláson.

Szegeden a Szabadtéri Játékok mellett nagy tömeget mozgattak meg a Szegedi Ifjúsági Napok rendezvényei. 1969. július végén a negyedik alkalommal megrendezett SZIN-hez kapcsolódóan 10 mikrobuszos különjáratot rendeltek meg a menetrend szerinti meneteken felül. Az igények csökkenését azonban itt is látták. Míg az első években legkésőbb május 1-től elindult a mikrobusz, addig 1972-ben július 22-én tette meg az első meneteket a városban. A Dugonics téri végállomás, az útvonalak és a félóránkénti indulás maradt a régi.

78. kép - Egy fotó a szegedi Klauzál téren.

1970-ben Egerben május 1-én indult a városnéző mikrobusz, azt gondolhatnánk tehát, hogy minden visszazökkent a rendes kerékvágásba. Pedig nem. Ezt főleg az jelezte, hogy a korábbi években hétköznap is járt a kis szerelvény, de ekkor már csak munkaszüneti és az azt megelőző napokon. 1973-ban még meghirdette a járatot a Volán Utazási Iroda, aztán már nem találkoztam vele.

79. kép - A Székesfehérvári kocsi új, nem közforgalmú rendszámot kapott: GB 78-87, de más apró változások is megfigyelhetők rajta.

Székesfehérváron is elindult 1970. május 1-én a mikrobusz. Azonban a Rákóczi úti Volán-irodában a telefont kezelő kollegina egyre többször döbbenten tapasztalta, hogy az érdeklődők nem a hagyományos városnézés miatt telefonáltak, hanem inkább a Bory-várat szerették volna a mikrobusszal felkeresni. 1973-ban már csak vasárnaponként indult útnak a kedves kis szerelvény. 1974-ben pedig már augusztus 20-án is mindössze 220 utasa volt. Ez a szerelvény időközben új, már nem közforgalmú rendszámot is kapott.

80-82. kép - Május 1. alkalmából minden felvonultak a mikrobuszok is Szegeden, Zalaegerszegen vagy akár Kaposváron.

Kecskeméten 1971-ben kezdték el hiányolni és keresni a 3 éve „eltűnt” mikrobuszt. Hiába. Nem találták meg. Kaposváron 1974. nyarán még az Úttörőolimpia résztvevőit szállította a színes járgány, de aztán nem említették többet. Talán ez lehetett az utolsó, még közlekedő MÁVAUT mikrobusz-szerelvény.

Elöregedtek maguk a járművek is, megkopott a népszerűségük is. Végigszolgálták a ’60-as éveket, sőt kicsit tovább is, de a ’70-es évekre már megcsappant irántuk az érdeklődés. Még próbálkoztak az áthelyezésükkel más városokba, de ez már csak a hattyúdaluk volt ezeknek a különleges kis buszoknak. Kiszolgálták az idejüket, sok embernek szereztek sok örömet, de lejárt az idejük. A fővárosban sem volt másként, bár ott ha nem is olyan mennyiségben, de újabbak váltották a régieket.

83. kép - Itt a vég: újságban hirdetik eladásra a mikrobuszt.

S hogy mi történt velük a továbbiakban? Néhány esetben ezt is tudjuk. Debrecenben a Volán 1972. nyarán keretes hirdetésben egész egyszerűen eladásra kínálta őket. Ár megegyezés szerint. A BKV-tól 1975-ben két szerelvény a Fóti Gyermekvárosba került. Zalaegerszegen ugyancsak 1975-ben - szétkapcsolva a szerelvényt - óvodák udvarába állítottak 1-1 kocsit udvari játéknak a kicsik örömére. A többi is hasonló sorsra juthatott vagy a bontóban végezte. A történet itt véget ért.

84. kép - Egy gyenge minőségű sajtófotó a fóti átadásról.

Azaz csak majdnem, mert 2005-ben egyszer csak váratlanul újból reflektorfénybe került az egerszegi vontató, az egykori GA 70-01-es. A megelőző 30 évet a helyi Napsugár Óvoda udvarán töltő járművet ekkor el kellett távolítani, s az ócskavas gyűjtőket megelőzve az egerszegi veteránautó klub egyik tagja mentette meg. A pótkocsik ekkor már nem voltak meg (az egyik a szintén zalaegerszegi Mikes Kelemen utcai Óvodába került, még kormányt is kapott, hogy "vezetni" lehessen), de a klub a Zala Volánnal együttműködve a kis vontató felújítását tervezte. Sajnos a felújítás akkor nem valósulhatott meg. A mikrobusz azonban új gazdára lelt, aki azóta szintén kénytelen volt megválni tőle. Ezeknek a kis járműveknek az utolsó hírmondója ez a példány, megérdemelné, hogy megmaradjon az utókor számára.

85. kép - Az egykori GA 70-01-es ilyen állapotban került elő Zalaegerszegen.

86-98. képek - A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum archívumából származó képek az első két MÁVAUT-mikrobusz szerelvényről Négyesi Pál szívességéből.