• Sonfalvi Aron

Karsan Atak teszt

Frissítve: nov 18

Az utastér a busz külső méretei ellenére meglepően tágas hatást kelt. Az első ajtó egy egyszárnyú bolygóajtó, ahonnan felszállva kissé szűkös folyosón juthatunk hátrébb a „raktérben”. A második ajtó kétszárnyú bolygó, ezzel szemben található el a babakocsi/kerekesszékes hely. Egyszerre csak egyiket tudja a kettő közül fogadni, nem túl nagy – de egy midiben nem is kell ennél nagyobb.

Összkép a sofőr mellől, világos és tágas.


Az ülések Kiel Cityschale típusúak, és a huzatuk – akármennyire is hunyorítva néztem – csupán hasonlít az egységes „Zelika” fantázianevűhöz, melyet az eddig beszerzett járműveken megismerhettek az utasok. Az ülések ~15 mm vastag szivacspárnát kaptak a huzat alá, így igazán kényelmesek (míg mondjuk a kaposváriak új buszaiban ugyanezen ülések szivacs nélkül kényelmetlenek).

Kiel ülések.


A kapaszkodók mennyisége megfelelő, bár kicsit sajnálom, hogy a függőkapaszkodókat nem lehet eltologatni, ugyanis rögzítettek. Az ajtómozgató rudakat pedig nem telt volna sok időbe még valamivel eltakarni, így most "Nem kapaszkodó" felirat díszíti azokat (igaz, más gyártótól is láthattunk már ilyet). Hasonlóan az első ajtónál is van egy rúd (ami kapaszkodó egyébként), de az ajtó trajektóriája miatt "Nem kapaszkodó". Szóval óvatosan, hogy mit fog meg az utas az ajtók környékén.

Az első ajtónál lévő. Nem az a baj, hogy nem kapaszkodó, hanem hogy miért alakította a gyártó úgy a szélfogó(ka)t, hogy mégis kényelmesen rá lehessen markolni?



Még hátrébb haladva két közepes (kb. 200 mm-es) lépcső és egy kisebb (kb. 100 mm) megmászása után juthatunk fel a kakasülőkre. Itt helyezték el (az egyik páros ülés alatt) a légbefúvót, úgyhogy aki fázósabb, az hátul helyezkedjen el, olykor már-már túl meleg van a „magaslaton".

Aszimmetrikus lépcsőfokok.


A levegő kondicionálása automatikus, beállított hőfokot tart a rendszer. Az ablakok közül 8 darab nyitható: 4 darab ~3/4 nyitható résszel, míg másik 4 tábla ~1/3 arányú nyitható felülettel bír. Zárhatók is, noha nem olyan kifinomult megoldással, mint ahogy megismerhettük korábban a Mercedes Citaro esetében: itt négyszögkulccsal egy fémlapot ráfordíthat a sofőr az ablakokon kialakított fogadóelembe.

Ablakretesz. Funkcionális, semmi több.


Kis buszba kis nyomógombok: az utastérben elhelyezett leszállásjelzők, vészjelzők, valamint ajtónyitók (nem kifelejtve a leszállási szándék-visszajelzőt az ajtó fölött) összhangban vannak a busz méreteivel. Hasonló leszállásjelzők, melyek például a Solaris trolikban is vannak, csak a méretük azoknak nagyjából fele. Nagyon jól néznek ki. Az ajtónyitó pedig egy „fényáteresztő” műanyag, pirosan világít mindig. A vizuális indításjelző nem hittem, hogy lehet „haszontalanabb”, mint a hibrid Volvókban, de mégis: tényleg már annyira kicsi, hogy belülről se könnyű észrevenni, ráadásul csak akkor villog, amikor már mozgásban van az ajtó. Ha nem lenne, fel sem tűnne.

Minden "méretarányosan" kicsinyítve a buszhoz.


A biztonságról az utastérben, valamint a jármű környezetében zajló események megfigyelhetőségéről összesen 5 darab kamera gondoskodik: egy a homlokfalon, egy a hátfalon, és három az utastérben. Ezek képei rögzítésre kerülnek – 72 órára – de élőben is nézhető a műszerfal bal felső részén elhelyezett monitoron. A műszerfal kissé szokatlanul „kilóg” az utastérbe, ráadásul az egyik, talán leggyakrabban használt kapcsoló (parkfék) a lehető legtávolabb került a vezető kezétől, jobboldali felére az egésznek. A vezetőfülke csak részben zárt, az üveglap például már nem takarja a vezető részére szolgáló kapcsolók egy részét (pl. parkfék).

A pilóta munkahelye.


Mennyezet (és végre) egy török felirat.


A menetdinamikája kifejezetten jó. A Várba vezető emelkedőkön nyomatékosan, finom váltásokkal halad felé, közben hátul sípolva jelzi a turbótöltő, hogy keményen dolgozik. Az egyetlen dolog, ami kissé rontja a komfortérzetet, az a kerékátmérőből adódik: érzékenyebben reagál az útegyenetlenségekre/-hibákra. A futómű elöl független felfüggesztésű, míg hátul a Rába merevhídját építették be. A Várban a (teszt napján nedves és) csúszós térkövezeten is remekül helytállt: minden – már enyhébb – fékezéskor is megcsúszott a jármű, de az ABS szinte észrevehetetlenül dolgozott a háttérben. Szintén pozitívumként emelendő ki, hogy az utastér összeszerelése jól sikerült, az úthibákon egy nyekkenést sem lehetett hallani, holott rengeteg a műanyag-műanyag találkozás (sok esetben ott születnek a „nyekergések”).

Fogják az üveget, nem engedik mocorogni.


Utasszemmel összességében szemlélve megfelelő buszok, az Ikarus 405-ösök leváltását már nem lehetett tovább halasztani. Sajnálatos, hogy ebbe is a kelleténél több ülőhelyet paszíroztak be, a két ajtó között egy-egy ülés kiszednék, hogy az egész utastér átjárhatósága kicsit javuljon. Ugyanis ilyenformán az utazásaim alatt az volt a jellemző, hogy 2-3 fő megállt az első ajtónál, 8-10 a másodiknál, és az ülőhelyek közé senki nem „mert” bemenni már (ki tudja, hogy kijut-e időben).

Szokatlan design egy hátfaltól, de nem rossz.





8 megtekintés

Feliratkozás

A megadott e-mail címre értesítést küldünk, ha új írást teszünk közzé.

 RSS feed

© 2020 BusWorld blog 2.0