Aron Sonfalvi
2017. okt 26.
Frissítve: 2021. júl 18.
> > > 4. rész: török gyártók autóbuszai < < <
A távol-keletiek mondhatni ellepték mind buszaikkal, mind embereikkel (kémeikkel?) az esemény teljes területét, noha van a Busworld-nek kínai kiadása is. Különösen mókás volt, ahogy egy-egy nyugati gyártó munkatársa az adott cég buszáról finoman (olykor pedig durvábban) letessékelte, miközben a kínai úriember épp valamely apró kidolgozási/kivitelezési részletét örökítette meg a busznak. Nem hiába, tényleg van még bőven mit elsajátítaniuk/kifundálniuk az autóbuszaik többségén.
Ugyanakkor külön részt érdemelnek, mivel "a kínaiak már a spájzban vannak": egyes kínai gyártók (például a BYD) egészen „befészkelte” magát Európába már – éppen Magyarországon nyitottak összeszerelő üzemet, és már négy éve például, hogy a Schiphol (amszterdami) reptéren (videó) közlekedik 35 darab elektromos 12 méteres. Ugyanakkor némelyik gyártó messze nem érzem, hogy labdába rúghatna a nyugati üzemeltetők elvárásait tekintve: anyagminőségben a kiállított buszok egyikében-másikában szabad szemmel is volt bőven kivetnivaló. Vagy csak nemes egyszerűségében semmilyen újat, extrát, jót nem adott a jármű, amiért „nekem azt kellene megvennem”.
Sajnos a formaterveket illetően nem igazán van egyedi ötletük, valamiért kényszeresen másolják a nagy nyugati gyártók buszait kívülről: értem, hogy miért, csak a külső lemásolásától még nem lesz minőségi a buszuk, és utóbbi a legnagyobb probléma. Gyártástechnológiában nem állnak rosszul, viszont anyagtechnológiában (legalábbis az autóbuszos ipar konstrukciós anyagait tekintve) le van maradva.
Nézzük részletesen, mely cégek jöttek és milyen buszokkal rukkoltak elő!
Kiállított buszok:
HFF6120KA
Big Bus
A fenti képen lényegében a Setra 500-as sorozatának HDH-változatát láthatjuk, illetve annak egy, külsőre egészen meggyőző, de belsőleg meglehetősen silány másolatát. Az Ankai még a "nevesebb" (értsd: Európában aránylag ismert) kínai gyártók közé sorolható, azonban a buszaikban az utastéri anyagok és összeszerelés meglehetősen alacsony minőségű, nem időtálló.
A roppant egyszerűen csak Ankai Big Bus egyszerre árulja el méretét és megrendelőjét. Az elődmodellből Budapesten is fut néhány darab, azonban pár év elteltével nagyon leharcoltan festenek: az összeépített anyagok itt is silány minőségűek. A meghajtásról (akár dízel, akár elektromos) általában nyugati gyártótól szereznek be "alapanyagot", így például a dízelbuszaikban (amit Európába szállítanak) Cummins motor rendelhető.
Kiállított buszok:
12 m eBus
8,7 m eBus
A BYD (a King Longgal karöltve) talán a legismertebb kínai autóbuszgyártó. Érdemes emlékezni, honnan indultak néhány éve (amikor a BKV tesztelte türkiz 12 méteres elektromos buszukat, melyben mind a négy kerékdobon egy-egy "plafonig" érő szekrény volt, az akkumulátorok elhelyezésére), és hol állnak most. Nem olyan rég nyitották meg a komáromi összeszerelő üzemüket, a 12 méteres busz éppen innen gördült ki, a gyári tábláján Made in Hungary (!) szerepel. Rengeteget fejlődtek az ominózus öt évvel ezelőtti K9B-hez képest. Az utastér kialakításában "szokványos", viszont a bevezetőben is írt anyagtechnológiai lemaradás tetten érhető a BYD-nél is: olcsó műanyagokból áll össze odabent minden.
Amikor "visszanyal a fagyi": szemtanúja voltam, ahogy a második napon "ipari kémeket" hesegettek el a BYD mindkét buszáról, mitöbb, a midit ezt követően be is zárták, a kiállítás hátralévő részében csak külön kérésre, felügyelettel lehetett megnézni.
A midi egyébként jelentős lemaradást mutat a szólóhoz képest, így valahol értem a "titkolózásukat". Az utastérben itt-ott férc megoldások, példának fentebb megtekinthető egy, talán az utolsó pillanatban még gyorsan betoldott kazánlemez a vezető bal lábának pihentetésére.
Kiállított buszok:
TEG6180BEV
CSR6121GCFCEV1
A CRRC portfóliója vasúti járműveken túl már az autóbuszokra is kiterjed. Mint az a teljes cégnévből is kiderül, alapvetően elektromos buszokkal foglalkoznak: üzemanyagcellás és akkumulátorossal egyaránt. Mindkét változatból hoztak egyet-egyet.
A szóló üzemanyagcellás esetén nem tudok szebb szavakat találni, minthogy csapnivaló összeszerelés és anyagok. Ránézésre is olcsó, gyenge műanyagok az utastérben, melyek már a kiállításon megkoptak, és úgy néztek ki, mintha évek óta napi használatban lennének. Utóbbi sejtést némileg alátámasztotta, hogy a lökhárító is sérült volt, és ecsettel pingálták ki a sérült részeket.
Metanollal kell megtankolni, 250 litert képes eltárolni belőle. A szuperkapacitás 60 000 F-t képes eltárolni, az autóbusz hatótávját pedig 300 kilométerre lőtték be. Maximum 150 kW teljesítményt képes leadni a villanymotor.
A szóló üzemanyagcellás elektromos.
A csuklós sem volt különb sokkal. Gyenge megoldások, silány műanyagokból. Profilból a nézve a busz az első tengelyig pedig megszólalásig hasonlít a Volvo 7900 Hybrid-re.
Kiállított buszok:
Pivot Diesel (XML6125CC)
Pivot Electric (XML6125CLE)
Navigator (XML6129J15)
Valamivel komolyabban vehető gyártó, mint az előző. A kényszeres másolás a távolsági busz megjelenésén ismét visszaköszön (egy Setra, Irizar, és Mercedes egyveleg látható benne), belülről jó a kialakítása, viszont silány anyagokból építkeztek.
A Navigator. A két fényszóró közti fekete sávon a fehér pöttyök középütt LED-ek, melyek fényszalagszerűen futottak a fényszórók irányába. A több néha kevesebb: az ízléstelen díszítés a másik jellegzetessége egyik-másik kínai gyártónak.
A városi páros karosszériája egyezik az Ebusco első generációjával. LowEntry kivitelűek, a hátsó üléseket igen magas lépcsőkön lehet megközelíteni, melyek ráadásul aszimmetrikusak, tákolás érzetét kelti. Az ülések kényelmesek, a műanyagok itt valamivel igényesebbek, mint pl. a CRRC esetében.
Kiállított buszok:
E12 (KLQ6125GEV3)
H9
H12
A Higer együttműködve a Scania-val készíti a Touring HD-t, azonban van teljesen saját távolsági modellje is. Ez bőven alatta marad nem meglepő módon a Touring HD-nek, de a korábban mutatott Golden Dragon Navigatorhoz képest valamivel minőségibb példány. A kisebb változatáról (H9) hasonlókat lehet mondani.
A városi szóló elektromos buszuk külsőleg jó megjelenésű, az utastérben is igyekeztek a mai európai demobusz trendet követni (egyszerű színek, szálcsiszolt korlátok), és az anyagminőség, kialakítás is meglepően jó (jobb, mint a Golden Dragon Pivot esetében). Bulgáriában, Romániában és Ausztriában (!) közlekedik már a típusból, melyet a Chariot Motors-szal közösen fejlesztett ki a Higer. Műszaki adatokat nem tudtam elérni, rejtélyes módon Error 404 fogad a cég honlapjának buszos részén.
Kiállított buszok:
C9
C13HD
XMQ6140ABBEVD
18 m BRT
Az itthon elég rossz hírnévnek örvendő gyártó standján három buszt állított ki, míg a déli bejárat mellett árválkodott a csuklós BRT. Megmozdulni nem láttam egyszer sem, úgyhogy nem állíthatom (mint számos korábbi esetben a kint található buszoknál), hogy tesztelni lehetett. A buszaik jelentős fejlődésen mentek át az itthon jól megismert XMQ6121G óta: például a BRT csuklós megjelenése egészen szokható, és végre nem ismerek fel benne azonnal egy nyugati másolatot.
A csarnokban bérelt helyükön egy midi Setrát és egy "normál" méretű Neoplan-Setrát állítottak ki. Az anyagminőség itt is kulcsszó sajnos, bár így újként, kiállításon még mindegyik autóbusz jól néz ki, a műanyagok textúrája és minősége nagyon hasonlított a hazai "kis King Long-okban" megismerthez.
Két cég hozott reptéri szállító buszt (BMC, King Long), ez inkább keltette fel érdeklődésem, mint a távolsági másolt buszok. Microvast gyártmányú, mangán-lítium savas akkumulátorral szerelt, 180 Ah kapacitással.
Kiállított buszok:
ICe 12
E 12
GT 12 H
TC 12
Ez volt az a kínai gyártó (a BYD-vel karöltve), amely a leginkább úgy tűnt, hogy komolyan is gondolja az európai piacon a megjelenést. Minden típusból hozott tesztelhető példányt is, és a belső standjuk is igényes és nagy helyen terült el. (Cégnév helyesen kiejtve: ütong.)
A városi elektromos szóló buszuk (E 12) kifejezetten megtetszett. A formavilága jó, a fényezése is ötletes, és egyébként a fogyasztására sem lehet panasz, ha megkapta a szakmai zsűri erre irányuló "címkéjét". Az utastérben hátul hegyet kell mászni ugyan, de ennek ellenére jó, és kínai viszonylatban az anyagok is "rendben vannak".
A távolsági és helyközi kínálatukból is hoztak, köztük érdekes darabokat is. Az IC 12-es elektromos változata ilyen volt, de a dízel változat is jelen volt. Egészen kifinomult, viselhető mindkét darab. Saját gyártmányú (!) villanymotor hajtja meg, 200 kilométeres átlagos hatótávval bír. Rövidebb elővárosi feladatokra alkalmas.
A bordó GT 12 H esetén végigjártam és fogdostam az utasteret, meglepően jó minőségű anyagokat használtak fel.
A kínai autóbuszok bemutatásának végén: érdekelt, hogy a sok gyártónál nagyon hasonló, szinte megjegyezhetetlen típusjelölés náluk valami szabvány, vagy előírás: nem. Az azonos mentalitás miatt nevezi el sok gyártó ezzel a kódsorral a buszaikat, melyeknek persze jelentése is van. Például (teljesen nem sikerült visszafejtenem, és még a gyártó képviselője sem tudta az összes karakter jelentését):
Alap: CSR6121GCFCEV1
CSR: gyártó kódjele;
6: ?
121: 12,1 méteres a jármű;
GC: ?
FC: Fuel Cell;
EV1: Electric Vehicle 1.
A következő részben a teljesség igénye nélkül néhány alvázas midi- és minibusz karosszálót tekinthet meg.