Aron Sonfalvi
2019. okt 18.
Frissítve: 2021. szept 4.
Az előző rendezvényt követően könnyű analógiát tudtam állítani bármelyik többnapos zenei fesztivál és a buszrajongók, buszgyártók, buszalkatrész-beszállítók kétévenkénti rituális találkozásával:
több ezer látogató és több száz fellépő kiállító öt napon keresztül,
az ember képes elfelejteni a vegetatív szükségleteit (nem iszik, nem eszik így kiszárad a napon),
belépés után egy-két órával a tér- és időérzékelés megszűnik,
exkluzív, hiszen lehet beszélni dalszövegírókkal tervezőmérnökökkel is,
a lézengők szórakoztatására is gondolnak mini performanszokkal,
adnak térképet, de így sem könnyű megtalálni egy-egy színpadot/standot.
A 2017-es eseményről egy hét részes sorozatban állítottam virtuális naplót, ezeket az alábbi linkeken éri el:
Busworld Europe 2017 – Bevezetés és beszállítók
Busworld Europe 2017 – Európai gyártók (A-L)
Busworld Europe 2017 – Európai gyártók (K-Z)
Busworld Europe 2017 – Török gyártók
Busworld Europe 2017 – Kínai gyártók
Busworld Europe 2017 – Alvázas mini- és midibuszok (válogatás)
Busworld Europe 2017 – Érdekességek, apróságok, történetek
A Brussels Xpo egy valamelyest könnyebben megközelíthető objektum a Kortrijk Xpo-hoz képest, továbbá nagyobb a kiállítótér is. A jóléti társadalom tagadhatatlan tagjaként titulálható Belgiumban azért utóbbi helyre sem volt megerőltető vagy fárasztó eljutni.
Brüsszelben az eljutási könnyebbséget fokozták azzal, hogy az eseményre jogosító belépő mellé (a kiállítás ideje alatt) ingyenes helyi tömegközlekedést biztosítanak. Ehhez a belépő mellé egy kódot küldtek, mellyel a 375 darab STIB/MIVB automata egyikéből ki lehet váltani a 6 napos ingyenbérletet. (Mindez persze szolgál az autós közlekedés visszaszorítására is az amúgy is terhelt városban.)
Átfogóan a fő irányvonalak a 2019-es Busworldön:
optikai feketítések minden mennyiségben,
az elektromobilitásra rengeteg módon reagálnak a cégek (üzemanyagcella, elektromos kész busz, hajtáslánc, alváz, etc),
több CNG-s jármű,
visszapillantó tükör helyett kamera + monitor.
Akkor nézzük, hogy több tucat cég a világ minden részéről hogyan oldja meg ugyanazt a feladatot: 9 főnél nagyobb befogadóképességben emberek A-ból B-be szállítása. Ezt olcsón, de kényelmesen; gyorsan, de alacsony fogyasztással; lehetőleg ne legyen karbantartási és javítási ideje; és a környezetet egyáltalán ne szennyezze. Ilyen még mindig nincs.
Javarészt képek, egy-két kommentárral helyenként.
A brit gyártó egyetlen emeletesét állította ki. Több nem is kell nagyon, hiszen egy magas követelményeket támasztó megrendelő buszáról van szó (svájci PostAuto). Furcsa megoldás az első lépcsőn felérve a kábelátvezetés egy műanyag csatornában a mennyezet felé.
ADL Enviro 500.
Szeretem a spanyol távolsági (“turista”) buszokat, mert ennyiféle szerteágazó műanyagot csak ők képesek összeházasítani egy buszban (úgy, hogy igényes is a végeredmény). És nem utolsósorban szubjektív értékítéletemben vezetik a kényelmességi listát, továbbá a formaterveik minden évben “adnak egy irányt” sok másik gyártónak is.
Az Ayats két buszt hozott, mindkettő az emeletes Horizon, egyik ebből a városközi (“Intercity”), mely alul kicsit “szellősebb” és csomagtárolót is kialakítottak.
Ayats Horizon.
Ayats Horizon Intercity.
Folytatva a spanyol karosszálókkal az MAN-alvázra dolgozó Beulas három busszal érkezett: Mythos, Aura Panoramic, Jewel.
Aura Panoramic. Két kép elmond mindent.
Jewel.
Mythos.
Az inkább városi buszokkal foglalkozó cég három jószágot állított ki: két eCity Gold-ot és egy H2 City Gold-ot. Utóbbi a Toyota FuelCell rendszerével van ellátva. Előbbi kettő közül egy jobbkormányos.
Az utastérben folyamatosan magas frekvenciás sípolást lehetett hallani, továbbá a rengeteg meddő hely (dobogók, dobozok) miatt nem győzött meg elsőre az elektromos változat.
eCity Gold és H2 City Gold.
A prémium svájci karosszáló idén is egyetlen járművet hozott, azzal viszont méltóan képviseli mindazt, ami a portfóliója: egyrészt duplacsuklós, másrészt elektromos. A belső megoldásai között nagyon sok megszívlelendő van: részben lejtős fellépők, ajtók körüli szabad terek. Érdekessége, hogy az első ajtó a gépkocsivezető részére szolgál kizárólag, a fülke hátfalától le van választva az orr része.
Kívülről…
…belülről.
A francia gyártó közvetlenül az Iveco mellé tette standját (utóbbinak is van “némi” francia háttere), így az új eWay és a GX 137 E között igen csekély különbség volt a hosszukat kivéve. A negyedrangú megoldások páratlanok a buszban, az első benyomásra játszik az utastér: fénytechnika, színek, üvegezés “unortodox” helyen. Én valahogy még mindig egy alacsonypadlósított Renault PR100-ast látok…
GX 137 E.
Visszakanyarodva megint a spanyolokhoz, ezúttal a leghíresebb és legigényesebb. Az i6s és az i8 megint megállapítottam, hogy a legkényelmesebb távolsági buszok. Az ülések ergonómiája különösen jó, nem csak a hátlap, hanem az ülőlapnál is figyeltek a kényelmes(ebb) kialakításra.
i6s.
i8.
A városi buszok közül ezúttal a szóló ieTram érkezett illetve egy ieBus. Helyköziből az i4h jött (Cummins ISB6.7-essel szerelve).
ieTram.
ieBus.
i4h.
A francia-olasz(-cseh) gyártó egészen sok autóbuszt hozott. Az új eWay (előbb látott midi csuklósban gyakorlatilag), a Crealis trolibusz (vagy inkább áramszedős e-busz) változata (mely ráadásul IMC-s, azaz menetközben felsővezetékről tölteni képes az akkumulátorait), Crossway x2, Evadys. Meg két mini.
Mindezek közül a Crealis fogott meg leginkább, nézzük azt.
Nagyon szép, tetszik is, mégsem kéne. Nem újdonság, de nagyon jó dolog az alsó egyharmadon a paneles műanyag karosszéria.
Iveco eWay.
Hasonló a Crealishoz, csak nem BRT-külsős.
Evadys.
CNG-s Crossway-ek és Daily-k.
Az elsősorban városnéző emeleteseiről ismert spanyol karosszáló újdonságot is hozott, a földgázüzemű (Scania-alvázas) városnézőt. Ezentúl az MAN-alvázas (A22) emeletes érkezett még, egy minibusz, és egy távolsági emeletes (Sil Lux).
CNG-s emeletes városnéző.
MAN A22 Urbis DD.
Sil Luxury DD.